Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-05-28 / 22. szám
2 ÖVftfiGÉUIí^USOI^ liÄPdTl gondolják sokan, mi azonban azt hisszük, hogy csak akarnunk kell és meg lesz. Nem a magunk erejéből — igy talán soha sem lenne templomunk — de Isten kegyelmével és embertársaink segítségével. Bizalommal és azzal a biztos reménykedéssel fordulunk e sorok által mindenkihez, szegényhez és gazdaghoz, keresztényhez és nem-keresztényhez, egyesekhez és testületekhez: segítsenek felépíteni templomunkat és adjanak e szent célra, ki-ki annyit, amennyit saját jóérzése szerint adnia kell! Mi nem kelhetünk versenyre a mai idők fényes építkezéseivel, még az ókor népeivel sem, mi csak egy egyszerű, de ízléses Isten-házát akarunk emelni, melyben elférünk mindnyájan, de amely azért olyan lesz, hogy nem válik szégyenére Somogy vármegye székhelyének, ahol minden más vallásfelekezet szép templomokkal bir. Kérjük még egyszer, hallgassák meg esdő szónkat, ne juttassák e gyüjtőivet azok rendszerinti szomorú sorsára, sőt inkább körözzék azt és a befolyó összeget juttassák a helybeli gyűjtők lelkészi hivatalunkba, a vidékiek pedig a csatolt csekklap felhasználásával a Dunántúli Bank és Takarékpénztár r.-t.-hoz (Kaposvár), mely intézet templomalapunkat kezeli. A jókedvű adakozót szereti az Isten! Kaposvár, 1922 március 25. Dr. Kring Jenő s. k. Takáts Béla s. k. egyházközségi felügyelő. lelkész.. Sprenger Lajos s. k. gondnok. 107/1922. szám. Hogy a kaposvári ág. hitv. evangélikus egyházközség Somogy vármegye székhelyén, Isten dicsőségére és a hívek vallásos életének ápolására evangélikus templomot építhessen, ez nemcsak kaposvári híveinknek forró vágya, hanem kell, hogy minden somogyvármegyei, sőt magyar- országi hittestvérnek is szent óhajtása legyen. Jól cselekszik, aki e templomot építi és aki ezt építeni sefiti. „Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól cselekedted, hogy szivedben ezt végezted.“ (1. Kir. 8., 18.) Melegen ajánlom azért e templom építésének ügyét egyházközségeink és egyháztagjaink adakozó szeretetébe. Nemespátró, 1922 március 28-án. Mesterházy Sándor s. k. esperes 471/1. e./922. szám. Az Istent szerető s az embereket testvérként segítő egyháztagoknak békesség! Kaposvár, egy vármegyeszékhely kicsiny evangélikus gyülekezete emeli felétek esdeklő szavát. Nagy városban kicsiny, templom nélküli gyülekezet. Mint szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy eped az evangélikus népünk lelke Isten hajléka után. Sóhajtva mondogatja: mikor mehetek az én templomomba, mikor jelenhetek meg az Isten előtt? Evangélikus gyülekezetek és evangélikus hívek, tőletek várja a templomnélküli kicsiny kaposvári gyülekezet a választ. Kiknek templomotok van, kik vasárnaponként .boldogan hallgathatjátok az Ur beszédét, áldozatkész cselekvésiekkel adjátok meg az egyetlen igazi választ: Ne csüggedjetek el és ne nyugtalankodjék a ti lelketek! Bízzatok Istenben, mert még hálát adtok néki az ő orcájának szabaditásáért! Egyházunkat erősiti, ki néhány téglával hozzájárul a kaposvári ev. templom megépítéséhez. Szombathely, 1922 március hó 31-én. Kapi Béla s. k. püspök. 