Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-06-11 / 24. szám

1922

HVAflGÉIiII{UftOl{ üAPüfl

3

erő, mint világító, melegítő energia. E keretben megszáni- lálhatlan lélek élhet ki-ki a maga belső logikája szerint s egymással csak a lényegesekben megegyezve, de nagy különbségekkel átárnyalva; a Végtelennel való benső kapcsolatában ki-ki önállóan, emberi irányítástól s beavatkozástól függetlenül éli a maga istenfiui létét. Az egyház bennünk és általunk él: aminó hittel, aminő mély és aktiv szeretettel s aminő diadalmas reménységgel teljesedik meg a lelkünk, olyan hatalomra izmosul az egyház s a lélek- vonzókapacitása annál nagyobb lesz, mert a keretet a benne élő lélek tölti ki tartalommal és értékkel.

Már most hová jutunk, ha a — maguk értékelése szerint — tulgyarapodott hitü egyéniségek kifejtenek ebből a keretből, ha kiválanak, mert nekik ez a keret nem elég színes, vagy nem elég méltó, nem elég hozzájuk alkalmazkodó? A kovász haragszik-e, mert nem kél a tészta s s hogy magát megmentse, kitelepül a tésztából ? A mustármag nem csírázik, mert a talaj mostoha ? A buzaszem nem bocsájt gyökeret és szárat, mert kibújván a föld színére s meglátván a konkolyt, visszahúzódik a maga magéletébe? . . .

Nem! Aki itt dolgozni akar, van itt dolga. Nagyon sok itt az aratásra érett gabona, csakhogy az a baj, hogy az aratóknak nincs elég éles és széles fogásu kaszájuk, hát egymáshoz buvnak és kicsiny sarlócskájukat pengetik, kalapalgatják, várván, hogy e nagy pengetésre a búzák szépen átsétálnak a csűrbe.

Ne mementózzunk, hanem — dolgozzunk. Ne nézegessünk le gyanús szánakozással, vagy hazavárással a „meg-nem-tért“ tékozlók nyüzsgő sokadalmára, a mi önigazságunk, a mi elkülönült és felmagasult .élő hitünk* fellegvárából, hanem az Ur nagy és varázsló megértésével, még a kereszten is térítő leikével igyekezzünk közeledni, közeledni, hogy — emelhessünk.

Szánjatok lejebb, elkülönült atyafiak s legott meglátjátok, hogy nem fekete ördögök járják itt lent a kárhozat táncát, hanem komoly gondjaik békóit, szomorú életük terhét hordozó emberek, kik úgy emelik fel a fejüket egy megértő, meleg szóra, melyet lélek szól a lélekhez, mint gályarabok a megszabadulás édes hírére. Türelem, az Ur türelme kell a nemes pásztor számára. Ki nem tud várni, nem tud az imádkozni. Ki nem tud bízni, nem tud az szeretni. Ki nem tud kitartani, nem tud az küzdeni. Ki nem tud élő tartalmat vinni a megadott keretbe, nincs abban élő buzgóság. Ki elégedetlen környezetével, nagyon meg lehet elégedve becses önmagával ... Ki Istenes

életet él, nagyon emberségesnek kell annak lennie . . . . Ki magát az Ur eszközéül tekinti, nagyon alázatosnak és szerénynek kell annak lennie, mert c szent méltóságra érdemetlennek érzi magát. Ki az ég felé él, a föld minden mostohasága sem fáj annak. Nagyon szélesek, nagyon nagyok vagytok ti, megtért atyafiak, azért kicsiny nektek Boiotia. •

Térjetek meg, óh térjetek meg, ti .megtértek“.

Memento I . . . Duszik Lajos.

/

miiiMiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiffiiimiiimiiiiiiiiiniiiiiii«

A Luther-Otthon fegyelmi rendje.

A budapesti Luther-Otthon kormánybizottsága az eddigi házi és fegyelmi rendszabályok némi módosításával uj fegyelmi rendet dolgoztatott ki, melynek pontjai a következők :

Annak előrebocsátásával, hogy a házi és fegyelmi rend 26 —33. §§-ai hatályon kívül helyeztetnek, a fegyelmi rend a következőkben szabályoztatik.

1. §. Az igazgatónak joga van a házirend ellen vétő tagokat meginteni és rendreutasitani.

Az, aki a rendreutasítást sérelmesnek tartja, a fegyelmi széken kérheti maga ellen a fegyelmi eljárás megindítását.

Ha a fegyelmi szék a rendreutasitottnak panaszát alaptalannak találja, az elutasított panaszos az eljárás költségeiben marasztalandó.

