Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-02 / 27. szám
1922 BVAMGáülKUSOK LkAPüA 5 KÜLFÖLD. Ausztria. Óriási botrányba fűlt a minap Bécsben az adventisták szektájának a toborzó ünnepe. Rutherford amerikai prédikátor nagy plakátokon harangozta be a gyűlést, amelynek szenzációs mondata: .Most élő emberek milliói sohasem halnak meg“ a kiváncsiak és a gunyólódók hatalmas tömegeit vonzották az előadásra. A zsúfolásig megtelt teremből több százan kiszorultak. Az előadói emelvényen garmadával álltak a propagandairatok. Rutherford tolmáccsal beszélt. Az „uj bibliakutatás“ .eredményeiről“ szólott. .A bibliából kitűnik — mondotta — hogy a .régi világ“ 1914-ben elmúlt, a .nemzetek ideje“ lejárt. Elkövetkezik nemsokára a világ vége, amidőn milliók, anélkül hogy meghalnának, bemennek a .messiási birodalomba.“ A teremben lévő kommunisták hangos kacagásba törtek ki. .Éljen az internácionále I* kiáltással zavarták meg az előadót, majd rágyújtottak az internácionáléra. óriási tumultus támadt. A tömeg egyrésze a kijáratok felé tódult. A szónokot lelökték az emelvényről, ahonnan kommunista agitátor kezdte hirdetni a kommunizmus .világboldogitó“ tanait ellentétben a biblia tanitásával. Mások a propagandairatokat gúnyos kiáltások és röhej közepeit a tömegbe szórták. — Kedves kulturkép! Oroszország. A templomi kincsek elrekvirálása elleni ellenszegülés miatt, mint vádlott, állt a moszkvai törvényszék előtt Tichon patriarcha. A törvényszék 55 tagja között 17 pap volt. Az orosz sajtó a patriarcha kihallgatását a következőkép Írja le. Magas, karcsú férfi lép a terembe. Feketeselyem a talárja. Hosszú, hullámos a fehér haja és szakálla. Meghajlik a gyülekezet előtt és áldásra emeli a kezét. Az elnök a nevét kérdi. — .Beliavin“ — hangzik a válasz. .Keresztyén neve?“ — „Jovanovich Vazul, akit Tichonnak neveznek, Oroszország patriarchája." — .Mit tud a tárgyalás anyagáról ?“ — A patriarcha méltóságteljesen, határozottan, megfontoltan, rövid mondatokban felel. Arra a kérdésre, hogy kik felett uralkodik, igy válaszol: — .Egész Oroszország hivei felett.“ -- .A templomok felett is ?“ — .Természetesen.“ — .És a templomi javak felett ?“ — . Ha a templomok felett uralkodom, világos és magától értetődik, hogy uralkodom a templomi javak felett is.“ — .Tudja ön, Beliavin elvtárs, hogy az úgynevezett templomi javak ■» • ■ ■ ■ — ■■■ « — ■ egyesülés ideájának és a r. kath. és prot. uniónak vizsgáltassa.“ (Győr 1824). A kálvinista Kazinczy Guzmiccsal az unióról levelezett s Edvi Illés esetéről szólván, hozzáteszi: . Oh barátom, vajha egyek volnánk!“ Kölcsey Ferenc is a roman- ticismus hatása alatt sok szépet talált a római katolicismusban. Rudnay prímás és Szepessy Ignác püspök nyíltan is unióra szólították fel a protestánsokat. A türelmetlen klérus körében voltak dicséretes kivételek is. Midőn Kis János nemességért folyamodott, Somogyi Lipót szombathelyi püspök adott neki igen szép ajánló levelet. Edvi Illés az uniói mozgalmak irodalmát jól ismerte. Szomszédja, Szalay, vámoscsaládi plébános jó barátja volt. Nem talál-e tehát némi mentséget abban, hogy ő, a poézisért lelkesülő fiatal lelkész a r. katolikusok részéről a közeledést őszintének, jóakaratunak vette. Jóhiszeműségében azonban elfeledte az egyháztörténet tanulságait és saját korában sem vette észre az ellenmondásokat ellenfeleink szavai és cselekedetei között. Tehát tévedett, de észretért. Azt a kijelentését, hogy soha sem járt eszében az áttérés, őszintének kell vennünk. Nem csak Kazinczy mondta róla, hogy lutheaz állam tulajdona?