Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-09-24 / 39. szám
2 HVAflGÉUIKUSOK ÜAPJA 1922 kel kapcsolta egész Dunántúlt s közelebbről Nyugatmagyar- ország evangélikusságát is a magyarországi egyetemes egyházhoz. Egyházi, de egyszersmind nemzeti érdeket látunk abban, hogy ezt az összekötő láncszemet ne semmisítsük meg nemzetünk legválságosabb történelmi időszakában. A Sopronban felállítandó teol. fakultás nemzeti és egyházi missziót teljesítene akkor, amidőn az elszakított nyugatmagyarországi terület ev. gyülekezeteit továbbra is egyetemes egyházunkhoz és magyar hazánkhoz kapcsolja. d) Ugyancsak nemzeti szempontból fontos, hogy a kedvezően végződött népszavazás után Sopront ne gyengítsük kulturális intézményei elvitelével, hanem inkább meglévő kulturális intézményeit fejlesszük és erősítsük, biztosítván ezáltal a város és a társadalom magyar Jellegének megszilárdulását. 1 e) Lelkészképzésünk Sopron városában ideális mértékben megtalálja mindazon előfeltételeket és szükségleteket, melyek a lelkészképzés eredményességéhez szükségesek. Virágzó és erőteljes gyülekezet áll mögötte. Van evangélikus főgimnáziuma, evangélikus tanítóképző-intézete, rendkívül erős evangélikus népiskolája. Egyháztársadalmi élete kifejlett, egyházi öntudata erőteljes, egyházi érvényesülése hagyományos. A különböző egyháztársadalmi intézmények és szeretetintézmények ugyancsak rendelkezésre állanak. Van: anya- és csecsemővédő intézete, gyer- mekovódája, árvaháza, diakonissza-intézete és mindez egyházi alapra építve és az evangéliomi szeretet áldozat- készségével fenntartva. 4. A teol. fakultás elhelyezésének kérdésében felsorakoztatható pro és kontra érvek mérlegét a következő- képen állítom össze: A Pécsre való elhelyezés mellett szól: a) Ev. egyházunk évtizedek óta sürgetett követelése, mellyel a teol. fakultásra való jogának elismerését és kielégítését követelte az államtól. b) A lelkészképzés tudományos szintjének emelése az egyetembe való bekapcsolás és a többi fakultás kölcsönhatása által. A soproni elhelyezés mellett szól: aj Sopron egyházi arravalósága. b) A történelmi tradíciók értékelése. c) A lelkészképzés egyházi karakterének bizto- sithatása. Ha a csoportosított érveket és ellenérveket mérlegeljük, akkor észrevehetjük, hogy a két megoldás között lényeges meggyőződésbeli különbség van A bekebelezett fakultás szószólói álláspontjukat a viszonosságot követelő jogi alapra helyezik s többi fegyverüket tisztán az univerzitás lényegéből és a teol fakultás tudományos éidekéből származtatják. Ezzel szemben a kihelyezett fakultás, vagy pedig az egyetemi rangú főiskola szószólói a lelkészképzés egyházi karakterét kívánják minden áron biztosítani. Éppen ezért foglalnak állást a pécsi megoldás ellen és a soproni megoldás mellett. A tudományos érdeket fontosnak ítélik, de nem az egyházi érdek rovására. Hiszem is, hogy a lelkészképzés tudományos szintjének emelése megtörténhetik az egyetembe történő bekebelezés nélkül is s meg is történnék már azáltal is, hogy a tanszékek száma nyolcra emeltetik. Egyházunknak az állammal szemben fennálló jogos követelését sem ejtenénk el a soproni megoldással, mert a kormány biztosítaná a területi bekapcsolásra való jogunkat. iiiiiiiiiiimiiiiiiuiiiiiiiiiiiniiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiii Olvasóinkat arra kérjük, hogy hátralékos előfizetési dijaikat, valamint a lapunk előző számában említett s a folyó év II felére bekért 40 koronás pótdijakat esetleges — és tehetségükhöz mért — önkéntes adományaikkal együtt a jelen számhoz csatolt befizetési lap felhasználásával újabb felhívás bevárása nélkül okvetlenül beküldeni szíveskedjenek, mert különbed kénytelenek lennénk a lap küldését beszüntettetni. A dunántúli