2. §. Az igazgató jogositva van az égyetemi hallgatóktól annak kimutatását követelni, vájjon tanulmányaikban a kellő szorgalmat kifejtik-e és ha e részben mulasztást, vagy hanyagságot tapasztal, erről a hanyag tag inegintésc mellett a szülőket értesíteni köteles.

3. §. Ha az igazgató a házirend ellen vétő mulasztását, vagy viselkedését oly súlyosnak találja, hogy az az igazgató által alkalmazható rendreutasítással nincs megbüntetve, a kötelességszegés ismétlése esetében pedig feltétlenül, a kötelességszegó ifjú ellen a fegyelmi széknél a fegyelmi eljárást kell megindítani.

4 § Fegyelmi vétséget követ el a Luther-Otthon tagja,

aj aki a házirend szabályai ellen súlyosan vét;

Az egyházi élet virágzásának legszebb gyümölcse a szarvasi Luther-árvaház. Terve a világháború alatt született meg az egyházközség lelkében, hogy vele egyrészt a reformáció négyszázados jubileumának, másrészt a világháború hősi halottainak emlékét megörökítse. Megható az a buzgalom, mellyel a szarvasi lutheránusok a terv valóra- váltásán dolgoznak.

Távol harcmezökön küzdő katonák küldik megható sorok kíséretében zsoldjukból megtakarított filléreiket. „Mire a Nagytiszteletü Ur kezeihez jut ez a kis adomány — irja több bajtársa nevében egy népfelkelő — talán a mi gyermekeink is árvák lesznek már. Kérve-kér- jük, gondoskodjanak róluk, értünk pedig imádkozzanak.“ Vitézségi érmeik után kapott első pótdijukat erre a célra küldik be a kitüntetettek. Felgyógyulásukkor erre adakoznak a sebesültek és betegek. Hazatérésük alkalmából erre áldoznak a szabadságosak, a leszerelők és fogságból visszatérők Az árvaházra hozzák adományaikat a boldogok, kik jó hirt hallottak harctéren küzdő, kórházban szenvedő, vagy fogságban sinylődö szeretteikről és a boldogtalanok. akik, mialatt reszkető kézzel nyújtják át adományaikat, ajkukhoz szorítanak egy könnyáztatta, kopott arcképet, annak a képét, akit e földön többé soha viszont nem látnak. Egy özvegy három kicsiny árvájával hozza ajándékát és szól: „Az én gyermekeim is árvák már és szegények, én tudom, mit jelent férj és apa nélkül maradni, hát ahol még többen maradtak igy és még nagyobb szegénységben !“ Az iskolásgyermekek, konfirmandusok és gimnazisták valósággal versenyeznek az adakozásban és gyűjtésben. Gyermekelöadást rendeznek az árva testvérkék

felsegitésére. Egy leányka szolgálatba áliván, első bérét az árvaháznak adja. Buzgó cgyháztagok sorra rendre Írják be nevüket aranybetüvcl az árvaház történetébe. Komár György, KHa András. Valkovszky Mihály, Kondacs András. Povázsay János, Elefánt Jánosné, dr. llaviár Gyula, Bor- gulya Fái, dr. Belopotocky György, dr. Mázor Elemér, Melis György, gróf bolza Fái, Csupra János, Szloszjár János, András Mátyás, Lányi-nővérek, mind-mind nevek, melyeknek viselőihez igy szól majd egykor az Ur:

„Bizony mondom nektek; amit cselekedtetek eggyel az én kicsiny atyámfiai közül, én magammal cscleked- tétek“.

Szarvas község, takarékpénztárak, a szarvasi és szomszédegyházak versengve sietnek közremunkálni a szarvasi árvaház létrejöttén. Különösen egy név ragadja meg figyelmemet, még pedig nemcsak magyar fülnek furcsa hangzásával, hanem azzal, amit viselőjéről hallok . Szrnka J. János. Tizenöt hold tőidet ad el s annak árát felajánlja arvaházi alapítványnak. Ez az első kő az árvaházhoz. És, amikor megnyílik az árvaház, ő adja a kis árváknak az első élelmet.

Minden sütet kenyeréből egyet az árváknak küld azóta is és nincsen egyetlen falatja, amit velük meg nem osztana.

Vajha hatna az ő példájuk és indítana egész hazai egyházunkban sok szivet könyörületességre a kis árvák ügye iránt. Hiszen ez az árvaház nemcsak Szarvasé, hanem mindnyájunké, egész hazai egyházunké.

Megilletödéssel lépek az egyik lelkész kíséretében