1922 • A Luther-T ár saság Nyíregyházán. Kapi püspök a hazaszeretet erkölcsi tartalmáról. A Luther-Társaság budai és miskolci ünnepeit — melyekről lapunk 19-ik számában referáltunk — a társaságnak május hó 21-én Nyíregyházán, a tiszai egyházkerület elnökségének jelenlegi székhelyén rendezett ünnepélye egy harmónikus egységgé vált kultúrtörténeti esemény jelentőségére emelte. Mert Nyíregyháza, melynek ősi magyarságát a XVIII. században odatelepitett tótajku lutheránusok hagyományos istenfélelme és kulturális érzéke nemesítette meg, hűséges őre, letéteményese a lelki integritás ama birtokállományának, mely a nemzet arcát tisztává, nemes vonalúvá teszi; s az a szeretetteljes fogadtatás, melyben a Luther-Társaság itt részesült, az a feszült figyelem, mellyel a nyíregyházai evangélikus nép Kapi Béla püspöknek magasan szárnyaló fejtegetéseit kisérte, bizonyságot szolgáltattak amellett, hogy Szabolcs vármegye székhelyét egy a keresztény nemzeti eszme szempontjából kiválóan értékes nép lakja. Az egyházközség, 20-án délután érkezett vendégeit» már a vasúti állomáson is nagyszámú küldöttséggel fogadta» melynek üdvözletét Paulik János lelkész tolmácsolta. A városba érkező kocsik azután az evangélikus templom előtt összegyűlt híveknek s a zászlókat lengető iskolásgyermekeknek lelkes éljenzése mellett a központi iskolák emeletes épülete előtt állottak meg, hol az elemi iskoláknak, a főgimnáziumnak, a leánygimnáziumnak, valamint a nőegyletnek vezetői tartottak meleg üdvözlő beszédeket. Az a lelkesedés, mely Kapi püspök köszönő szavait követte, előre is sejtetni engedte azt, hogy a nyíregyházai evangélikusok irodalmi társaságunknak nemzeti missziója felől tiszta képzettel bírnak. Beigazolta ezt már a fogadtatást követő társasvacsora, melyen az evangélikus intelligencia szine-java megjelent, hogy bemutatkozzék Kapi Béla püspöknek és Radvánszky Albert bárónak, kik Geduly Henrik tiszai püspök és Meskó László egyházkerületi felügyelő mint vendéglátó házigazdáik kíséretében a tanári karnak s az egyháztanácsnak tagjaival hosszasan elbeszélgettek. Vasárnap délelőtt már jóval 10 óra előtt a templom előtti térséget fekete ünneplőbe öltözött hivek serege lepte el s mire beharangoztak, a hatalmas, még az 1780-as években barokk stilban épült s néhány év előtt Geduly püspök kezdeményezésére Gróh István iparművész tervei alapján gyönyörűen kifestett, gazdag aranyozásu templom hamarosan megtelt. A rendkívül tágas s széles karzatokkal ellátott templom szűknek bizonyult s a hivek jó része az ünnepi beszédeket állva, szorongva hallgatta meg. A „Jövel Szent Lélek“ kezdetű közének elhangzása után Paulik János helybeli lelkész imádkozott s rövid liturgikus oltári szolgálat s áldás osztás után kezdetét vette a Luther-társaság ünnepélye. Paulik lelkész üdvözlő szavai után Radvánszky Albert báró, a társaság világi elnöke tartott megnyitó beszédet, mely a társaság céljainak rövid vázolása mellett a reformáció magyarországi elterjedésének jelentősebb momentumaira is kiterjeszkedett s kivált a nyíregyházai evangélikusok letelepülésével kapcsolatos küzdelmeket világította meg. Majd Kapi Béla püspök emelkedett szólásra. Előadását elnöktársának ama megállapításához fűzi, hogy a Luther-Társaság kulturprogrammjának szorosan bele kell simulnia a nemzeti életet teremtő kulturprogrammba. Tényleg elsősorban kulturmunkára van szüksége a nemzetnek. A rettenetes összeomlás a nyomorúságok végtelen sorozatát zúdította reánk; de nem a haza megcsonkítása, hanem a magyar lélek mentalitásának elvesztése -a legnagyobb veszedelem. Jövője csak akkor lesz a nemzetnek,
