Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-05-14 / 20. szám
1922 HVAj4GäUlKUS0l< LkAPüA 3 A zsidó lelke és szíve. Johnson Gille bpesti norvég misszionárius előadásai. Johnson Gisle norvég misszionárius f. évi április hó 12-én és 26-án a budapesti lelkészeknek és vallástanároknak előadásokat tartott. Az értékes előadások egész gondolatmenetét közöljük, mert gazdag tapasztalatait haszonnal olvashatja minden lelkész és tanár, de világi is, akinek zsidókkal dolga akad. A zsidónép lelkületének két lényeges vonása: a kollektivizmus és a ritualizmus. A kollektivizmus a faji lélek uralma az egyéni lélek felett E kollektiv szellem ott élt már a próféták működésében, akik mindig az egész nép, a zsidófaj, a közösség nevében szólották és sohasem a saját egyéni lelkűk nevében. Jézus szakított a kollektiv szellemmel, mert az egyént közvetlen kapcsolatba hozta Istennel és e közvetlen kapcsolatban uj élet forrását tárta fel, amennyiben a faji lélek uralmával szemben az egyéni lélek szabadságát hirdette. A zsidó lelkűiét másik sajátsága, a ritualis vonás pedig azt jelenti, hogy a zsidólélek gondolkodásmódja, érzülete, a törvényben megkötött, rituálisan fegyelmezett. Jézus e ritualizmussal szemben hirdette Istennek lélekben és igazságban való tiszteletét és imádását és a fegyelem helyébe az élő hitet állította. A zsidó faji lelkűiét e kettős, lényeges vonása a judaizmusban alakult ki teljesen, melynek lelkülete, gondolatvilága a Talmudon épül fel. Jézus ennek a talmudisztikus judaizmusnak lett az áldozata. Ma a zsidó lelkületnek ezzel a kialakulásával van dolgunk. A Talmud hatalmas szellemi alkotás, ereje, menedéke, minden kincse a mindent elvesztett zsidónak. A zsidó intelligencia kimagasló erejének s egyszersmind a zsidólélek naivitásának gyökerét a Talmudban kell keresnünk. A Talmud ellen irányuló vallási mozgalmak közül az előadó különösen kiemelte a chasidizmust, melynek éietprincipiuma az öröm, azután a XVIII-ik század közepén megindult reformmozgalmat, mely Mózes Mendelsohn nevéhez fűződik. Mózes Mendelsohn egyénisége jelentéktelen, de nagy fontosságú következményekkel járt e mozgalom, melyet ő kezdeményezett. E nagyfontosságu következményeket a viszonyok teremtik meg, amennyiben a céhek megszüntetése gazdasági forradalmat jelentett a zsidóság körében Ez időben születik meg az antiszemitizmus. Eddig jóakaratu ellenszenv uralkodott a zsidósággal szemben, most általános gyűlölet fejlődik ki, mely vallásos természetű. Ennek ellenhatásaképen az idő és a viszonyok pesszimisztikus és optimisztikus irányban fejlesztik a zsidó lelkületet. A pesszimisztikus irány a német zsidóság körében terjedt el, mint zsidó liberalizmus, mely az asszimiláció hazug jelszavával akarja megmenteni a zsidóság jövőjét. Ez a hazug asszimiláció nagyon veszedelmes, mert* a zsidó léleltben, lényegben zsidó marad. Az u. n. jézuizmus a keresztyén és zsidó liberális szellem találkozásának eredménye. Nagyon veszedelmes, mert a zsidó megőrizvén eredeti, faji szellemét csak kihasználja a keresztyén, liberális közeledést. Az antiszemitizmussal szemben az optimisztikus irányban fejlődött zsidó lelkűiét szülte a zionizmust, mely a XVlll-ik század közepén jött létre, oly módon, hogy becsületes zsidószellemek keresik a zsidóság jövőjét. A bécsi, a párisi és a londoni Rotschildok zionisták. Oroszországban és Argentínában zionista kolóniákat alapítottak. A modern zionizmust úgy kell felfognunk, mint a keresztyén társadalom részéről elutasított asszimilációs törekvések visszahatását. E vallási mozgalom a hébérnyelv felújításán, uj zsidó faji szellem és művészet megteremtésén dolgozik. Jeruzsálemben zsidó iparművészeti iskolát állított fel. Az a felfogása, hogy zsidó művészek vannak, de zsidó művészet nincs. A zsidó zionizmus újabb megnyilvánulási formája: a keresztyén zionizmus, mely annak a problémának megoldásán dolgozik, hogy