Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-22 / 4. szám
Vili. évfolyam. Budapest, 1922 január 22. 4. szám Sitrkeutóiég s Budapest, vili. kér, I I Elöflx««é*l ár évi 160 korona. Oiidi-nt 24. szám, hová > kéziratok j I Alapllolla I szám ára S korona. Kiadóhivatal: viiL, ssmturAiyi-a. I Qr. Raffay Sándor. sí. ez., hová az előfizetési dijak küldendők. I I Hirdetési árak megegyezés szerint. Lapreklamációk IfJ. Köttner Ent« könyv- l ■ ■ J nyomsájába Budapest, v, csáky utoa io kiisenéök. I ......... I Megjelenik minden vasárnap. I Kiadja . I AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Felelő* szerkesztőt Társszerkesztő és felelős klsdót Kirchner Rezső püspöki titkár. Dr. Scholtz Oszkár az O. E. Sz. igazgatója. Az Orsz. Evang. Szövetség január 25-iki közgyűlése és a kerületi szövetségek ülései egyelőre elhalasztatnak. Csupán a szövetség központi választmánya tart d. u. 5 órakor üléstt melyet a dunántúliakkal tartandó értekezlet követ. * * *••**- " * —i— -|-|-r~n-~.-l-|-ij|-triu~.rrriinvi_~ i vittlOu ■- jA felsőház és mi. Kritikák, hangos, rossz vélemények hangzanak el s íródnak papirosra a nemzet mai törvényhozó testületé ellen. Bántó az egyetértés ily hiánya, fájó az ellentétek ilyen viharzása s csendesíteni szeretnők e vihart, ha magunknak sem volna jogos nagy panaszunk ellene. Több mint hét évi, kísérletezésekben meggyengült latolgatások után a főrendiház szükségességének belátása az igazságügyminisztérium törvény- alkotó faktorait munkába állította s rövid idő múlva láttuk és hallottuk, hogy püspökeink s felügyelőink súlyos s nagy sérelmet szenvednek a készülő törvény rendelkezései szerint. Úgy hisszük, hogy az integer Magyaroszághoz való ragaszkodásunkat s tántoríthatatlan hitünket kell igazolja minden tettünk s törvényhozásunk szelleme más irányt szintén nem követhet. Ez a nemzet parancsa; a be nem jutottak követelik, hogy igy dolgozzanak. Mi még, mint régi egyetemes magyarhoni evang. egyház gondolkozunk, reményeinket a leg- sivárabb jelenségek között sem adjuk fel s kívánhatjuk, hogy épen a nemzetgyűlés respektálja a mi gondolatunkat. Mi vesztettünk lélekszámban, értékben legtöbbet s az itt maradottak továbbra is jogok csorbításával bűntetteinek? Nem követelhetjük mi meg tőlük, hogy nagynak festett kis játékaik között legalább annyi hűség maradjon meg bennük, hogy a múlt, a rég rendelkezéseit s törvényeit tiszteletben tartsa. A pietás s a jogos belátás arra vezethette volna inkább, hogy püspökeink s felügyelőink mind tagjai lesznek a felsőháznak. így lehetett volna, igy lett volna a törvény magyar s egyúttal irredenta is s nagyon gyanús, nagyon hihetetlenül hangzó az, hogy épen ennél a kérdésnél beszélnek számarányokról. Miért? Félnek vagy fél a vallásügy minisztere a négy evang. püspök tagságától; nem tud ő már semmiképen sem két ember lenni, közoktatási miniszter és külön r. katolikus pap? Ennél a törvény- alkotásnál azon a nagy minisztertanácson talán a róm. katolikus pap a theológiai studium ama parancsára gondolhatott volna, hogy mily rettenetes az igaztalan beszéd bűne s vigasztalhatta volna magát azzal, hogy a hallgatás bűntudatának esetén menthette volna magát az objektivitással felső egyházi fórumai előtt s a történelmi kritika e tettét nem elitélte, hanem kiemelte volna. Várjuk az ügy végét, kérvényezünk sérelmeink orvoslásáért s gondolkozzunk azon, hogy e kis időkben ott a túlsó parton a jelenhez mérten kicsiny és törpe marad-e mindenki, vagy pedig kinő a keretekből egy is s a keresztyén szeretet meleg lelke s nem a rideg statisztikák fognak dolgozni, törvényeket alkotni s régi jogokat el nem törölni. G.
