Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-06-11 / 24. szám
vili. évfolyam. Budapest. 1922 junlus 11. 24. szám Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, Vili., Szentkirályi-utca 5! (Üllői-ut 24). Lapreklamáclók írj. unmc könyvnyomdájába Budapeit, V., Coáky-ntoa 10 kOldondók. Alapította Dr. Raffay Sándor. Kiadja llófflzetésl ér évi 160 korona. Egyes szám ára 3 korona. Hirdetési Arak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. FelelAa szerkesztő és kiadót Dr. SCHOLTZ OSZKÁR. Bíblíaísmeret. Az egyház folytonos reformálásának elvéből önként folyik az a kötelességünk, hogy a vallási ismeretek terjesztésének kérdését állandóan szőnyegen tartsuk. Vallásoktatásunk valódi és vélt hiányaival már ismételten foglalkoztunk; s most, hogy vallástanáraink egyik kiválósága alábbi cikkében az ó-szövetségi történetek kellő értékelése mellett tör lándzsát, kívánatosnak tartjuk azt, hogy az idei nyár folyamán, úgy az iskolai vallásoktatásnak, mint a bibliai ismeretek általános terjesztésének kérdését behatóan megvitassuk. Katolikus terminológia szerint mi, protestánsok, bibliás keresztyénség vagyunk. És bár ezer okunk is van arr^, hogy erre az elnevezésre büszkék legyünk, azt kell mondanom, hogy mi, magyar protestánsok még mindig nem vagyunk bibliás nép oly értelemben, mint ahogyan ez a jelző a nagy nyugati protestáns nemzetekre reáillik. Bibliánk, igehirdetésünk központja a templomi istentiszteletnek, de egyéni, családi és társadalmi életünk nem a biblia tengelye körül forog. És ha vannak is kivételek, személyekben és testületekben egyaránt, azok vagy elszigetelten élő csendes ismeretlenek, vagy a szektáskodáshoz hajló extasis képviselői. Hogy a templomnak és az életnek ez a tagadhatatlan diszharmóniája, mely a templomoknak itt- ott felpanaszolt ürességét is érthetővé teszi, mennyiben irható a nem bibliás, csupán pápás egyház nagy tömegeiben való beékelődésünk terhére, azt most nem vizsgálom. Csak azt a tényt szegezem le, hogy iskolai vallásoktatásunknak s lelkészképFAmankatAra: KUTHY DEZSŐ. zésünknek — egyébként szakemberek által elbírálandó — fogyatékosságai folytán, nemkülönben az iskolán kívüli vallási s kivált bibliai ismeretterjesztésnek csaknem teljes hiánya következtében híveink nagyobb része a biblia rendszeres, mindennapi olvasásában lelki gyönyörűséget nem talál s Isten igéjét, mint hétköznapi életünk zsinórmértékét nem ismeri. És hogy ünnepnapjainkon se emelkedhessék fel lelkünk Isten közelébe, arról gondoskodik egyikmásik fiatal óriásunk ott a templomi szószéken, nem tudván a felolvasott textussal mit kezdeni. Ahelyett, hogy a bibliai igazságoknak személyes átéléséből leszűrt gondolatokkal igyekeznék hallgatóságát felemelni, ahelyett, hogy hétköznapjainkra is ünnepi utravalót adna, — a bibliai magaslatról már az első öt percben leszáll, hetet-havat összehord, pogány klasszikusokból, modern költőkből idézget és gondolatszegénységét olvasottságának fitogtatásával palástolja. Mit hát a teendő? Sok, nagyon sok. Én csak egyet emelek ki: azt, hogy a biblia megkedvelte- tését már a gyermekeknél kell kezdeni s annak ismertetését, magyarázatát, életünk vezérfonala gyanánt való alkalmazását a serdültebb ifjúság körében oly céltudatossággal kell rendszeresíteni, hogy a biblia az iskoláját végzett mindkét nembeli ifjúságnak soha nem nélkülözhető mindennapi kenyerévé váljék. Gyermekeink kezébe tehát biblikus alapon megirt képeskönyveket, verses- és meséskönyveket kell adnunk. Serdültebb ifjúságunkat pedig olyan hasonló szellemben szerkesztett iratokkal kell ellátnunk, melyek a bibliai történeteket az ő élénk fantáziájukat megragadó s az isteni igazságokat meg-
