Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-09-17 / 36-38. szám
4 HVflflGÉUIl^USO* Li AP JA 1922 gyámintézet is. Az elnöki széket Kruttschniit Antal pestmegyei főesperes foglalta el, ki egyházi elnökké történt megválasztását szép szavakkal köszönte meg. A gyám- jntézet világi elnökének Prónay György bárónak kimaradását Radvánszky Albert báró mentette ki. A kerületi gyámintézeti segélyt (7715 K) a bajai egyházközség nyerte el. A nagy szeretetadományra a gödöllői fiókegyház hozatott javaslatba. A kerületi lelkészegyesület szintén szept. 6-án ülésezett. Chugyik Pál aszódi lelkész belmissziói kérdésekről, Gajdács Pál tótkomlósi lelkész a lelkészi fizetések rendezéséről értekezett. A felvetett kérdések felett beható eszmecsere folyt. Az egyesület szeretettel emlékezett meg Scholtz Gusztáv ny. püspökről s Kaczián János esperes indítványára a 80-éves főpásztorhoz üdvözlő iratot intézettÍIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIII A bányafceröíetí Evangélikus Szövetség alakuló ülése. A bányai egyházkerület már tavalyi közgyűlésén kimondotta azt, hogy az Evangélikus Szövetség mint kerületi intézmény is megszervezendő. Ez a határozat nyert végrehajtást szeptember hó 6-án, midőn a Deák-téri épület nagytermében Dr. Raffay Sándor püspök elnöklete alatt a Szövetségnek bányakerületi szervezete megalakult. Ügyvezető elnökké Landgraf János h. államtitkár, főtitkárrá Kathy Dezső lelkész, pénztárossá Artner Oszkár, ellenőrré Jákobéi Gyula választattak meg. A választmány tagjai lettek: Győry Lóránt, Haberem I. Pál, Kaas Albert báró, Gregersen Lujza, Horváth Árpádné, Dr. Rásó Lajos, Dr. Lehoczky Antal, Radvánszky Albert báró, Blatnicky Pál, Chugyik Pál, Magócs Károly, Dr. Hittrich Ödön, Kovács Sándor, Szűcs Gábor, Broschkó G. Adolf, Zsigmondy Jenő, Dr. Petrik Aladár, Raskó Kálmán, Bartos Pál, Kiss Ferenc, Dr. Jeszenszky Elek, Benkö István, Sárkány Béla. A Szövetség megalakulását emlékezetessé tette az evangélikus szolidaritásnak a másnapi kerületi közgyűlésen történt szép megnyilatkozása. Midőn ugyanis a kerületi költségvetés tárgyalása során a városi és más készpénzfizetésü lelkészek és nyugdíjasok nyomorúságos helyzetét többen szóvá tették, egymás után álltak fel a tehetősebb vidéki lelkészek s gabonában (2—5 mm.), készpénzben (2000—10,000 korona) tekintélyes értékű adományt ajánlottak fel szűkölködő kartársaik javára. Példájukat követte néhány világi férfiú is s a felajánlások értéke pár perc alatt közel 200,000 koronára emelkedett. Midőn előre jelezzük, hogy az adományokról legközelebb részletesen fogunk referálni, felkérjük összes olvasóinkat — kiváltképen pedig a földilletménnyel, terményjárandósággal bíró vidéki lelkészeket és gazdálkodó világi urainkat, — hogy adományaikat a püspök urnák mint a Szövetség elnökének mielőbb bejelenteni méltóztassanak, hogy szűkölködő városi lelkészeink és nyugdíjasaink még a tél beállta előtt megsegíthetők legyenek. Tegyünk végre valamit a vallástanítás terén! Az évenkint megismétlődő kerületi és egyetemes közgyűlések idején minden alkalommal szóba kerül a val- lástanitás rendezésének fontos kérdése. Elnöki megnyitók, székfoglalók, esperesi és püspöki jelentések mind rámutatnak egyházi életünk ezen alapvető kérdésére, de a lényeget érintő cselekedeteket hiába keressük. Egyházi