Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-09-25 / 39. szám
VII. évfolyam. Budapest, 1921 szeptember 25. 39.' szám EUMGOKOSOK URH Szerkesztőség i Bidapcti. Vili ker., I 3llél-ót 24 tita, hová • kéziratok j I Alapította Kiadóhivatalt VM* szeatkiraiyi-n. I Qf. Raffay Sándor. II. ti., bori az elöllsetétl dijak kQldrnddk I Lapreklamációk írj. Miner Er no iiiyv- 1 ■ ■■ ... lyoméájáka Buéapoit, V, Ceaky utca 10 kStéonéék. | ................ i Kiadja Előfizetési ár évi 100 korona. Egyes szám ára 3 korona. Hirdetési Arak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Felelés azerkeazté: Táraazerkeazté éa teleié# kiadó: Kirchner Rezső püspöki titkár Dr. Scholtz Oszkár SZ O. E. Sz. igazgatója. As egyházkerület. A vallás, mint Istenben való élet — az életleien vallásosság csődje következtében — céljainknak egyre világosabb felismerését és tudatosabb követését teszi lehetővé. Ma már tisztán áll előttünk az az igazság, hogy egyházunk jogi szerkezetének központosítást célzó kiépítését az élő hit erőbeli követelményei meglehetősen korlátozzák. Utóbbi szempontból ugyanis értékes munka csak a decentralázáció elvének fokozott térfoglalásától várható. Mai viszonyaink között, midőn egyfelől a köz- igazgatás egyszerűsítésének s a pénzügyi takarékosságnak, másfelől az intenzivebb lelkészi és püspöki munkának követelményei sürgetve követelik egyházi életünk alapos reformálását, az az állapot, mely szerint a vallási és jogi elemek egyházunk életműködését mind a négy szervezeti tagozatban egyaránt s egyenlő mértékben átszövik, egészséges állapotnak nem tekinthető. Az élő hit erőbeli gyarapodására csak akkor számíthatunk, ha a jogrendet érintő kérdéseket nagyobbára az egyházmegyei és az egyetemes szervek körébe utaljuk s központosítva intézzük ; a gyülekezeteket és az egyházkerületeket pedig inkább a munkamegosztásnak s a decentralizációnak előnyeit hasznosan értékesítő vallásos testületekké fejlesztjük. Magától értetődik az, hogy a világi ügyeknek az egyházmegyei közigazgatásban való előtérbe jutása következtében, az egyház- megyei felügyelőkre nagyobb s némi hivatali szervezetet igénylő feladatok hárulnának; mert az esperesek viszont a hitélet fellendítése s általában az egyház kulturális és szociális hivatásának betöltése körül lennének magasabbrendü szolgálatra hivatva. Hogy az egyház jogéletének és vallási tevékenységének ilynemű — nem mereven, de észszerűen eszközlendö — elhatárolása s a centralizáció kényszerűségének a decentralizáció előnyeivel való helyes összeegyeztetése, fejlődésünkre csak üdvös hatással járna, az kétségtelen; hiszen lelkészi karunknak s kivált püspökeinknek és espereseinknek a közigazgatási teendőkkel való túlterheltségét s az ebből eredő hitéleti fogyatékosságokat már ismételten felpanaszoltuk. Jelenlegi berendezkedésünk mellett a püspök — bármily kimagasló egyéniség legyen is — képtelen arra, hogy a maga apostoli lelkületének kincseit minden gyülekezetére egyaránt kiárassza s az evang. öntudatot minden hívében, tehát a gyengébb pásztorok által gondozott, vagy az evangéliumellenes irányzatok káros behatásainak nagyobb mértékben kitett egyháztagokban is felkeltse s meggyökereztesse. Még jó, ha idejében ott teremhet, ahol már kiáltó bajok vannak, ahol már nem is egy-egy gyülekezetnek békéje, lelki egyensúlya, hanem összegyházunknak tekintélye, hírneve forog kockán. Az egyházkerületek pedig önkormányzati-önállóságuknak tiszteletreméltó féltése következtében az egyetemes egyházzal szemben nem egyszer rivális szervezetekké válnak. Helyzetük, szerepük, hivatásuk teljesen tisztázottnak soha nem mondható.
