Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-09-17 / 36-38. szám
VIII. évfolyam. Budapest, 1922 szeptember 17. 36—38. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Budapest, Vili., SzentkirAlyl-utca 51 (Ollöi-ut 24). I^ipraklantéclók írj. (himi tmo ktnyvnyaiMAJAba BuAapaat, V., CaAky utót 10 klIAanAók. Alapította Dr. Rafffay Sándor. Kiadja Előfizetési ér évi 240 korona. Egyes ssám éra O korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Dr. Felelő« szerkesztA éa kiadói SCHOLTZ OSZKÁR. h Amuakatárs : KUTHY DEZSŐ. Év ele)éa. Ismét elérkeztünk az esztendőnek ahhoz a szakához, amikor a közvélemény figyelme újra az iskolák felé fordul. A szülő kézen fogja legdrágább kincsét, szemefényét, büszkeségét, reménységét s felvezeti az iskolába. Mekkora megnyugvás az, hogyha olyan iskola kapuját nyithatja be, ahol nemcsak az ismeretek nagy mennyiségének közlése a cél, de ahol a lelkes tanítói gárda a zsenge gyermeki lélek és szív mélyreható megismerésére törekszik, hogy fogékonnyá tegye azt az isteni és erkölcsi törvények szépségei és igazságai iránt. Nem célom hosszas fejtegetésb bocsátkozni az iskola kettős teendője felől, csak röviden mutatok rá arra, hogy éppen a körülöttünk zajgó, örvénylő élet szolgáltatja a legmegcáfolha- tatlanabb bizonyítékokat arra nézve, hogy az iskola a szülői otthonban megkezdett nevelői munkának folytatója, tökéletesitője s az oktatói, a tanítói munka akkor közelíti meg leginkább a célt, ha a nevelés, a jellemképzés szolgálatában áll. Mert tudhat valaki akármennyit, agysejtjei tele lehetnek a világi tudományoknak minden értékeivel, ha a lélek sivár és üres, a szív nemes hevü- lésekre képtelen, az egész lényét nem hatja át mély vallásosság és igazi krisztusi szeretet, az élet igazi gyönyörűségei elvesztek számára s nem találja meg az igazi életre elvezető kalauzt soha. Az iskola munkája iránt talán sohasem támasztottak nagyobb igényeket, mint napjainkban, a megpróbáltatások nehéz idejében. Ma min- dpnki, aki szerencsétlen jelenébe döntött nemzetünk jövőjére gondol, abban hisz és remél: az iskolára függeszti szemeit. Csak onnan várunk megújhodást most, amikor bűnök krónikájává züllött a történelem és szemét és őrültség lett az emberek élete. Az emberek lelki integritásukat vesztették el b a nevelőnek ma nemcsak az a feladata, mint békés viszonyok között volt, hogy az ember lelki és erkölcsi képességeit kialakítsa, fejlessze és tökéletesítse, de oda kell állania az Örvény mélységét már áttekinteni sem tudó, vagy nem akaró ember mellé, hogy visszarántsa az erkölcsi sülye- dés széléről az önmagával meghasonlott vagy önmagát talán túl is becsülő embert. Az iskola tervszerű és következetes nevelői munkájával meg kell győzzön mindeneket arról, hogy nem az ellenség vert meg minket, de az ember a gonosz indulatok fölött való uralmát veszítette el. Ezt az uralmat, ezt a hatalmat kell ismét visszaszerezni. Le kell szerelni, tűzre kell hányni azokat a hangszereket, amelyek az embert a könnyelműség, lelketlenség, önzés, vallástalan- ság, szóval a belső érték nélküli élet s napi múló örömök vitustáncaira csábítják. Ma nehezebb az iskolai munka, mert sival- kodik, kavarog, őrülten lobog, lángol az élet. Az igazi értékek iránt napjainkban nagyon kevés a fogékonyság. Csak a mát keresik a gyarló emberi szemek, ahelyett, hogy az ég mocsoktalan kékségének gyönyörködtető szemléletére vágynának. Hitvány napokat él a társadalom, ahelyett hogy lelkében erősítené a jobb holnap hitét. Kapzsi szüretelő az ember, minden percnek kihasználására vágyik. Csoda-e, ha a kufárlelküség kiapasztotta szeméből a testvéri érzés könnyeit!? Nem látja, hogy az az ut, amelyre a pénz után való sóvárgása; minden tehetségének, akaratának és szorgalmának a kincskeresésre való pazarlása színes rózsákat varázsolt: tulajdonképpen a tragikus ember pokolba vivő útja ... Ezek a szomorú igazságok tolakodnak toliam alá, amikor a közelgő iskolai esztendő megnyitására s az előttünk álló feladatokra gondolok. Bizonyos szimbolizmust látok abban, hogy