egyházkerület közgyűlése. A dunántúli evang. egyházkerület ez évi közgyűlését szeptember 16-án Sopronban tartotta meg. A közgyűlésnek történeti jelentőséget adott az a tény, hogy az Sopronban, lutherániánknak a tavalyi kerületi közgyűlés idején még elvesztésre Ítélt drága centrumában és pedig oly díszes keretek között folyt le, hogy ez a közgyűlés a Luther szövetség magas nivóju vallásos estélyével s az egyetemes gyámintézetnek ünnepélyével egyetemben, mint az ősi evangélikus szolidaritásnak egy díszes, harmónikus manifesztációja örökké emlékezetes marad mindazok előtt, akik a soproni nemes gyülekezet vendégei lehettek. Szeptember 15-én a különböző bizottságok, a kerületi lelkészegyesület és a tanitóegyesület üléseztek. Majd a Dunántúli Luther Szövetség tartotta meg választmányi és közgyűlését, melyen Németh Gyula szekszárdi lelkésznek, mint szövetségi titkárnak jelentéséből örömmel értesültek a tagok arról, hogy a szövetség kiváltképen a szekszárdi, kaposvári és soproni diákszövetségek bevonásával az idén is értékes munkát végzett. Kapi Béla püspök általános helyeslés között az Országos Evang. Szövetséggel való együttműködést legközelebb megvalósító tárgyalásokat ismertette. Fontos határozata volt a szövetségnek a különböző kerületi egyesületeknek pl. a nagyértékü ének- és zenepártoló egyletnek a Szövetségbe való szerves bekapcsolása. Délután a törvényszék, majd a véleményező bizottság ülésezett, este pedig a kerületi előértekezletet megelőzőleg, a kerületi gyámintézet tartotta meg Scholtz Ödön esperes elnöklete mellett rövid istentisztelettel bevezetett közgyűlését, mely főleg a veszprémi, szekszárdi s más városi gyülekezetek részére szavazott meg nagyobb segélyeket. Szeptember 16-án reggel vette kezdetét a kerületi közgyűlés, melyen Kapi püspök mellett az agg kora és betegeskedése miatt lemondott Dr. Berzsenyi Jenő kerületi felügyelő elnöki székét előbb Dr. Lásztó Ferenc középvasi, majd Dr. Zergényi Jenő felsősoproni egyházmegyei felügyelők foglalták el. Az egyházkerületnek visszavonhattam^ félreállott s pihenni vágyó ősz vezére távollétében is meleg ünneplésben részesült s mindenkinek eszébe jutotj tak azok a gyönyörű szavak, melyekkel Dr. Berzsenyi Jenő tiz év előtt tartott székfoglaló beszédében önmagát jellemezte. „Használni vágytam egyházamnak s nem csillogni. Használni mint az a széndarab, mely szegények otthonát melegiti s nem csillogni, mint az a gyémánt, mely koronákban ragyog“. Igazi lélek szerint élő egyházvezér volt ő, ki lelki vetése révén egykor mégis koronát arat. A püspöki jelentés nyomán, mely az év eseményeire, az egyházi életre, az iskolaügyekre, segélyezési mozgalmakra, egyéb anyagi ügyekre és személyváltozásokra stb. tüzetesen kiterjeszkedő tartalmával mindenkire rendkívül felemelő hatást gyakorolt — a teológiai fakultás ügye részesült legbehatóbb megvitatásban. A tolna—baranya—somogyi egyházmegye kiküldöttei megbízatásukhoz képest, a pécsi megoldás mellett szólaltak fel, de a gyűlés többségének Sopron mellett történt állásfoglalása a felszólalókat is meggyőzte arról, hogy a kerület érdekei mindenesetre Sopron mellett szólnak. Nagy lelkesedést keltett az elszakított egyházközségek egy részének a magyar Egyházi Alkotmányhoz való szilárd ragaszkodásról tanúskodó hűségnyilatkozata, valamint a soproniak üdvözlése. •. Délután a közgyűlés szünetet tartott s ezalatt a püspök Pálmai Lajos esperes, Stráner Vilmos és Payr Sándor teolog. akadémiai tanárok segédkezésével hét végzett teológust lelkészekké avatott. Avatóbeszédének alapgondolata az volt, hogy az evangélikus lelkésznek erőssége saját erőtlenségének megismerése. A Luther-kabátos fiatal lelkészek azután meggyóntak, majd áldásban részesültek. A lelkészavatást a líceumi tápinté-
