Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-05-28 / 22. szám

1922 BVAISIOÉUIKUSOK UflPJA 5 T anügy. Van-e ágostai hitv. evang. népiskola? Merész kérdés — elismerem, — de felveszem e kérdést. Sőt a feleletet is megadom, hogy: nincs. Ha van, mutasson rá bárki s ott fogok hospitálni. De az adott viszonyok és körülmények közt nem is lehet, mert hiszen egészen elállamiasodtunk. A felekezeti iskoláknál, miként a tanítói fizetésnél, sok az állami kiegészités, mi lehet az államra elő­nyös, de ugyanakkor a felekezetiségre hátrányos. Ma, midőn a felekezeti tanító erszényébe, kamará­jába csak az állam ad (mert a havi 84 korona, ebből 45 korona évi egyházi adó, vagy negyedévi 50 korona egyházi fizetés most ugyancsak nem numerái!), amennyit adhat, a tanítók csak az államra vetik tekintetüket, mindenkori miniszterüknek min­dent, egyházuknak szivvel-lélekkel semmit sem tesznek. Vagyis: harcolunk az állam érdekeiért, ha kell, az egyház rovására is. Nem igy van ? Hát akkor miért sülyed egyházunk hajója Titanic mód­jára? Ne a hajó szerencsétlen utasainak: Mivel közelebb hozzád Uram ... énekére tanitsuk ifjainkat, hanem a szerencsétlenség elkerülésére tegyük meg a preventív intézkedéseket. A lutheri vallás és a hazaszeretet a szabadság- szeretetben találkoznak s mindketten az erkölcsre támaszkodnak. Így tehát a kettőnek együtt, nem egy­más rovására, nem egy mással, hanem egymással kell haladnia. Haladjunk tehát a „hazáért, szabadságért“ zászló alatt, mint a kettős tüzes nyelv bűvös hatá­sával, úgymint eleink, a nagy lutheránusok tették s akkor az egyiket a másikért nem fogjuk feláldozni. Adjunk kifejezést hazaszeretetünk mellett val- lásszeretetünknek is úgy külsőleg, mint belsőleg. Amint a hazaszeretet ápolása végett rámába foglal­juk a címert stb., úgy foglaljuk rámába Luthert, 95. tételét, énekét. Amint a katolikus iskolába lép­tünkkor tudjuk hol vagyunk, úgy az ágostai hitv. evang. iskola is nyomja tantermére is külső bélye­gét s lengje át ezt a magasbatörő lutheri szellem Necsak szóval, de valósággal legyen iskolánk evang., vagyis hassa át az evangélium ismeretéből fakadó az a vallásszeretet, mely nem tördelődik külön­féle szektákra, hanem a házi istentiszteletekben folytatódva éli dicsfényes életét. Áldozzon az apa, miként a római a fórumon a hazának, de hozzon áldozatot a penateseknek otthonában. Szeressük hazánkat, mint a kínai, ki pihenni hazakivánja testét, mint Jákob. De erős várunkat se hagyjuk cserbe. Necsak hirdessük, hanem iskoláinkban — és általuk az életben is — mutassuk be, hogy: Erős vár a mi Istenünk. Vissza az evangéliumhoz! Pestalozzi — János Jelenéseit tartja a gyermek legjobb olvasmányának. Legyen az Ujtestamentum az ágostai hitv. evang. iskolások egyedüli olvasó- és legfőbb tankönyve, mert ebben élet van. Tanítsunk evangéliumot s neveljünk lutheri életre! (s.) Mi — és a biblia. Jak. 15, 25-16, 4. Számos evangélikus ember akad, kit céljaink és feladataink megismertetése sem tud meggyőzni arról, hogy az Evang. Szövetség megerősödésére nagy szükségünk van. Sokan azt mondják, hogy -az, amit a Szövetség elérni óhajt, a meglevő egyházi szervezet utján is megvalósítható; mások pedig annyira rövidlátók, hogy szövetségi szer­vezkedésünktől a keresztyén egység gondolatát féltik. Akik igy gondolkoznak, erősen tévednek. Mert az evangélikus keresztyénség élete örök élet, de szervezetei a múlandóság törvényeinek alávetett, az emberi társadalom szükségleteihez és fejlődéséhez mérten változás alá eső földi intézmények. Az egyház századokon át velünk volt, bennünk élt; s amit épen ezért nem mondott meg nekünk kezdettől fogva, azt megmondja nekünk most, midőn őseink, által kiépített szervezete jelen alakjában, az Atyát és az 0 fiát nem ismerő korszellem támadásait csak ideig-óráig tudja visszaverni. Megmondja pedig azt, amit sokan nem látnak, nem hisznek, hogy minket evangélikusokat, magyar protes­tánsokat ok nélkül gyűlölnek. A keresztyén egységet hirdető vezérek között olyanok Is vannak, kik isteni tiszteletet vélnek cselekedni akkor, midőn minket öldökölnek s el­szántan, tervszerűen törekednek arra, hogy minket 'a keresztyén magyarságnak egy akarattal dolgozó gyülekeze teiböl kirekesszenek. • E szomorú, nehéz Jövőt sejtető napokban tehát egyetlen vigasztalónk az Evang Szövetség, mely az ősi lutheránus szolidaritásnak az igazság leikétől felélesztett erejével van hivatva Krisztusról bizonyságot tenni. De nekünk a Szövetség tagjainak egyénileg is bizony­ságot kell tenni ő róla; mert kezdettől fogva vele vagyunk. Úgy éljünk, úgy dolgozzunk tehát egyházunkért, hogy fel­ismerjék bennünk az igazság lelkét legalább azok, kik evangélikusok, de még nem szövetségi tagok. iMiiiiiiMmiimiiiiiiiiiiiiiimiiiimimiiimiiiimmiiiiiiiimimiiiiiiiHiiiiMiiMiiiMiMui KÜLFÖLD. A lelkek forrongása Csehországban. Prágában a katolikusok száma 58 százalékra csökkent. Az újabban kitértek következőleg oszlanak meg: 128.000 lélek lett felekezetnélkülivé, 30.000 protestánssá, 85.000 csatlakozott a csehszlovák szektához. Kísérletek a lelkész! javadalmazások rendezésére. Mint a Szabadkán megjelenő .Vándorút“ cimü egyházi lap jelenti, jugoszláv területen is gondot okoz a lelkészi java­dalmazás rendezése. Ujsové gyülekezete azt a nemeslelkü indítványt vetette föl, hogy a gazdag falusi gyülekezetek támogassák a szegényebb városokat. Derner G. A budisavai lelkész pedig, azt indítványozza, hogy a lelkészi fizetésekre szánt összes alapokat az esperesség pénztárába kellene befizetni és onnan arányosan és egységesen történne a lelkészek fizetése. Kína. Tsingtauban annak idején az evang. Krisztus­templom is a japánok kezére esett. Röviddel ezelőtt meg­jelent a japán kormányzó megbízottja az evang. egyházi bizottságnál és kijelentette, hogy visszaadják a templomot, amiről Írásos elismervényt kért. Az entente keresztény államait mélyen megszégyeníti a pogány japánok eljárása. Mi lesz az általuk elrablóit német pogánymissziói állomá­sokkal? Masaryk és Krisztus. Jellemző a cseh protestáns- ságnak a cseh nemzeti hóbort alá rendelésére a következő eset, mely a „Das neue Reich“-bői van véve. Egy evang. teológus a prágai egyetemen záróvizsgán a következő Írás­beli föladatot kapja: „Masaryk és Krisztus és az ő viszo­nyuk az államhoz. Párhuzam“. Kifejtendő, hogy Masaryk mint kiváló vallás-zseni az állam és egyház elválasztásában Krisztusra támaszkodik, mondván : „Adjátok meg a császár­nak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené“. A teológus jobbnak látta Prágát otthagyni és tanulmányait magyar evang. fakultáson befejezni. K.J. dr. I

Next

/
Thumbnails
Contents