Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-05-28 / 22. szám
1922 BVANGÉlilKUSOK LiAPüA 3 ha megismeri hivatását és felismeri a nemzeti újjászületés szükségességét. Ezt a szót: hazaszeretet, sokat emlegetik; költők énekeikben, szónokok beszédeikben százszor, ezerszer. De azt a hazaszeretetet, mely erkölcsi tartalommal is bír — az életben ritkán találjuk meg. A hazaszeretet fogalmát a haza és a nemzet fogalmának egybevetésében találja meg. A haza nemcsak egy darab föld, nemcsak az exisztencia, a kegyelet, a jövendő biztositéka, nemcsak legszentebb érzéseink foglalata, hanem sokkal több ennél. Elválaszthatatlan a nemzettől. Hordozója a nemzet történelmi múltjának, képviselője a nemzet történelmi aspirációinak. Benne lüktet a nemzet jelleme, gondolkodása, erkölcse. Ha a haza fogalmát igy állapítjuk meg. akkor a haza- szeretet a következő erkölcsi jellemvonásokat kell, hogy tartalmazza 1. a kegyelet érzését, amely egybekapcsolódik a történelmi múlttal; 2. a földnek a szeretetét, mely drágává teszi előttünk a vérrel áztatott, fegyverrel szerzett es fegyverrel megvédelmezett földet; 3. a nemzet lelki és erkölcsi egységébe való beilleszkedést, Talán feleslegesnek is látszik arról beszélni, hogy nemzetünk tradíciójához ragaszkodjunk, ünneplő nemzet vagyunk ; talán sokkal többet is ünnepiünk, mint amennyire szükség lenne. Az a veszedelem fenyeget, hogy emlékezésekkel helyettesítjük cselekvéseinket, a múlt dicsőségével fedezzük a jelen sivárságát s az elődök érdemeivel takargatjuk jelen nemzedékünk terméketlenséget; de egyébként is vigyázzunk, mert a hősök kultusza nem jelent egyet a hazaszeretet kegyeletével. Ugyanakkor, midőn egy hős nevét magasztalva emlegetjük, cselekedeteinkkel és életünkkel megtagadjuk azokat az eszméket, melyekért a hős életét áldozta. Az igazi kegyelet nem emlegetés, hanem a múltba való eszmei belekapcsolódás, örökség átvétel, örökség megbecsülés. Nem is határozott, kivételes napon fellobbanó érzelmi lángolás, hanem állandó lelki állapot, állandó élet- irány. Ha igy értelmezem a kegyeletet, nem tudom, nem vádolhatja-e a nemzetet saját lellciismerete. A hazaszeretet erkölcsi vonásai között második a föld szeretete. Kevés ember szereti annyira földjét, mint a magyar ember. Lelket érez a holt rögben is s a tekintetével szeretettel simogatja azt. De ne legven ez a földszeretet telekkönyvi bejegyzés szerint elhatárolódó, hanem emelkedjék minden ember arra a magaslatra, ahol meglátja erkölcsi tulajdonaképen az egész hazát, melyért dolgozni, küzdeni egyformán kötelesség és boldogság. Hol van a te földed, melyet kebledre ölelsz a lelked szereidével — kérdezem tőled, szeretett hallgatóm ? Azelőtt Nyíregyháza messze esett a határtól és most egy hazug, igaztalan határ idelopózkodott a közelünkbe és ezen a határon átszáll az idegen járom alatt nyögő föld lehellete, az elszakított magyar testvérek jajgatásától kisérve. Megértitek-e, hogy mit üzen az elszakított föld az itthon levőknek: hogy szeressük az egész magyar földet, mit az Isten nekünk adott, «melyet az ősök megszereztek, megvédtek, hogy azt verejtékünkkel, vérünkkel tulajdonunkba visszaszerezzük. Végül áttérve a hazaszeretet erkölcsi tartalmának legerősebb vonására, hangsúlyozza, hogy hazáját csak az szereti, ki értékeli erkölcsi birtokállományát, átveszi és saját életében feldolgozza, saját erkölcsi értékeivel meg- gazdagitja azt. A becstelen, önző, jellemtelen nem Önmaga, de hazája ellen is vétkezik Aki saját nevét bemocskolja, a nemzet becsületén is foltot ejt. Ébresszük fel a haza- szeretet eme erkölcsi jellemvonását és szeressük hazánkat munkás, becsületes, erkölcsös, jellemes, áldozatkész élettel. Két kérést intéz hallgatóihoz. A férfiakhoz: hogy állítsák vissza a közélet tisztaságát, legyen ismét a becsület a közszereplésre való felhatalmazás, a társadalmi és politikai élet irányitó elve. A nőkhöz pedig: hogy őrizzék a társadalmi élet tiszta erkölcsét, a lélek és a szív emelkedettségét. Neveljenek olyan nemzedéket, mely az igazságot. a becstelenséget utálja, mely tud eszmékért élni és a hazáért dolgozni, áldozni. A haza sorsa a jövő nemzedékek lelkében reng s a jelen nemzedékek lelkét az édesanyák irányítják. Egyedül ez a teljes, erkölcsi tartalommal gazdagított hazaszeretet képes a hazát megmenteni. A mély hatást keltett beszéd után, melyet sűrűn megszakított a közönség tetszésnyilvánítása, még Geduly Henrik püspök tartott rövid, de meleghangú záróbeszédet, melyben a Luther-Társaság elnökeinek erkölcsi sikerekben rendkívül gazdag beszédeit egyházkerülete és gyülekezete nevében megköszönte. Az egyházi vegyeskar két számmal szerepelt s az ünnepély sikerét ezek is nagyban emelték. Majd felhangzott a Hymnus s a közönség kivonuláskor a Luther-Társaság céljaira adakozott. Délben közebédre gyűlt össze a közönség s a vendégek számát, többek között Mikccz alispán és Énekes r. kát. prépost, plébános is szaporította. Az elhangzott számos felköszöntő között — melyek sorát Zelenka Lajos kúriai bírónak Radvánszky bárót üdvözlő beszéde nyitotta meg — a prépostnak meleg üdvözlő szavai keltették a legnagyobb hatást, mert nagy elismeréssel emelte ki a nyíregyházai evangélikus nép szivjóságát, mély vallásosságát, szorgalmát s egyéb nemzetépitő erényeit, melyek öt is a felekezeti békességnek és a kölcsönös megértésnek hűséges ápolására késztetik. Kupi püspök kétszer is felszólalt s szavai viharos tetszést arattak. A hangulatot általában a felekezeti ellentéteket is kiküszöbölő igazi hazaszeretetnek minden felszólalásból kicsendülő mély átérzése tette emelkedetté s nagy sikere volt Kovács Sándor teol. professzornak, a Luther-Társaság főtitkárának is, ki széles történelmi tudással találóan világította meg azt az igazságot, hogy a felvidéki tótság a magyar Alföldre települt rajaiban megnemesedett s a magyar nemzet értékes részévé, nagymüveltségü, kulturnéppé vált. A délutánt Geduly püspök vendégszerető házánál töltötték el a vendégek, kik este még az evang. leány- gimnáziumnak gazdag músoru s kivált a klasszikus táncok bemutatásában sikerült estéjén vettek részt s másnap reggel elutaztak. iiimuiiiiitmiiiiiiiiuniiiiiiiimftiiiiiMiiiiiirimiMiiiiimiii A* egyenruha. Amikor valamely egyesület — legyen ez kisebb vagy nagyobb — nem békés viszonyok között, rendesen építő munkásságra, hanem fenyegető támadások elleni küzdelemre kénytelen áldozni minden erejét, akkor különösen szükséges, hogy egységes érzület, zavartalan közszellem hevítse az egyesület minden tagjának kebelét. Tudjuk, érezzük mindnyájan, kik a keresztyén oltárnál keresünk enyhülést, vigasztalást és lankadó erőink megújulását, tudjuk, érezzük, hogy súlyos küzdelem vár reánk annak az oltárnak védelmében a hitetlenek és aranyborjú imádóinak támadásai ellen. Ha volt tehát valaha szükség arra, hogy öreget és ifjút, gazdagot és szegényt, a hatalmast és az alárendeltet, a palotát és kunyhót egy közszellem kohója forrassza egy testté, úgy napjainkban, a mammon korlátlan zsarnokságának korszakában kell, hogy szüntelen fülünkbe hangozzék az arra intő szózat. Annálfogva, úgy hiszem, ezt a szózatot hűségesen kiséri az a mellékzöngés, miszerint távoztassunk most minden intézkedést, változtatást, újítást intézményeinkben, szokásainkban, egész életmódunkban, amely változást híveink egy része talán tetszéssel, de a másik rész elégedetlenkedve, rosszalva, vagy legalább is duzzogva fogadna. Csak olyan újításoknak kellene most helyet engedni, amelyek az épitömunkában kétségen kívül hiányt pótolnak és az építésre nézve föltétlenül szükségesek. Aligha csalódom azzal a véleménnyel, hogy az az indítvány, miszerint papjaink a magánéletben egyenruhával különböztessék meg magukat a világi hívektől, nem tartozik azok sorába, amelyeknek elfogadása s megvalósítása régen nélkülözött hiányt pótolna, vagy az igaz keresztyén lelkűiét terjedését es megerősödését elősegítené. Pedig ez ma a főcél. Ebben nyer megoldást minden kinos kérdés, mely ma az elméket és sziveket aggodalomteljesen foglalkoztatja. Legyünk jó keresztyének és akkor minden panasz elnémul, minden vágy kielégüj, minden fájdalom megenyhül, minden seb begyógyul. És alig tévedek azzal az állítással sem, hogy ezt az újítást hivöközön- ségünk nem fogadná osztatlan tetszéssel. Vannak sokan, kik egyáltalában nem rokonszenveznek az egyenruhával, mely a társaséletben elkülöníti az embertől. Sokan pedig
