Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-05-28 / 22. szám

4

BVAflGÉIiIitUSOit LiAPJÄ

1922

különösen ott nem látják szívesen az egyenruhát, ahol a minden ellentétet kiegyenlítő szeretet uralmában óhajtunk gyönyörködni. Természetesen még kevésbbé nyerné meg soknak tetszését, ha papjaink oly viseletbe öltözködnének, amely őket egymástól rang szerint is megkülönböztetné. Ennék az idegenkedésnek okát pedig kutatni sem szükséges. Mi protestánsok Krisztus urunk tanításához és példaadásához hiven, Istennek minden gyerkekét testvérnek tartjuk. Jó testvérek pedig nem tesznek különbséget egymásközt, habár közülök egyik vagy másik bármi körülmény folytán a társaséletben kimagasló helyre küzdötte fel magát.

De aztán azt is figyelembe kell venni, hogy gyarló emberek lévén, a külsőségek, az érzékekkel felfogható jelenségek igen nagy, sokszor akaratunkat elhatározó befolyást gyakorolnak reánk. Mi könnyen hozzá szokhatnak többen ahhoz a gondolathoz, hogy azt a felebarátunkat, aki megkülönböztető ruházatban áll előttünk, jár közöttünk, nagyobb hatalom és olyan működési tér illeti meg, amelyre, nekünk, világiaknak nem is illik lépnünk. Mi könnyen verhet gyökeret az a vélemény, hogy az egyházi ügyek kormányzása, vezetése csak a papok hatáskörébe tartozik. Holott nekünk protestánsoknak minden módon arra kell törekednünk, hogy világi híveink minél melegebb érdeklődéssel és minél buzgóbb tevékenységgel vegvenek részt egyházi életünk minden megnyilvánulásában. Viszont ez a megkülönböztetett felebarátunk látva, érezve környezetének hódolatát, mi könnyen juthat arra a gondolatra, hogy uralkodás az ő hivatása. Pedig a protestáns szabadság, a protestáns testvériség nem tűr semmiféle osztályuralmat. „Mi mindnyájan papi nemzetség vagyunk“.

Azzal szeretjük indokolni a papi egyenruha szükségességét, hogy az által a papi tekintély emelkedését remélhetjük. Kétségkívül kívánatos, sőt elkerülhetlenül szükséges, hogy a lelkipásztor, különösen falun, első tekintély legyen. De a papi tekintély ne külsőségeken, sem pedig a felsőbb hatalom intézkedésein, hanem kizárólag egyéni tulajdonságokon alapuljon. Krisztusi lélek, felvilágosodottság, gazdagon felszerelt ismeretkészlet, mindenekelőtt, pedig pectus, quod facit sacerdotem és azok a tulajdonok, amelyeket Pál Apostol a Timotheushoz irt I. levele 3. részében a papokra nézve szükségeseknek tart, ezek emelik ki a lelkészt minden külső mesterkedés nélkül, természetszerűleg és éppen azért biztosan a mindennapiság köréből a tekintélynek arra a magaslatára, ahol nemcsak saját hivei, hanem környezetének minden tagja mély tisztelettel, sőt az áhitatnak bizonyos nemével csüngnek ajkain, nemcsak a templomban, hanem a nyilvános, társaséletben is és ahova az ő hivei büszke örérzettel tekintenek fői reá: „Ez az én papom, a mi papunk“. Sűss János

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Kérelem.

A székely egyetemi hallgatókat, kik

szülőföldjükre nyáron sem mehetnek haza, a megélhetésnek súlyos gondjai gyötrik. Az ö nevükben tehát arra kérjük olvasóinkat — kivált a vidéki földbirtokosokat — hogy gazdaságaikban, ipari üzemeikben stb. a folyó nyár folyamán egy-egy egyetemi hallgatónak alkalmazást adni, szomorúságukat a szülői otthont pótló családi kör melegével eloszlatni és megélhetésüket biztosítani szíveskedjenek. Elvállalnak bármiféle munkát, amire a nyári időszakban kiváltképen szükség van. A megkeresések az evang. főiskolai és egyetemi hallgatók szövetségéhez (Budapest, IV., Deák-tér 4. szám.) intézendök,

Szesztilalom Amerikában.

Az amerikai evangélikusok lapjában, a „The Lutheran “-ban olvassuk a következőket.

Bár csak két éve áll fenn' Amerikában az országos szesztilalom, mégis már a következő eredményeit állapíthatjuk meg:

1. A szeszkereskedelem, mely eddig törvényes védelemben részesült, -most törvényen kívüli állapotba került s akik ezt az iparágat folytatni akarják, azokat mint országuk és fajuk ellenségeit üldözik. A kormánynak e bajjal szemben való magatartása megfordult s ez már magában is jelentős eredmény és nyereség.

2. A szeszgyárak, sörgyárak, borkereskedések és nyilt iíalmérések eltűntek, az iddogálás megszűnt, a részegesek száma megfogyott úgy, hogy ritkaság részeg embert látni.

3. Börtön, dologház, fogház, iszákosok men- helye kiürült, mert nincs rájuk akkora szükség.

4. A szesztilalom a munkás teljesítményét emeli s őt magát megbízhatóvá és takarékossá teszi.

5. Az életbiztosító társaságok adatai szerint az életidő átlagban meghosszabbodott és a gyermekhalandóság különösen csökkent.

6. A közjótékonyság szüksége különösen az asszonyokat és a gyermekeket illetőleg szintén kevesbedett, mivel szemben a házi békesség és megértés szélesebb rétegre terjedt ki. A takarék- pénztári betétek még a munkanélküliség dacára is növekedtek úgy, hogy a szükség meglehetősen szűk keretek közé szorult.

7. Akármilyen is a felnőtt lakosság magatartása ebben a kérdésben, bár az is javul, meg kell állapítani, hogy uj nemzedéket nevelünk, melynek már nincs a vérében a szesznek sem ize, sem vágya.

8. Az országos biztos jelentése szerint a behozott szesz a régebben elfogyasztott mennyiségnek még az egy százalékát sem éri el. A rendszeresen ivó emberek száma húsz millióról harmadfél millióra szállt le, mig az ittasságért letartóztatottak száma a réginek mintegy a fele.

9. Amerikának ezelőtt 600 szeszgyára, 1300 sörgyára és 177,000 bormérése volt s ezek mind az emberek gyengeségein s az asszonyok és gyermekek szenvedésein híztak gazdagokká. Most ezek száma alig érdemel említést.

10. Mind szélesebb köröket hat át és mind mélyebb lesz az a meggyőződés, hogy a szesz- tilalom erkölcsi, társadalmi, ipari és pénzügyi szempontból egyaránt üdvös és mind jobban erősödik az elhatározás, hogy a tilalom végleg megmaradjon.

Nálunk pedig még csak azt sem lehet keresztül vinni, hogy legalább vasárnap maradjanak a korcsmák bezárva, de sőt az ittasság minden bűnnek és gazságnak törvényesen elismert jogos takarója. Mikor kezdünk már ilyen téren is egyszer „amerikázrii“ ?