Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-05-14 / 20. szám
2 evflfiGéikiKiíso^ üäpjä 1922 vezetet létesítsen. Mi tehát nem akarunk olyan önállóságot, amely testvérietlen versengésben vagy tehetetlen egyedülállásban eméssze föl a Románia területén levő evagélikusok erőit. Viszont azonban épen az evangélikus egyházak autonóm jogainak biztosítása, továbbá a nagy területre szétszórt gyülekezetek helyesebb adminisztrálása érdekéből, helyesebbnek Ítéljük, ha két egyházkerület szervezkedik egymás mellett. A két egyházkerület azonban az evangélium szellemében és a történeti fejlődésnek megfelelően kell, hogy testvériesen együttmunkálkodjék. Ezt az álláspontot és ezt a felfogást Stuttgartban a szász egyházkerület püspöki helyettesével, Schullerus nagyszebeni lelkész úrral is tüzetesen megbeszéltük és kölcsönösen megfelelőnek találtuk. Minden ezzel ellenkező hirlelés vagy üzengetés egyszerű koholmány, aminek semmi reális alapja nincs, legföljebb félreértésen alapszik. Stuttgartban még azt is megbeszéltük Schullerus úrral, hogy miután úgy Magyarország állapotában, mint a szász egyházkerület politikájában gyökeres változás állott be, az a leghelyesebb, ha az egyes gyülekezeteknek meghagyjuk azt a természetes jogát, hogy önként odacsatlakozzanak, ahol inkább kielégítve érzik jogos igényeiket és több támaszt találhatnak törekvéseiknek. Ezért, amint mi nem teszünk kifogást az ellen, ha az eddig hozzánk tartozó gyülekezetek bármelyike ezentúl a szász egyházkerületekhez óhajt csatlakozni, épen úgy ne tegyen, de etikailag nem is tehet, a szász egyházkerület sem kifogást az ellen, ha az eddig hozzátartozott gyülekezetek bármelyike akár nyelvi, akár nemzeti, akár egyházi okból belőle kiválni és az ujonan alakítandó egyházkerülethez csatlakozni óhajt. Ezt a szabadságot nemcsak az evangélium szelleme követeli meg, hanem egyházainknak azon elemi igénye is, hogy magukat a maguk által választott egyházi közösségben jól érezzék. Ha ez ellen a szász egyházkerület azt vetné, hogy Magyarország földarabolása következtében az ő területének integritása nem szenvedett, ezzel szemben kénytelen volnék hangsúlyozni azt az elvitathatlan tényt, hogy csorbát szenvedett a bizalom integritása, amikor a trianoni szerződést megelőzően már merőben politikai célzattal helyezkedett el. Ez elhelyezkedésben a kerület egyes egyházait meggyőződésük ellenére részessé tenni vagy arra őket kényszeríteni, sem emberi, sem egyházi jogon nem lehet. Meg vagyok győződve arról, hogy a fentebb vázolt módon végrehajtott szervezkedés nemcsak az evangéliumi egyház természetének, hanem a történelmi fejlődésnek is legjobban megfelel és egyúttal csirájában kiöli azt a veszedelmet, mely a gyülekezetek békés együttműködését egy államhatalmilag erőszakolt beolvasztás esetében kockáztatná. Testvéri bizalommal kérem, hogy ezen üzenetemet megszívlelni és a további lépéseket ehhez alkalmazni méltóztassanak. Evangélikus anyaszentegyháziunkat Istennek kegyelmébe, a hivek szeretetébe és a testvérek egymást megértő készségébe ajánlom. Meleg üdvözlettel testvérük az Urban Dr. Raffay Sándor evang. püspök. Győri levél. Tisztelt Szerkesztő Ur! Győr, 1922 május 1. En és hűséges tanítványaim hivatásunk egyik legszebb feladatát látjuk abban, hogy búvárkodhatunk a gyermeki és az ifjú lélek mélységes világában. Ez irányú vizsgálódásaink színhelyét a napokban az iskolaszobából a fiatalkorúak bíróságának tárgyalótermébe tettük át. És a tárgyalóteremben őszinte természetességgel tárult föl előttünk a való élet. Egyre-másra szemünk elé kerültek Gorkij Maxim éjjeli menedékházának szánalomra- méltó ifjú lakói. Kutattuk, fürkésztük arcukon Lombroso sötét árnyékát, a megdöbbentő patológikus jelenségeket. De tágra nyílt szemünk csak gyermekesen tiszta, megriadt tekintetükkel találkozott. A bűn szemérmetlen, konok bélyegének semmi nyoma sem volt rajtuk. De ehelyett nehéz, fojtó levegő csapta meg arcunkat. Egy züllött társadalmi réteg pestises, dögletes levegője . . . Körültekintünk a teremben. A szülői háztól megszökött és Ínségében lopásra vetemedett gyermek áll törvényt. Mögötte a szigorú apa, aki Cato szerepében elfoj- tott haraggal maga zúdítja szerencsétlen gyermeke fejére a bűnök halmazát. Szinte keresi, hogy még'mivel súlyosbíthatná a szepegő gyermek helyzetét, mivel tehetné még szigorúbbá a bírói Ítéletet ... Az ítélet egy évi fogházra szól. Egy tekintet az apa hideg, szinte kielégült arcára, valamint a szerencsétlen gyermek szeméből kibuggyant könnyekre — és tisztában vagyunk, kinek a lelkét terheli a gyermek sok szenvedése, bünhödése . . . Most éhségtől, éjszakázástól ólmosarcu, beesett szemű, rongyos suhanc áll birája elé. Elmondja, hogy éjszakai kártyázók mellé ült és az egyik kártyás zsebéből pénzt csent el, mert éhes volt. Majd a károsult, egy gyűrött, farizeusarcu, jól öltözött férfi veszi át a szót és az erkölcsi fölháborodás hangján olvassa a megtévedt gyermek fejére bűnének részleteit. Még a biró arcán is undor tükröződik az éjszakai lovag vádló szavaira ... Az ügyész szavait követő néma csöndben pedig egy sóhaj röppen el a teremben : „Az a . . . mozi!“ Az apa elkeseredett sóhaja ez . . . Aztán egy vánnyadt, fejletlen leányalak lép elő. Ártatlan tekintetű gyermek még, de a biró kérdésére szégyenkezve vallja, hogy ő nem is tudja, leány-e vagy asszony, mert már gyermeke is volt. Télen szenet lopott, mert csecsemője még élt és a nagy hidegben megesett anyai szive didergő gyermekén. „Ura“ még csak 16 éves és most egy vállalat fuvarosa. A háttérben az „anyós“ húzódik meg, egy kiélt, duzzadt arcú némber. Alig várja, hogy rá kerüljön a sor és mosdatlan szájjal kezdi szapo- rázni a szegény gyermek szánalmas kálváriáját. A vádló visszavonja panaszát; ügyész és biró beérik a dorgálással ... Mi pedig úgy érezzük, hogy szintén birói katedrán ülünk, lelkeket vizsgálunk és ítélünk. De mi az osztó igazságot nem a §-ok rideg betűiben, hanem egyedül a lélek mélységeiben és a megértő emberszeretetben keressük. És úgy érezzük, hogy a mi ítéletünk erkölcsi súlya még döntőbb jelentőségű embertársaink jövendőjére, mint azé a bíróé, aki a törvényteremben osztja az igazságot. Úgy érezzük, hogy a mi birói tisztünk lelkiismeretes betöltésétől egész nemzedékek sorsa függ. Tisztelt Szerkesztő Ur! Mindennek eszembe kellett jutnia, mikor azt hallottam, hogy a birói testülettel hasonló anyagi elbánást kívánó tanárság szavát azzal némitotta el a felsőség, hogy: „a birói hivatás erkölcsi súlya és a bírói testület erkölcsi érintetlenségének érdeke kívánja meg a ilönleges elbánást“. 17 Irnalontócro _ nrré Vi i C'TűtYl oHfiit A méltó feleletet. Szerkesztő urnák tisztelő hive: Pedagógus.
