Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-09 / 15. szám
2 HVAflGéia^USO^ HA Pd A 1922 K% ember kozmikus viszonyáról. Szemelvény Hackenberger László: „Az uj világrend erkölcsi része“ cimü munkájából. Folytatás és vége. A misének, szertartásoknak és valamennyi dologi szentségeknek; ezeknek a betanult mozdulatoknak és mon- dókáknak ugyan mi köze volna a Krisztushoz, aki maga a létmegismerés, aki beszédjével megnyitotta a vakok szemeit és meggyőzte őket a saját tévelygésükről? A hosszú könyörgésekről is elitélőleg nyilatkozott Krisztus és így nem marad egyéb, mint a tanítás Istennek országáról és annak igazságáról, ami által azután mindenek megadatnak nekünk. Ezeknek hirdetésén kívül a templom ezután is megszentelheti mindazt, ami Istennek tetsző dolog. És ami a legfőbb dolog a vallásos életben; a megtérés. Ezt kell hirdetni, oly módon, hogy mindenki már életében iparkodjék az örök világosságból minél többet megismerni. Papi pályára is csak a megtértek közül volnának bocsájthatók azok, akik arra hivatottak. A mai hitetlen nemzetközi világáramlat: a szocializmus azért nyomhatta vissza a kér. hitéletet és azért nyomulhatott ő előre, mert mindaz, amit ma a kér. hitélet a híveknek nyújt: egy nagy semmi. Most tehát már ki kell védeni a hitetlen világáramlat veszedelmét, még pedig a kér. hitélet megújhodásával; az ember kozmikus viszonyának alapján. Ne legyen tovább az egyházi jelszó „Isten dicsőségére“, hanem; az isteni akarat tudatos segítése. Ebből kell kiindulnia, a kér. vallás megújhodásának. Ehhez pedig krisztusi szellem szükséges, aki ma épp oly meggyőzően tudna a világ tévelygésére rámutatni, mint hajdan. Az egyházi vezetőknek tehát mindent el kellene követniök, hogy a saját lelkűkben fölébresszék a Krisztust. Hitetlenség nem létezhet, csak tudatlanság, mert hiszen az embernek okvetlen van kozmikus viszonya, csak a fejlődés még nem tart ott, hogy az tisztázva volna. A zsidók is a Sinai-hegy tövében, mikor Mózes soká késett a Tízparancsolattal, aranyborjút öntöttek és azt imádták Isten gyanánt. A nemzetközi hitetlen világáramlat is azért következett be, mert a kér. egyházak sokáig késnek a kér. hitélet megújításával. Csak a kér. egyházakon fog tehát A tekintély. * Sok szemrehányást zúdítanak felénk ellenfeleink. Sokszor halljuk, hogy a protestántizmus meggyengiti a tekintély tiszteletét. Ez a szemrehányás félreértésen alapul. Származik onnan, hogy sokan nem mérlegelik alaposan e fogalomnak tartalmát. Ha a tekintély fogalmát lényeges ismereti adataira bontjuk szét, akkor lehetetlen tisztelettel nem adóznunk az igazi tekintélynek. Miért van tekintélye a jó apának jó családja körében ? Mert érzi, tudja, tapasztalja már az eszmélni kezdő gyermek is, hogy az apa kedves övéinek javát ismeri, akarja, szolgálja és ezt önzetlenül szerétéiből gyakorolja. Ahol bölcs belátás, erkölcsi cél, önzetlen szeretet sugárzik a vezetőből]} ott a környezők önkéntelenül tisztelettel, biza-j lommal, engedelmeséggel adóznak a tekintélynek. De ahol szinészkedő áinokság, szemfényvesztés, csalfaság, mesterkélt jószívűség, de önző érvényesülés rejtőzik a tekintély álarca alatt, ott hamar lekopik a tekintélyről a csillogó szineskedés s elmúlik a soha ki nem erőszakolható tisztelet. Ez az múlni, ha a marxismus nem fog úgy járni, mint Mózes idejében az aranyborjú, t. i. összetöretett. A szocializmusnak