a hivő zsidók, akiket Krisztus megragadott, mily mértékben maradjanak meg zsidóknak. A szabadkőművességben zsidó faji szellem uralkodik. A zsidó született szabadkőműves. Nyugodtan állíthatjuk, hogy minden 10-ik zsidó szabadkőműves. A „Chevra Kadisa“ temetkezési vállalatok messze szétágazó szabadkőműves egyesületek. A világháború forradalmat jelentett a zsidó szellem életében. Sokan fanatikus hittel a Messiás, a régi, a hamisíthatatlan Messiás diadalmas eljövetelét várták. Johnson lelkész előadását a következő kijelentéssel fejezte be: .Ma zsidónak lenni keserű fájdalom. A zsidó magaviseletét jellemző arrogáncia gyakran álcázása e keserű fájdalomnak.“ # * A második előadás témáját az előző összejövetel alkalmával Johnson hallgatósága adta meg. A szív — mondá — nehéz téma, nehéz még akkor is, ha tulajdon szivünkről van szó. De azért kíséreljük meg bepillantani a zsidó szívbe. Könnyen kísértésbe eshetnék az ember felvetni a kérdést: nem cselekedett volna-e helyesebben az Isten, ha más népét tett volna kiválasztott népévé, olyat, amelynek szivében több a harmonia, mint a zsidó nép szivében. De behatóbb vizsgálat után megérti az ember, hogy minél nagyobb a küzdelem, a nyugtalanság egy szívben, annál nagyobb Isten intenzivebb megélésének a lehetősége. Ez áll a legnagyobb mértékben a zsidónál is. Ha a zsidó szivet analizálni akarjuk, három nézőpontból kell azt vizsgálat tárgyává tennünk: 1. milyen az természettől fogva, 2. mit csinált belőle a történeti fejlődés, 3. milyen kísérletet tett maga a zsidó, hogy természeti alkotottsága és sorsa felett úrrá legyen. 1. Négy temperamentumot ismerünk. Kezdjük a flegmatikus vérmérséklettel. A zsidót illetőleg ettől teljesen eltekinthetünk. Nyugodt tud lenni, de nyugalma nem flegmatikus. Melanchólikus sem a zsidó. Eszmékkel szemben javíthatatlan optimista, de emberekkel szemben a legszél-, sőségesebb pesszimista, könnyebben hisz a rosszban, mint' a jóban. A zsidó nem cholerikus. Haragja csendes. A szangvinikus temperamentum tipikus megtestesítője a zsidó Eget ostromló. Tiz lépéssel cammog utána a jövő. A szangvinikus pedig minden időben tipikus szenvedő volt. A nagy tragédiák hősei a szangvinikusok. Innen a zsidó nép végnélküli martiriuma. Soha sem jut nyugalomhoz. A szerencsében és harmóniában sem talál nyugalmat. Az ész vagy érzés embere a zsidó? Nem az ész embere a szó latin értelmében és nem az érzés embere a szó német értelmében. Mindkettő benső szövetségre lépett a zsidó lényében: erősen szenvedélyes és erősen kritikus. Egyáltalában nem szentimentális Ha a szentimentálist adja — jól vigyázz. Sexuális tekintetben túlságosan szenvedélyes. A legérzékibb népek közé tartozik. Ez jut kifejezésre szerelmi életében is. Felesége kevésbbé barátnő, mint inkább gyermekeinek anyja. Valaki azt mondta: „Minden zsidóban megvan a Messiássá és minden zsidónőben a mater Dolorosává levés csirája.“ A művészethez való viszonya különös említést érdemel. Zenei- és festőtalentum. Szobrászathoz nincs érzéke. Az építészet terén nincs benne eredetiség. Műipari tekintetben a Jeruzsálem melletti iskola nagyot produkált az utolsó évtizedekben. Főművészi terrénuma a költészet. 2. Mit csinált a zsidó szívből a történelmi fejlődés ? Két dolog az, ami különöskép befolyásolta. Különös vallási missziója és diaszporális élete. A zsidó tulajdonkép még ott is és akkor is, ahol és amikor otthon volt — a hontalan volt. Nem volt soha igazában otthon a saját hazájában. A tulajdonképi zsidó diaszporális élet Jeruzsálem pusztulása előtt több évszázaddal vette kezdetét. Az igy beíénevelt tulajdonságok közül elsőnek túlzott büszkesége és önérzete emlitendő. Továbbá mély zárkózottsága. Összetartása. Titokzatosságra, titkolódzásra való hajlandósága. Ennek folyománya a szabadkőművességben való részvétele. Haszonlesése. Megértése minden emberi Ínséggel, nyomorúsággal szemben. Igaz jótékony
