Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-01-15 / 3. szám

1922

HVAJ<lGáliII<USOK IiAPJA

3

protestantizmusunkban igazi és élő, építő kereszténység. S a keresztény egyházközi békét úgy tudjuk a legjobban, sőt egyedül csak úgy tudjuk megtartani, ha szívós és büszke öntudattal valljuk magunkat protestánsoknak, egyházunknak hü és áldozatra kész fiai vagyurk. Mert csak úgy lehetünk erősek. Csak erős ember nem féltékeny más ember erejére, csak erős egyháznak nem kell félnie más egyház erejétől, csak erős egyház birhat el még sérelmeket is anélkül, hogy komolyabb veszedelembe jutna. És csak erős, öntudatos ember és egyház nem resteli eltanulni mástól a jót és tud más iránt elismerő vagy elnéző lenni.

Annak, ha mi ismét hajbakapnánk katolikus testvéreinkkel csak a harmadik örülne, a közös ellenség, a keresztény vallás és világnézet ősellensége, a világot megrontó és a keresztény művelődést rombadöntő forradalmi materializmus.

(Folytatása következik.)

iiiiiiiimimiiiiimiiiimiiiiiiiimMiiiiimiiiiimiiiiiiiiimiiiniiiimmiiiiiMiiiiiuinmn

A magyar protestáns ifjúság és a protestáns külföld.

Irta és az Orsz. Prot. Diákkongresszuson felolvasta: Dr. Helle Ferenc.

. . (Folytatás és vége.)

Az unitáriusoknál ‘szintén szokásos volt a_ külföldi egyetemek látogatása, bár kisebb mértékben. Ók azonkívül az erdélyi szászok azon szép szokását is átvették, hogy lelkészeik előzőleg tanítói hivatalt viselnek.

A régi humanizmus és az újabb szellem sajátságos didaktikai eklekticizmust alakit ki hazatérő ifjaink körében és ennek hatása a prot. iskolákon is meglátszik. Comenius nem annyira személyes tanításával és módszerével, mint inkább tankönyveivel hat. Bennük a reáliák tanítását, a szemléltetést, az anyanyelv és nemzeti szellem erősebb művelését hangoztatja.

A XVIII. század a hazai protestántizmus legszomorubb korszaka. Erre a korra reányomja bélyegét Lipótnak durva — és Mária Teréziának szelíd erőszaka. Céllá lesz a protestántizmus kiirtása és ez többek között a külföldi egyetemek látogatásának lehető megszorításában is nyilvánul. Fél a bécsi udvar a külföld hatásától, mert erősiti az ellenállást s ezért behozza a .könyvharmincadot" — találó elnevezés! mely a külföldi könyvek cenzúrázását és elkobzását jelenti. A prot. ifjakat állandóan zaklatják, külföldi tanulmányaik végzését is külön engedélyekhez kötik. Ezekről az ifjakról Írja Fináczy („A magyarországi közoktatás tőrt. Mária Terézia korában“, I. k. 51. lap). „Kimentek az ifjak nyíltan útlevéllel, vagy ha ilyent nem kaptak, titokban, kereskedőknek, Íródeákoknak, katonáknak, vándorlegényeknek öltözve, minden képzelhető zaklatást bátran eltűrve, nemritkán gyalogszerrel utazva be félországokat, koplalva és fázva, de égve a lelkesedés füzétől".

Ez időben emelkedik egyre nagyobb jelentőségre hazánkban a debreceni kollégium. Tanulói sűrűn járnak külföldre is. bár a kollégium ily alapokban eleinte nagyon szegény volt. A tanulók a rektóriákból, azaz vidéki tanítóskodásból kuporgatják össze a rávalót. Később alapítványokkal segítik őket: Apaffy fejedelem, Lónyai Anna, Zólyomi Miklós és a partium egyházainak adományai. Még ma is őrzik Debrecenben a XVII. században Márton- falvi György igazgatótól fogalmazott és a seniortól és 12 esküdttől aláirt alapítólevelet, mely átok alatt hagyja meg, hogy a segélypénzeket soha másra nem szabad fordítani, mint az ifjak külföldi iskolázására.' A kollégium tanárai közül Utrechtben tanult komáromi Csipkés György és ugyancsak holland egyetemeken Mártonfalvi György és Lisznyai Pál. Külföldi alapként kezelik Debrecenben az uj n. Bursa Nigrá-t. A század végén Pozsony 14.800 frt,

