Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-10-02 / 40. szám
1921 BVAflCáliIKUSOK Li A Pd fl T 5 Sándor püspök emelkedett szólásra, hogy az elhangzott üdvözléseket megköszönje. Isten előtt megalázkodva — úgy mond — az az érzése most, mintha megtörte volna a templom csendjét. Lelkiismerete azt kérdi: Kicsoda vagy? s a felelet ez: „csak kiáltó szó vagyok a pusztában,... nem nekem, hanem az Isten nevének legyen dicsőség.- Az ünneplés visszaemlékezésekre készteti, mert mint ifjú ennél az oltárnál indult el nehéz útjára. Hálát ad a Gondviselésnek, mert Isten soha el nem hagyta s most is felé csendül az ő biztató szava: ne félj, én veled vagyok! Ereje egyedül a hit volt, mely meggyőzi a világot. Ezzel járt mindenütt, édesatyja szavajárása szerint: „íme ez az Isten ujjmutatása“. A jelen óra azonban figyelmeztetés az idő haladására. De nem fél a sírtól; nem ragaszkodik az élethez annyira, hogy ne tudna áldozatot hozni az örök életre. Nem tanácskozik testtel és vérrel; kezét az eke szarvára veti s csak előre néz. Törekszik a célra, melyet Isten 30 év előtt eléje tűzött s Jézus nevében küzd továbbra is. Még egy érzése, kérése van: nézzék el gyarlóságait, mert mindig az igazságot, a szeretet diadalát keresi. Kéri az ünneplőket: tartsák meg őt tovább is igaz testvéri szeretetükben. A mély meghatottságról tanúskodó beszéd elhangzása után még a Hymnust énekelte el a közönség, azután lassan kiürült a templom. «»■---------------üi-ML ■■■■■..■----------------N» E lőfizetési felhívás. Október hó l-étől lapunkra uj, 25 koronás negyedévi előfizetést nyitunk. Tisztelettel kérjük lapunk olvasóit, hogy a lapra előfizetni, illetve eddigi negyedévi vagy félévi előfizetéseiket megújítani, végül az előfizetőknek megküldött s az uj előfizetőknek ezentúl megküldendő gyüjtőivek és befizetésilapok felhasználásával azelőfizetők táborának megnövelésében segítségünkre lenni kegyeskedjenek. Különösen a lelkész, felügyelő és presbiter urakhoz, valamint a tantestületek tagjaihoz intézzük e kérésünket, mert sokan közülük nemcsak hogy uj előfizetőket nem gyűjtöttek, hanem saját előfizetéseik megújításáról is megfeledkeztek. A julius 1-je óta jelentkezett előfizetőknek a lap összes számait ez időpontig visszamenőleg megkül- döttük. Készséggel megküldjük azokat az uj előfizetőknek is, kik egyébként — ingyenes kedvezmény gyanánt — lapunknak április 17-iki ünnepi számát is megkapják. Lapunkat — az előfizetők számának jelentékenyebb növekedése esetében — gazdasági, szép- irodalmi s szociális irányú dolgozatokkal is bővíteni szándékozunk. Saját érdekében jár el tehát minden etőfizetőnk, ha rokonai, barátai stb. körében lapunknak uj híveket szerez. Helyreigazítás. Az apostagi harangavatásról lapunk 37-ik számában hozott közleménybe nyomdahiba csúszott be. A közlés 12-ik sorában „szónoki“ helyett „szószéki“ lett volna szedendő. Daate. — Halálának 600-ik évfordulója alkalmából. — Amidőn az egész müveit világ ünnepli a legnagyobb olasz költőt és egyben az emberi szellem egyik leghatalmasabb repreruentánsát, a protestáns keresztyénség sem mehet el közömbösen a jubileum mellett. Természetes, hogy bennünket elsősorban nem Dante irodalmi működése, mint olyan érdekel, hanem az abban megnyilvánuló vallásos hite és egységes világnézete. Dante kétségkívül nemcsak nagy iró és rajongó hazafi volt, hanem mélyen vallásos lélek és képzett teológus is. Vallásának jellemző vonása a miszticizmus vagyis az Istennel való személyes érintkezés, az Istenben való elmerülés. Nemcsak hitt, hanem látott is. Bejárja a túlvilágot, hall az ember értelmét felülmúló dolgokat és valósággal ebben a természetfölötti régióban él. Hite, vallása lényege szerint a szív ügye, e mellett azonban a fegyelmezett logikus gondolkozás is sajátossága. A „Divina-Commedia“ szerkezete mutatja legjobban átható eszét, a geometriai szabályosságot kedvelő elméjét, nemkülönben teológiai szőrszálhasogatását, melyek bármely középkori egyházi tudós becsületére válnának. Ezért nincs mit csodálkozni rajta, hogy a nagy misztikus fölvette magába a középkor egész skolasztikus tudományát is. Nem egy esetben látjuk ezt (A. Tamás, Bernát, Eckehart.). Persze ez a fölös tudomány ma sok nehézséget gördít a világköltemény élvezése elé, de kortársainak ép az kellett, akárcsak a sok allegória és reflexió. A legfontosabb azonban az, hogy az a Dante, aki annyiszor kifakadt az egyháza ellen, aki a császárság és pápaság harcaiban lelke egész szenvedélyével a császárság pártjára állott, aki nagy költeményeiben ugyancsak keményen bánik el a pápák egész sorával, amennyiben Cölesztin, II. Anastasius, IV. Ince, IV. Sándor, IV. Orbán. V. Kelemen pápákat a pokolba helyezi, másokról pedig munkája egyéb helyein ugyancsak kegyetlen kritikát mond (VIII. Bonifác), vájjon középkori embernek tekintendő-e még, vagy inkább egy újkor, a renaissance és reformáció előhírnöke? Nem egyszer állították ezt és iktatták Daniét egyenesen az előreformátorok sorába, de nézetem szerint, tévesen. Dante egészben véve nem a renaissance embere, mert individualizmusát és nacionalizmusát készségesen alárendeli az egyházi tekintélynek — nem is szólva Mária, a szentek meggyöződéses tiszteletéről, ő bizony tántoríthatatlan hive volt a kath. dogmának és esküdt ellensége mindennemű eretnekségnek. Hevesen ostorozta ugyan az egyháznak világi hatalomra való törekvését, de. nem átalotta szent áhítattal leborulni Szent Péter trónja előtt. Dante „protestáns“ voltáról tehát nem lehet szó. Egy pár kiszakított részlet nem dönti meg az ő hithüségét. Az egyház és a pápaság ellen irányult támadásai személyi és nem elvi jellegűek és politikai meggyőződésével állanak kapcsolatban. Az akkori pápaság világiassága, Firenzével