sajtónkban itt-ott napvilágot lát egy-egy értékes cikk, néha kifejlődik — amint a közelmúltban is láttuk — egy vita, azután pedig minden elcsendesedik, mintha dolgaink rendben és ékesen folynának. Márpedig a lelkek forrnak. A vallástanitással kapcsolatos elégedetlenség általános. Szembe kell néznünk e kérdéssel. Ideig-óráig még elzárkózhatunk e fontos kérdés rendezése elől, de komoly értékek veszélyeztetése nélkül ezt soká nem tehetjük. Benne van a levegőben, a közhangulat követeli az illetékes tényezők lelkiismeretes megmozdulását. Mozduljunk meg végre! A középiskolai reform lázasan foglalkoztatja a nevelés munkásait. A vallásos neveléssel kapcsolatos ügyek reánk várnak. Mi pedig alszunk! Jól tudom, hogy egy jól-rosszul sikerült reform még nem oldja meg a kérdést, mert az elsősorban a vallástanár személyiségén fordul meg, de mindamellett hozzájárulhat a vallásos nevelés hiányainak a pótlásához, a tanításnak, tananyagnak az élethez való közelebb viteléhez. Addig, amig a hivatalos egyház ezen kérdéssel lelkiismeretesen nem foglalkozik, falra hányt borsó minden szavunk, minden igyekezetünk. Ezen tények tudatában nem is kívánok jelenleg a dolog lényegéhez szólni, hanem a szükséges reform adminisztratív kivitelével kapcsolatban kívánom egy-két körülményre az egyetemes közgyűlés tagjainak figyelmét felhívni. A vallástanitással kapcsolatos kérdések rendezését az egyetemes közgyűlés egyik főfeladatává kell tennünk. A reformmunkálatok megindítását mindenek előtt komolyan kell akarnunk. A debreceni egyházközség felterjesztésére, a tiszai egyházkerület közgyűlése felkéri az egyetemes közgyűlést, hívja fel számadásra a vallástanitási szak- bizottságot, dolgozott-e eddig vagy sem ? Ha igen, lássuk az előmunkálatok eredményeit, ha nem, pótolja sürgősen mulasztásait s egy féléven belül terjessze elő javaslatait oly módon, hogy a kérdés iránt érdeklődők szakszerűen hozzászólhassanak. Másrészt sürgetnünk kell az állam által rendeletileg engedélyezett vallástanári állások törvényhozási utón való szabályozását. Amig azt el nem érjük, a vallástanárok anyagi és jogi helyzetét az ügy fontosságához képest megfelelő módon nem rendezzük, mindaddig ez állások a vallásos nevelés mérhetetlen kárára csak átmeneti jellegüeknek tekinthetők. Itt felmerül a kérdések egész tömege, amely rendezésre és tisztázásra vár. A vallástanárok és vallástanitás eddigi érthetetlen mostoha helyzetének meg kell változnia. Ragadja meg végre az egyetemes közgyűlés a kezdeményezés jogát s teljesítse ezentúl hivebben a vallástanitással szemben fennálló kötelezettségeit. A sok adminisztratív teendő mellett jusson egy óra a lélek munkájának is. Beszéljünk, vitatkozzunk majd e kérdésről s indítsuk azt végre a megoldás útjára. Az ügy sikere érdekében szükségesnek és kívánatosnak tartom, hogy egyházi vezéreink egyike a felvetett kérdést a magáévá tegye. Oly kérdés ez, amely megérdemli egyházi vezérek lankadatlan munkáját. Talán nem követek el szerénytelenséget, ha csonka tiszai kerületünk nemes püspökét kérem, ragadja meg erős kezével ezen gazdátlan kérdést, oldja azt meg odaadó munkatársakkal és fáradozásából majd bőséges áldás fakad. Közeledik az egyetemes közgyűlés. Itt az ideje, hogy a vallástanitás terén valamit cselekedjünk ! Farkas Győző debreceni evang. lelkész.
