Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-10-02 / 40. szám
2 m/AFÍGÉUIK;TJSOK IxRPÚR 1921 ségek és programmpontok, melyek tekintetében a kezdeményező lépéseket már lelkészkorában megtette; s mióta az egyházkerület bizalma őt a püspöki székbe emelte, — apostoli munkájának őrtüzeket gyújtó, uj apostolokat teremtő belső értékei az Evangélikus Szövetség fáklyájának újabban kigyulladt lutheri fényével együtt beragyogják egyházunk határait s egy uj életnek, egy nagy jövőnek körvonalait vázolják elénk. A jövő azonban a bennünk lakozó Krisztusnak eljövetelétől, bátor sikraszállásától függ. Keresztelő János szavára még csak a megtérés stádiumába jutottunk s a reánk váró nagyszabású munka előfeltételét képező megélhetésünk anyagi alapjait, melyeket ugyancsak Dr. Raffay Sándor szavára nyugati testvéreink raktak le, még ki sem érdemeltük. A kiáltó szava hangos szó, erős szó — s ez sokaknak kellemetlen. A mérges kígyóknak nemzetségei felszisszennek, mert a megtéréshez illő gyümölcsöket teremni képtelenek. A szuette, korhadó fák is. megremegnek, mert érzik a fejszét, mely már gyökerükre vettetett. Nem csoda, hogy már Herodiást lesik azok, kik fejüket csak a főpásztor krisztusi türelmének köszönhetik. Vigyázzunk tehát és imádkozzunk; mert az apostol lelke ugyan kész, de idegei emberi idegek s ha egyházunk és hazánk ettől a lélektől éltető erőt kölcsönöz, úgy az erőtlenséget testétől is távol kell tartanunk. Kérjük a Mindenhatót, hogy a Római levél nagy magyarázóját soha semmiféle nyomorúság el ne szakaszsza a Krisztus szerelmétől. S ha majd 50 éves papi jubileumát ünnepeljük, — a békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene adja meg nekünk s neki is azt az örömöt, hogy a magyar nemzeti eszmének és az evangéliumnak szolgálatában Árpád egész honában ismét egyek legyünk. A bányai egyházkerület közgyűlése. Mint már lapunk előző számában is közöltük, a bányai egyházkerület rendes közgyűlését szeptember 22-én, Budapesten a Deák-téri testvéregyházak Sütő-utcai iskola- épületének dísztermében tartotta meg. A közgyűlés tárgyait eiökészitő bizottsági tárgyalások napokkal előbb megtartattak; a pénzügyi, aszódi és jogügyi bizottságok 20-án, az iskolai, belmissziói, segélyügyi stb. bizottságok, valamint a számvevőszék és a kerületi gyámintézet igazgatósága 21-én üléseztek. A bizottsági üléseken a vidéki tagok is szép számban vettek részt s kivált az iskolai bizottság ülése volt igen népes. Szeptember 21-én délután 3 órakor a kerületi lelkészegyesület tartotta meg közgyűlését, melyen Kovács Andor békési főesperes, orosházai lelkész elnökölt. Ezúttal a lelkészegyesület ülése is nagyobb érdeklődést keltett, mert annak napirendjén két kiválóan sikerült előadás szerepelt. Törteti Lajos czeglédi lelkész az evangélikus lelkészek jogviszonyainak rendezetlen voltát s az ebből eredő bajokat tárta fel. Határozati javaslatát, mely több pontban karolta fel a lelkészek érdekeit s a lelkészképzés körüli reformokra is kitérjeszkedett, a közgyűlés Kralovánszky László, Kovács Sándor tartalmas felszólalásai s az elnöklő esperesnek összefoglaló nyilatkozata után egyhangú lelkesedéssel fogadta el. A javaslat részletes ismertetésére egyébként még visszatérünk. Kuthy Dezső monori hitoktatólelkész, az egyetemes központi iroda előadója, németországi utazásai során szerzett tapasztalatairól számolt be. A német evangélikusokat — kiknek