“ — „Tudom.“ — „Tehát olyan birtok felett uralkodik, amely nem az öné?“ — „Ez kérdésen felül áll. A római’pápa egy fenn nem álló államnak a feje. Minden birtok ki van téve annak az eshetőségnek, hogy elvétetik.“ — „Ki vette el az ön birtokát?“ — „Nem az enyém volt, hanem az egyházé, tehát az Istené “ — „És ki vette el ?“ — ön nagyon jól tudja, ki: a szovjetkormány.“ — .ön úgy szegült ellen, mintha saját tulajdonáról lett volna szó. Az egyházi ügy szakértőinek és a kánoni jog tanárainak a véleménye eldöntötte, hogy a szovjetkormány rendelkezése nem áll ellentétben a kánoni joggal.“ — „Ez a vélemény helytelen, újat kell beszerezni.“ — „ön tiltakozásában a szovjetkormánnyal kapcsolatban a szentség- törés kifejezést alkalmazta. Tudja, mit jelent ez?“ — „E kifejezést nem a szovjetkormánnyal kapcsolatban használtam, amely intézkedését egy programmal összhangban tette meg, hanem azokkal szemben alkalmaztam, akik a templomi kincsek megvédésére hivatvák, a papsággal és a hívőkkel szemben.“ — „Tehát ezek tolvajok?“ — „Igen, — szent tárgyak tolvajai.“ — „A szovjetkormány parancsolta meg, hogy igy cselekedjenek.“ — „Módjukban állott a parancs teljesítését megtagadni, ök, a széles rétegek, a gyakorlati bölcsességet képviselik, az én feladatom pedig, hogy nekik az Isten útját megmutassam.“ — A kihallgatás ezzel véget ért. Amerika. Hirt adtunk annakidején arról, hogy az amerikai lutheránus egyház „World Service“ cinien német nyelvű füzetet küldött az európai vezető lutheránus köröknek karácsonyi üdvözletül s abban az amerikai lutheránia tevékenységét, erejét, intézményeit és eredményeit ismertette. A füzet tartalmából azt, ami lapunk olvasóközönsége számára érdekes és tanulságos volt, mi is leközöltük. Most uHirek Amerikából“ című, ugyancsak német nyelven irt, gépírásos lapokat hozott a posta tengerentúlról, amerikai hittestvéreink központi irodájából. A szerkesztő megjegyzi, hogy az európai hitrokonok tájékoztatása céljából a jövőben rendszeresen fog küldeni az amerikai lutheránia életére vonatkozó híreket. D. Larsen, az egyház elnöke pedig felhívást intézett az amerikai hívekhez, hogy küldjenek európai barátaiknak egyházi lapokat. Mint magyar lutheránust, jóleső érzéssel töltött cl, midőn mindjárt másodiknak ezt a hirt olvastam : „Összeköttetések Magyar- országgal. Az évek során át húzódó tárgyalások befejezése után az amerikai egyesült lutheránus egyház Raffay püspök ránus szellemben prédikál, hanem nagyszámú vallástani könyvei is bizonyságot tesznek evang. hithűségéről. Hivatkozhatott volna Edvi Illés mentségül más nagy papunk hasonló esetére is. Bél Mátyásról, a tudós pozsonyi lelkészről is, aki hogy költséges irodalmi vállalatait megvalósíthassa, r. kath. pártfogókhoz is folyamodott, sőt műveinek egy kötetét a tudománykedvelő XII. Kelemen pápának is felajánlotta, Passionei Doniokos bécsi nuncius 1736-ban ezt a jelentést küldte Rómába: „A szerző, sajnos, lutheránus, de a jellem és modor rendkívüli szelídsége által tűnik ki; egyúttal remélni lehet áttérését is.“ S a pápa saját arcképével díszített arany emlékpén2t küldött neki a nuncius által viszonzásul. (Fraknói V.: „Századok“ 1891. 851. Haan L. Bél M. 71. 1.) Ez az eset is intő példa arra, hogy a közeledésben és bizalomban óvatosnak kell lenni, mert ime a pápai követ is azonnal meggyanúsította Bél Mátyást. „Vestigia terrent“ — felelték a sárospatakiak Szepessy Ignác püspöknek az uniót ajánló felhívására.
