Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-05-21 / 21. szám
Vili. évfolyam. Budapest, 1922 május 21 21. szám Szerkesztőség és kladöhlvatals Budapest, Vili., Sxentkirályi-utca 51 (Üllöi-ut 24). Lapreklamációk If). K*lln*r Ernő kőnyv- ■íyomdájáb« Bud.pMt, V., CMky utoa 10 UldaadAk. Alapította Dr. Raffay Sándor. Kiadja i Í előfizetési ár évi 160 korona. Egyes szám ára 5 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Felelőt szerkesztő és kladőt Dr. SCHOLTZ OSZKÁR. Főrannkatárs: KUTHY DEZSŐ. Százszázalékos kereszténység. Bangha páter egy mostanában tartott konferenciabeszédében — igy olvastuk a napilapokban — behatóan foglalkozott a szocialistákkal, a a liberális és a modern keresztényekkel s mindezen — szerinte — csupán fél-, illetve negyedkeresz- ténységet képviselő irányzatokkal szemben az intenzív hitéleten alapuló „százszázalékos kereszténység“ mellett tört lándzsát. Mi, protestánsok — a páter megítélése szerint—nyilván nem tartozunk a százszázalékos keresztények közé, mert mi, Pál apostollal egyetemben, úgy véljük, hogy az egyes ember kereszténységének értéke nem az úgynevezett hitélet intenzivitásához, hanem ahhoz igazodik, hogy az illetőnek egyéni életét mennyire hatja át s mily mértékben nemesíti meg a Krisztus lelke. A hitélet ugyanis lehet igazi s természetes folyománya a hitnek, de lehet merő külszin. A hajnáli misére járó, olvasót pergető cselédleányoknak szentképekkel kitapétázott szobáiban néha olyan papirkoronák gyűlnek a ládába, melyeknek eredete homályos. Viszont vannak cselédek, kik, még a mai rossz világban is, az erény útját járják, pedig hiíük talán csak abból a szakadt fedelű öreg bibliából táplálkozik, mely az apai ház mestergerendájáról került be Pestre. Mindezt pedig nemcsak azért mondjuk, mert mi is — mindannyian — cselédek, Isten szolgái vagyunk, hanem azért is, hogy az említett száza- lékolásgondolatánakértékíelen voltát hangsúlyozzuk. Mert ha belemélyedünk e gondolatba, önként felvetődik az a kérdés, hogy abból a bizonyos százszázalékból mennyi a pogány elem, mennyi a zsidó szellem terméke s mi az a maradvány, mely a krisztusi légkörről tesz bizonyságot. Nem követjük tehát B. pátert a százalékolás terén, már csak azért sem, mert miként a liberális kereszténység értékeit napfényre hozta az a négyszázéves kultúra, melynek alapjait a reformátorok vetették meg, úgy a sokat támadott modern kereszténység mérlegre tételét is helyesebb lesz a jövendő századokra bízni. Csak arról szeretnök a katolicizmus harcosait meggyőzni, hogy mennyivel hálásabb, eredményesebb s a kereszténységre áldásosabb munkát végeznének akkor, ha a protestantizmus ellen folytatott nyílt vagy burkolt — s lokális sikerek ellenére js meddőnek bizonyuló — támadásaik helyett, erejüket inkább a zsidóság megtérítésére s ez utón egyúttal az atheista szociálizmus legyűrésére koncentrálnák. Hiszen a kollektivizmusnak és a realizmusnak úgy a zsidóságban, mint a katolicizmusban egyaránt fellelhető szelleme, az internacionális és imperiálista szempontoknak mind a két hitrendszerben előtérben álló kiélezése, az egyéni vallásosságtól való idegenkedés — sok minden egyéb közös vonástól eltekintve is — szinte predesztinálja a katolikus kereszténységet arra, hogy a zsidóságot magához ölelje, magába szívja s a csupán jézusi, tehát valóban százszázalékos kereszténység megértésére előkészítse. Bárcsak belátnák ezt mielőbb odaát s teljes erővel vállalnák ezt a feladatot, melynek elvégzése elsősorban reájuk vár. Mert egyes, gyenge protestánsokat megtéríteni nem nehéz feladat, de az evolúció szekerének rudját visszafordítani — lehetetlenség. « llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Olvasóinkat ismételten arra kérjük, hogy a hátralékos előfizetési dijakat — a költséges levélbeli felszólítás bevárása nélkül — mielőbb befizetni s lapunknak az újabb drágulás mellett is kívánatos rendes megjelentetését önkéntes adományaikkal lehetővé tenni szíveskedjenek.