a szociálizmussal folytatott nehéz küzdelmeiről lapunk „Külföld“-rovatában röviden már mi is megemlékeztünk — egyházuk jövője s főleg a vallástanitás kérdése erősen foglalkoztatja. Főbajuk az, hogy az egyházi szervezetek, ' mint állami intézmények nehézkes közigazgatási gépezetek lettek s az egyháznak az államtól való s elvileg meg is történt szétválasztása, financiális nehézségek miatt késedelmet szenved. Pedig a német egyházak csak mint szabad szervezetek gyűrhetik le a szociálizmus romboló szellemét, melynek már a tanítóság is erősen behódolt. Nehezíti a helyzetet az a körülmény, hogy az evangélikusok táborában is két irányzat küzd egymással: a Krisztus-hivók és a liberálisok csapata. Előadónak mégis az a benyomása, hogy egészben véve egy nagy lutheri ébredésnek a folyamata hömpölyög végig Németországon; s a szociálista tanítók ellen síkra szálló Szülöszövetségek, a német bíráknak a vallástanitás mellett történt állásfoglalása, a biblia-körök hatalmas szaporodása s az erkölcstelen könyveket, lapokat, filmeket széttépő evang. ifjúságnak harcias bátorsága stb., egy nagy valláserkölcsi tisztulásnak, egy hatalmas evangélikus ébredésnek a bevezető jelenségei. Az erős szónoki lendülettel megtartott előadást a lelkészegyesület tagjai nagy tetszéssel fogadták. A lelkészegyesület közgyűlése után előértekezletre gyűltek össze a közgyűlés tagjai, mely azonban hamar véget ért. Az egyházkerület minden részéből összesereglett lelkészek és világi megbízottak most az iskolaépület udvarára vonultak, hol eloszlottak a főpásztor ünneplését bevezető pesti egyháztagoknak az udvart s mind a két emeleti folyosót zsúfolásig megtöltő tömegben, mely a — lapunk előző számában már megemlitett — szerenád elhangzása után lelkesen megéljenezte a jubiláns püspök-lelkészt. A budapesti ev. szövetségek fáradhatatlan kis kardalosai azután az iparosképző-egylet énekesei által körülvéve még megismételték az „Éljen soká!“ szövegű lelkes karéneket s a nagyközönségtől követve, bevonultak a fényárban úszó templomba, hol a kerületi gyámintézetnek — lapunk előző számában már szintén megemlitett — templomi ünnepélyén úgy is mint szereplők, úgy is mint egy reájuk támaszkodó szebb jövő várományosai, még Zsilinszky Éndrének hatalmas szózatát is figyelemmel hallgatták végig. Midőn a templomba léptünk, még fülünkben csengett az udvaron elhangzott „Kék nefelejts“ örökszép dallama. Mikor pedig hazatértünk, az a meggyőződés vert bennünk gyökeret, hogy az a fiatalság, melyet a felnőttek — s itt elsősorban Győry Lórántra, a szövetségi kulturális mozgalmak fáradhatatlan vezetőjére gondolok — már zsenge korában is ily szeretettel vonnak be a nagyok komoly ünnepélyeibe, ezt a templomi ünnepet soha elfelejteni nem fogja. Az arra való boldog viszaemlékezésből sok ifjúnak és leánykának hithűsége s szilárd egyháziassága fog még tápot meríteni. Az ünnepély után tartott szabad adakozás koronával gyarapította a kerületi gyámintézet pénztárát A közgyűlés lefolyása. Szeptember 22-én reggel ismét megszólalt az orgona s a közgyűlés tagjai, élükön az elnökséggel, gyámintézeti istentiszteletre gyűltek össze. Az „Ébredjetek fel, halljátok“ kezdetű gyámintézeti ének elhangzása után Mendöl Lajos lelkész, a szarvasi evang. főgimnázium vallástanára lépett a szószékre s igen tartalmas s szónoki előadás tekintetében is magas nívón álló beszédet tartott Máté 9. r. 35—38. v. alapján.