még nincs meg az erkölcsi része, csupán gazdasági alapra fektetett világprogrammja van. Erkölcsi része ha ki is alakul, az sem tekinthet el az ember kozmikus viszonyától, éppen úgy, mint a kér. vallás. Ha tehát következtetni akarunk a jövő fejlődésére, úgy csak a kér. szocializmusra gondolhatunk. De nem arra amit ma ennek neveznek: hanem a megujhodott kér. hitből eredő szocializmusra a maga krisztusi világprogramjával. Krisztus személyes öntudata nemcsak az emberiségnek, hanem a mindenségnek is. A vele való szellemi egyesülésre megvan az evangéliumi utasítás: „Ha ketten, hárman összejöttök az én nevemben, én is közöttetek vagyok.“ Mire való tehát a Krisztussal való egyesülést a misében vagy az úrvacsorában keresni ? A Krisztussal való szellemi egyesülésnek célja nem lehet más, mint Krisztus megváltó munkájának tovább folytatása. A mindenkori Krisztus a kereszténység örök birodalma : a kér. egyházakban tehát a legfőbb szervet. kellene hogy képezze egy fókusz, amelyben kettesben, hármasban állandóan törekednének a Krisztussal való lelki összeforra- dásra. Magában az egyház vezetőségében be kellene hozni ezt a hármasságot, ha azt akarjuk, hogy az egyház vezetése krisztusi és evangélikus legyen. Itt az ideje annak, hogy a magukat krisztusi egyházaknak nevező jogi személyek a lehetőségig evangélizálódjanak. A hívők érdeke ma már nem az, hogy a papok érettük imádkozzanak: hanem az, hogy a papok terjesszék a lelki világosságot, tvogy ennek áldásában részesülhessenek a hívek. A róm. kát. egyház absztrakt papi nevelése nem számol azzal, hogy Krisztusban a krisztusi tudás és az eleven hit a lényeg és hogy tulajdonképen azt kellene kérnie a maga számára minden papnak, egyben a saját akaratából ezt kellene megközelitgetnie, teljes erejével keresve az Urnák országát és annak igazságát. Nem lehet mondani, hogy az egyházi fegyelem céljából nem felelne meg az absztrakt papi nevelés és hogy a jámborabb hívekre nem lenne hatással a róm. kát. istentisztelet. De ez mind össze nem egyeztethető a bibliával, illetőleg az evangéliummal és igy krisztusinak sem mondható. így állván a dolog, legalább az Egyház csalhatatlan vezetésében kellene meglenni a krisztusi tudásnak és az eleven hitnek. Ebben az esetben az Egyházfő elérhetné az egész emberiség vezetésében való csalhatatlanságot is s nála lehetne lokalioka annak, hogy józan emberek között megcsökkent a tekintélyek száma, mert korunkban megfogytak az igazi tekintélyek. Megfogytak, de azért ma is élnek közöttünk, csak számuk csökkent. Ezen állításomat — most ugyan csak a múltra vonatkozólag — pár esettel óhajtom igazolni. Szarvas községe 1845-től a földesúri szolgálatoktól megváltakozott. A lakosság a földes- uraságnak zúgolódás nélkül fizette a váltság nagy összegét. Csakhamar érezte, hogy az önként vállalt nagy teherrel, nagy előnyöket szerzett. Tulajdonosa lett a földnek, szabadon rendelkezett magával s a jobbágyság terhe elmosódott lelkében s nemcsak maga, de vagyona felett is rendelkezvén, szépen fokozódó jobbléthez emelkedett. Mikor törvényes intézkedés folytán a váltakozott községek váltsági kárpótlást nyertek, az érdekeltek nagy tömege a községháza nagy udvarán tanácskozásra gyűlt egybe. A közgondolkodás irányítására az evangélikus egyház akkori kiváló lelkésze, Haviár Dániel hatott remek felszólalásával. Gondolatmenete röviden ez volt:
