Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-02 / 27. szám
1922 EVArtGállII^USOK U fl Pd A 3 ditásod napját, állj mellénk szt. lelkeddel! Taníts tűrni az igazságtalanságot s cselekedni az igazságot, tanits meguj- hodni s szcntesülni, imádkozni s összetartani, munkálkodni s alkotni, reménykedni és soha meg nem szégyenülni, a mi Urunk a Jézus Krisztusért! Amen.“ ítmiiHitnininiiiiimiiiiiiitminnmiiiiiiMiiiiiiiiimiiiiiiHimHiiimiiiiiHiiiiiiniiiiiii Megtérés. A keresztyénség nagy ünnepei elmúltak. Meghallgattuk a szentbeszédeket, résztvettünk az istentiszteletek különféle szertartásaiban, megolvastuk a lapok ájtatos cikkeit és azután átadtuk magunkat a rendes közélet szokásos ünnepi időtöltésének. A templomokban buzgó lélekkel merültünk el a csodálatos esemény szemléletében, mely lelki szemeink előtt a zsidók szent városában végbement; de amint kiléptünk a szent ház küszöbén, a mindennapi élet gondoktól és egyéni érdekektől telitett hullámai öleltek körül bennünket. Jobb részünk igényeinek kielégítéséről gondoskodni e mellett egészen elfeledkezünk. Nem is eszmélünk arra, hogy van lelki életünk is és éppen úgy vannak saját életszükségletei, mint az állati életnek, vannak betegségei, melyekre gyógyirt keresni, vannak örömei, melyeknek forrásait megnyitni életfeladat. Az életnek ez a feladata homályba bőrül szemünk előtt, mihelyt a templom békés levegőjéből az utca poros útjára fordítjuk tekintetünket. Csak éppen úgy szolgáljuk a pénz ő felségét, mint templomlátogatásunk előtt, haszon, nyereség után kapkodunk kielégithellenül epedő szomjúság lázas lüktetésével nem véve számba azt, hogy törekvéseink sok-sok felebarátunk életgyökereit sorvasztják, csalunk, hamisítunk, rejtegetünk, sikkasztunk, rabolunk. Es nem ismerünk javulást, ha cselekedetünk szégyenfoltot vet társadalmi állásunk, rangunk, hírnevünk címlapjára vagy megtöri becsületérzésünk sima tükörét. Sőt mindazok mellett nem restellünk elballagni a templomba s ott áhitalosan meghajtani fejünket, térdünket az Ur oltára előtt különösen akkor, ha azt sok ember látja.* ügy tetszik azonban, hogy a képmutatásnak ez arany- füstös, csillogó jelmezei foszladozni kezdenek. Talán nem csalódom. Mintha az önbeismerés halavány világa ötlenék * Vájjon Clctnenceaunak jul-c eszébe a (eleit elmélkedni, hogy egy bccsUietérzesben és igazsigszeretetben dús magyar ember mini vélekedik az ő cselekedetei felöl ? a^—I' " ggTTT-n-—■iHWfcM Nagynehezen belenyugodtak. De a nagygeresdi követek csak oly feltétellel egyezkedtek, hogy Illés Pál tőlük minél előbb távozzék. Szerencsére a Geresdnél sokkal kisebb Vanyola üresedésben volt és Kisnek sikerült Illést ide áthelyezni. A klérusnak igy sem tetszett a dolog. Ország szerte beszéltek róla. Kazinczy Ferenc 1823 nov. 9-én irta Guzmics Izidor bencés apátnak: „Sopron vármegyében lévén, meglátogattam Tatay János lövei plébánost ... Itt hallottam azt is, hogy Edvi Illést, nagygeresdi predicalort, a pozsonyi zsinatról irt versei és Szalai vámoscsaládi plébánossal kötött barátsága miatt az intolerancia hivatalától megfosztá, bátor, mint mondják, prédikációi elég lutheránus lélekkel voltak mondva. Oh barátom, vajha egyek volnánk. Edvi Illésnek a vanyolai exiliuma sem maradt áldás nélkül. Itt került ő a vanyolai születésű, 14 éves Vajda Péter mellé, akire a költészet kedvelő lelkész bizonyára nagyobb hatással volt. És itt talált Edvi Illés Rétalapi Németh Teréziában oly kiváló, áldott feleséget, ki őt a földön minden veszteségért pótolta Még az Akadémiának is meghagyta, hogy a majdan felette mondandó szemembe a közélet ezerszinü forgatagából. Az