Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-08-13 / 32-33. szám
1922 HVAflGálilKUSOK Li A PU A 3 evang. tanítónak az egyház rovására dolgoznia s ugyanakkor „sziwel-lélekkel* a miniszternek szolgálni? Hogy az egyháznak sziwel-lélekkel semmit sem teszünk s ezért nincs evang. iskola, azt másképen mint konkrét esettel megcáfolni nem tudnám. A társadalmi romlottság rohanó árjával szemben uszunk mindannyian. Mindannyiunk között a mentés legelőkelőbb faktora az iskola. Ezt megállapítottam szerző úr közleményéből is. És éppen az evang. iskolát s vele együtt az evang. tanítóságot — föltesíem, hogy nem akarattal — éri egy ökölcsapás, mely őket a mentés munkájában, ha egy pillanatra is, de elszéditi. Valóban .Titanie' elmerülne, ha csak hangosan kiáltó matrózai volnának. Szerencsére lélekjelenlétünket nem veszítjük el. íme egy példa: Nemrégen volt nálunk egy szerény, munkásmatróz. A mogyoródi levita-tanitó. Vasárnap jött. Arra kért bennünket, hogy engedjük öt prédikálni. S aztán ... ? kérdeztük tőle. Hát először szeretne — úgymond — az itteni híveknek bemutatkozni és azután a roskadozó kis templomukra a faluban egv pár fillért gyűjteni. És gyűjtött ház- ról-házra. ó maga. És az Isten kegyelme meg is segitette, mert Mogyoródon rendbe jöttek egészen. A kedves és lélekemelő a dologban az, hogy a mogyoródi kis család a renoválást a legnagyobb titokban végeztette, hogy amikor majd a papjuk eljön hivatalos funkcióját végezni, az kellemesen meglepődjék. Erről az igazán önzetlen evangéliumi tevékenységről az egyházi lapokban semmi hirt sem olvastam. De nincs is arra szükség — szívből, lélekből tette. Vájjon a mogyoródi levita — kérdem — ilyen önzetlen munkálkodással milyen szellemet vihet be az o iskolájába ? Föltételezhctö-e róla, hogy hijjával van ö az igazi lutheri szellemnek? Szegény evang. népiskola. S mennyivel szegényebbnek látnálak én is, ha falaid között a szabadságszeretetben találkozó lutheri vallás és a hazaszeretet hirdetése — anno dacumal — csak (,smJ úr közleményétől kezdődne. Más. Magasan fölöttünk áll a mi nesztorunknak, a pestmegyei Tanító-Egyesület elnökének az erkölcsi világa. Ha meg akar melegedni szerző úr egy evang. iskolában, kérem legyen szives az ö tantestületében is hospitálni. Mindenki tudja hol lakik És mit mondanak vájjon a ceglédiek? Ahol az idegen felekezetű elemi iskolák palotákban vannak elhelyezve s mégis az idegen felekezetű intelligens családok gyermekeiket az egyszerű lutheránus iskolába vezetik fel. Vonzza őket a szabad lelki tevékenységet hirdető lutheri szellem. És mit mond száz meg száz evang iskola — teszem azt Dunántúl is? ' Általánosságban azonban valóban én is látom, hogy egyházi életünkben a lutheri szellem sok kívánni valót hagy maga után. Ha jelen közleményemnek az „Evangélikusok Lapja* nagytiszteletü szerkesztősége helyet enged, úgy nemsokára arra is reá fogok térni. De csak úgy teszem akkor is, hogy a meglévőt ne romboljam. Szándékom van visszatérni még az evang. iskolára is. S—ó. A keresztyénség ellenségei. Sok ellensége van a keresztyénségnek, mint az Isten — cs emberszeretet krisztusi vallásának. Máig is „a zsidónak bcurény, a görögnek bolondság*. Örök isteni igazsága fölöt« a döntő csatát az arra legilletékesebb német vallásos és tudományos léleknek kell megvívnia. Ilyen ellensége a Rousseau-Voltaire által inspirált későbbi francia forradalom,egy Strauss tagadó hegeli spekulátiója és Feuerbach anthropologizmusa, a Heine érzékics költészetéből táplálkozó száz fejű és agyú modern zsidóság, a szrHsö szabadkómflvcsi liberalizmus, a