Sopron 28.000 frt tőke kamatjait fordítja erre a célra. De a külföldi egyetemek is nagy szeretettel fogadják ifjainkat. Zsilinszky Mihály „Tájékoztatójából megtudjuk, hogy a református ifjaknak 24, az evangélikusoknak 8 helyen volt teljes ellátásuk és zsebpénzük is. Halléban napi 2 órai tanítás fejében teljes ellátás járt; Bernben ruhát is kaptak. Leyden 4 magyar ifjút látott el évenkint lakással, élelemmel, ruhával, könyvvel és útiköltségül 300 rhénes forinttal. Utrechtben még magyar bibliát is kaptak az ifjak, de kötelesek voltak naponta a reggeli könyörgést végezni. Hogy mily sokan tanulhattak az elnyomatás ez idején is külföldön, arra nézve jellemző adat, hogy csupán 1742- 56-ig 700 prot. ifjúnak adták meg az útlevél-engedélyt. Mennyi lehetett tehát az utlevélnélküliek száma! A hazatérő ifjak könyveiket nagy nehézségek mellett tudják magukkal hozni és á könyvharmincadtól megmenteni. Voltak oly ifjak is, akiknek könyvei hosszú éveken át hevertek a cenzúránál. Különösen rossz szemmel nézte a cenzúra az angol Biblia- társulat működését. A külföldi tanulmányok elé a század végén egyre nagyobb nehézségeket gördítenek. A hétéves háború végén már csak theológusnak engedik meg a külföldön tanulást s nekik is csak Erlangenbe és Utrechtbe. Halle látogatását szigorúan eltiltják. A király utasítása a kancelláriához szószerint igy hangzik : „Minden erővel azon kell lenni, hogy a theológia hallgatóit is lassanként le lehesen szoktatni a külföldi egyetemek látogatásáról." Ám minden ellen állás megtörik ifjaink kitartásán, lelkesedésén.

II. Józseffel azután az erőszakosságokra szabadabb idők következnek. Ettől kezdve a külföldi iskolázások elé többé akadályok nem gördülnek. A XIX. századtól ifjaink üreifswald-ot is kedvvel látogatják Zürich és Oxford mellett. A református ifjak főleg az angol és holland egyetemeket látogatják s onnan lelkes humanista szellemet hoznak haza. míg az evangélikus ifjúság kitart a német egyetemek mellett és köztük a német pietizmus és ratio- nalizmus nem egy követőre talál.

Amint látjuk, ifjainknak a külfölddel való érintkezése kizárólag tanulmányi alapon történik egészen a legújabb korig és a személyi kapcsolatok a hazatérés után jórészt meg is szakadnak. Mégis c külföldi érintkezések óriási jelentőségét szinte megmérnünk sem lehet. Nem tartom merész véleménynek, hogy két évszázadon át szinte kizárólag a magyar protestáns ifjúság külföldre járása irányítja hazánk egész kulturális fejlődését.

A múlt korok ifjainak ezen lelkes kulturmunkájából a jelen korra több fontos megállapítást tehetünk Való az, hogy a múlt századokban ifjaink a prot. külfölddel kizárólag a főiskolák utján állottak összeköttetésben és ez az érintkezés, bármily fontos volt is, nem lehetett tartós sem az illető ifjúra, sem arra a testületre nézve, melyből kikerült. Szorosabb érintkezés egy-egy hazai főiskola és valamely meghatározott külföldi egyetem között nem jöft létre, mert a személyek változásával a tradíció is elaludt. Nyilvánvaló lett, hogy a prot. külfölddel való szorosabb és tartós érintkezés rendszeresítése kizárólag a főiskolák révén nem érhető el.

Ezért terelődött a figyelem lassanként a különböző ifjúsági egyesületre, melyek egészséges szellemüknél, hagyományaiknál fogva a folyton kicserélődő ifjak közt fenn tudják tartani a lüktető életet, tehát a prot. szellemet, intézményesen rendszeresítik minden időkre s igy sokkai alkalmasabbakká válnak a külföldi ifjúsággal és a különféle prot. intézményekkel való állandó érintkezés fenntartására, mint az egyéni és iskolatársi kapcsolatok. Mai helyzetünk megkívánja, hogy a magyar prot. ifjúság összes egyesületeivel minél előbb közös szervezetbe kapcsolódjék, hogy a külfölddel sűrű érintkezést, bizonyos hagyományos szellemet és az érintkezés technikai könnyűségét meg tudja teremteni. Mi a sokkal előrehaladottabb külföldi testvérek szellemi, anyagi és erkölcsi támogatását nem nélkülözhetjük. Ezek a kapcsolatok továbbá nem mozognak csupán személyi barátkozások kereteiben, hanem kulturális, sőt politikai hatásaiknál fogva országos fontosságúak és ma még átláthatatlan távlatokat jelentenek.

Hogyan növelhetnök jelen körülményeinknek megfelelően ezeket a külföldi kapcsolatokat? Ügyes gondolat például a diákcseréknek a központi prot. ifjúsági szervezet utján való rendszeresítése. Nem csekély fontosságú továbbá