aranyborjú Imőddsdt kárhoztató szózatot hallottunk nem régen vezető magaslatról, a honnan a szó széthangzik az egész hazában. Érzékeny hangfogólemezek megrezdülnek, amikor ezek a nevek áthasitják a mai alacsony kalmárvilág zűrzavaros lármáját. Egyesek és szövetkezések, akik ilyen érzékeny hangfogóleméz birtokában vannak, hálás szívvel fogadják az önbeismerésnek ezt a férfiasán határozott megnyilatkozását és pünkösti szentlélek áradván ki reájuk — mint egykor az apostolokra — ujult erővel, lángoló buzgósággal hirdetik majd a megváltó, egyedül üdvözítő szót: Térjetek meg! Akik nem borultak le a kor bálványa előtt és ebben a nyomorúságos időszakban se feledkeztek meg zsugori ön/cssel felebaráti kötelezettségeikről, az egyház és a haza iránti háláról, akiknek szivében irigység, gyülölség, bosszúvágy mérges dudvája nem tudott gyökeret verni, akik nem hódoltak meg a szereplési vágy, hatalmi érdekek, élvezetek utáni sóvárgás ravasz incselkedései előtt, akiket nem vakított el az önistenités csábitó lidércfényc, s nem igyekeznek gondolkodást és érzést bilincsekbe verve, Isten szabad világát saját gyarló képükre áterőszakolni, nem igyekeznek elfeledni bűneiket, bűnös törekvéseiket hízelgés és képmutatás szemfényvesztő álarcával:, szóval akik a fájdalmak szörnyű súlya alatt is, a bűn útjára csalogató sátáni hatalmak szakadatlan ostroma ellenében is megőrizték lelkűkben a hitet, a szeretetet, a becsületérzést, az igaz keresz- tyénséget, azoknak föl kell érezniük a megújulás szellőjének első halk rezzenésére s észre kell venniök, hogy .közeleg az idő s itt is van*, amikor minden téren, fent es alant, hivatalban, műhelyben és a kalásztermő göröngyön szélvihar zúgásával kell hirdetni, hogy amíg le nem mondotok őszinte szívvel, szilárd akarattal az aranyborjú imá- dásáról, amíg az igazi keresztyénség virágai ki nem festenek lelki világotok kertjében: addig minden hasztalan, minden okoskodás hiábavaló, minden igyekezet ügye- fogyott, nem nyílnak meg addig előttetek az Isten országá* nak kapui. Térjetek meg! Ismerjétek el rabszolgai állapototokat, mely nem méltó a nagy természet koronájához, Isten gyermekeihez. Törjétek szét kegyetlen zsarnoktok bilincseit, nyissátok meg sivár kebleiteket mennyei harmat befogadására, mely hcrvadhatlan örömök virágait fakasztja fel szivetekben és a raboskodás ideje alatt soha nem érzett békét és boldogságot áraszt lelketekre. Magasztos prófétai hivatás, világmentő tevékenység emlékbeszédben az ő hü és jó feleségének (az általa beküldött szép jellemrajzzal) külön lapot szenteljenek, ami meg is történt. Ennyire szeretni és becsülni csak lutheránus papi ember tudja a feleségét. Edvi Illésnek azután hamar megbocsátott a kerület. 1831-ben Kis János ajánlatára Nemesdö- mölkre választották meg, ahol püspökök szoktak lelkészkedni. Reábizták a kerület levéltárát is. Minden egyházi és iskolai ügy iránt melegen érdeklődött. A soproni kezdetleges tanítóképzésnek ö már 1830 csinált a Tudományos Gyűjteményben propagandát. És saját házában is konviktust tartott kemenesalji nemes ifjakból és tanítójelöltekből. 1845-ben esperesnek is megválasztották, de püspöknek Haubner Máté és Perlaky Dávid mellett nem is kandidálták, ami nagyon fájt a lelkének. Szemei korán elgyengültek. Neje és káplánjai olvasták előtte a lapokat és folyóiratokat. De ezért még 1859 is pályamunkát irt „Fénygolyók“ cime alatt, nősülésre biztatva a férfiakat. Irt imakönyvet (Ekesházi oltár 1832). Gyónó kátét 1837. Keresztyén Ábécét 1839. Prédikációkat 1840. Dömölki emlékfüzetet 1844. Halotti beszédeket. Verseit a fia adta ki 1853. »