Marxiéle történelmi materializmus, a Büchner-Häckel-féle modern materialista természettudomány, a szocidldemokratia, a mai túltengő kultúra s az Ibsen-Nietzsche-féle individualizmus és hóbortos aÜbermenschtum"-ja. És ezek a közismert panaszok, vádak és kritikák még sem ártottak a keresztyénségnek. Az ma is él, mint üdvözítő isteni erő és hatalom, inkább a szivekben és a kedélyi élet mélységeiben, mintsem a politikai, társadalmi és gazdasági életviszonyokban. Az atyaistenben vetett hit s a szolgáló felebaráti szeretet morálja máig is erő és hatalom. A bensőséges tisztelet Jézus és az ő keresztje iránt, az emberi lélek véghetetlen becse, az életnek mint kötelezésnek és felelősségnek felfogása, az Isten igéiéhez való ragaszkodás, a szenvedésnek, mint tisztitó nevelésnek értékelése s az élet küzdelmeiben való hiterős megállásnak a reménysége máig is hatja át a személyes egyéni és társas közösségi életet s a tudományt, irodalmat es művészetet. Távolabb áll tőle, mint a világháború is igazolja, az ipar, a kereskedelem s a politika tág mezeje A keresztyénség máig is „a föld sava* és „a világ világossága*. Az ő szellem- és szeretetélcte ád máig is tartalmat a lelkiismeretnek, a léleknek, a törvénynek, a kötelességnek és a legfőbb jó ideáljának: az Istenfiuságnak és az Isten országának. Maga a kritika is tisztitó eszköz a keresztyén igazság szolgálatában. Sz. M. tárán áldozott övéinek boldogságáért. Akárhol nézte önzetlen munkáját az életnek imádandó Ura, /mindig elmondhatta róla a boldogító Ítéletet: „Boldog szolga az, akit az ö Ura ilyen munkában talál!“ És itt meg kell emlékeznem egy nem is nagyon régen történt, emberileg talán megdöbbentő, de Isten előtt gyönyörűséges eseményről. A ruszkini kicsiny evangélikus templomban' történt. Egy igen buzgó hivő nagyon sokat fáradt az Ur hajlékának felemelésén. Éjt tett nappallá, hogy az. Örökkévalónak házat építhessen. És az Ur megadta neki azt az örömet, hogy a kész hajlékban leborulhatott az Isten nevének imádására. Mikor felhangzott az ünnepi istentiszteleten az e célra felkért katonai zenekar diadalmas harsonája, az a minden nemesért és minden örökkévalóért rajongó szív meghasadt örömében. Ez a nemes lélek Lorx Viktor édesatyja volt, akiről bizonyosan elmondotta a Megváltó azokat a boldogító igéket: „Boldog az a szolga, akit az ő Ura, mikor eljő, ilyen munkában talál!“ A nemes atyának méltó gyermeke, Lorx Viktor is ilyen istenes munkában emésztette életét. A jobb lelkek akarásában és az áldozatos életek önzetlen fáradozása nyomán itt is hajlék épül most az örökkévalóságra hivatott magyar nemzet számára. Ennek építésében merült ki Lorx Viktor rajongó szive. Neki ugyan nem adta meg az Isten azt a szent örömet, hogy befejezve láthatta volna a jobb magyar jövendő dicsőséges hajlékát, de ebben a munkában érte őt is az ő Urának látogatása. És bizonyára róla is elmondotta, s mi is mind elmondhatjuk a ritka ítéletet: „Boldog az a szolga, akit az ő Ura ilyen munkában talál!“ Ez Ítéletben leljen minden gyászoló szív megnyugvást és békességet. Ebben keressetek ti is, gyászoló felek, írt a sajgó szivek fájdalmára. Mi pedig, kérjük mindnyájan a népeknek hatalmas Istenét, hogyha már ezen a földön minden elmúlandó, ha már el kell bocsátanunk a minden halandók utján ezt az esendő testet is, legalább az a minden nemesért lángoló önzetlen lélek maradjon itt örökre közöttünk, hadd ihlesse meg a nemzet gyermekeinek szivét boldog jövendő munkálására. Mert csak ilyen lelkek munkája nyomán kél ki sírjából a multakr agyogó, fényes dicsősége uj, örök életre!
