Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)

1921-09-25 / 39. szám

2 HVflflGÉLkíUpÜSOK MPtfÄ ___________________________1921 A z egyházkerületek szellemi egysége, a püs­pök tekintélye, az esperesek, lelkészek munkakedve, teljesítőképessége tehát egyaránt csak nyerne az­által, ha az egyházi jogrend fentartásának gondja csupán egy-egy alsóbb- s felsőbbfoku s inkább világi vezetés alatt álló szervezetnek kezeibe tétet­nék le; a lutherkabát viselőit pedig nem a köz- igazgatási teendők elvégzése, hanem csupán azoknak hitéleti szempontból való ellenőrzése és felügyelete terhelné. Ezzel a kötelezettséggel kap­csolatban természetesen a konkrét intézkedések ellen emelhető vétójognak érvényesítését espere­seink és püspökeink, mint az evangélium hivatott hirdetői s magyarázói részére intézményesen a zsinati törvényekben, kellene biztositani. Merész gondolat, — mondják majd sokan. De ha figyelembe vesszük azt, hogy az egyházkerü­letre, mint közigazgatási egységre, ma már nincs oly mértékben szükség, mint volt a múltban, mi­dőn még nem tömörültünk egyetemes szervezetbe; úgy nyilvánvaló, hogy a kerületeknek a püspökök személye köré csoportosuló egységeire nem a jogi, hanem a püspöki hivatással kapcsolatos após toli feladatokban való segédkezésnek kötelességei hárulnak. sch. Előfizetési felhívás. Október hó 1-étől lapunkra aj, 25 koronás negyedévi előfizetést nyitunk. Tisztelettel kérjük lapunk olvasóit, hogy a lapra előfizetni, illetve eddigi negyedévi vagy félévi előfizetéseiket megújí­tani, végül az előfizetőknek megküldött s az uj előfizetőknek ezentúl megküldendő gyüjtöivek és befizetési lapok felhasználásával az előfizetők tábo­rának megnövelésében segítségünkre lenni kegyes­kedjenek. Különösen a lelkész, felügyelő és presbiter urakhoz, valamint a tantestületek tagjaihoz intéz­zük e kérésünket, mert sokan közülük nemcsak hogy uj előfizetőket nem gyűjtöttek, hanem saját előfizetéseik megújításáról is megfeledkeztek. A Julius 1-je óta jelentkezett előfizetőknek a lap összes számait ez időpontig visszamenőleg megkül- döttük. Készséggel megküldjük azokat az uj elő­fizetőknek is, kik egyébként — ingyenes kedvez­mény gyanánt — lapunknak április 17-iki ünnepi számát is megkapják. Lapunkat — az előfizetők számának jelenté­kenyebb növekedése esetében — gazdasági, szépiro­dalmi s szociális irányú dolgozatokkal is bővíteni - szándékozunk. Saját érdekében jár el tehát minden előfizetőnk, ha rokonai, barátai stb. körében la­punknak uj híveket szerez. A teológiai fakultás kérdés éhe*... Ismeretes, hogy a kultuszminiszter evang. teológiai fakultás felállítását helyezte kilátásba a pozsonyi egyetem kebelén belül, ezáltal is doku­mentálván azt, hogy a 48: XX. felé, ha csigalépés­ben is, de mégis megindult a haladás. Az ügy ezidőszerint már a megvalósulás stádiumában van, hacsak az elhelyezkedés nehézségei újabb gátat nem vetnek eléje. Rejtett vágyak, régi óhajtások valóraválását jelenti ez Ígéret. Csak az a baj, hogy a fakultás hívei legtöbben csak külső, látszó­lagos fényoldalait látják ez evangélikus egyházunk jövőjére kétségtelenül jelentős fordulatnak. Csak az egyetemi katedra s az anyagiakban várható siker lebeg szemük előtt, mig erkölcsi súlyát s jövő lelkészképzésünkre való hátrányos voltát, mintha nem akarnák tekintetbe venni. Hogyan? kérdezik sokan, hát most, hogy évtizedes álmunk valóra vált, akadnak olyan emberek, akik a fakul­tás ellen foglalnak állást? Igen! Még pedig a sze­mélyes tapasztalat és meggyőződés teljes erejével. Általános és nagyon sok és megbizo­nyosodott tapasztalat, hogy egyetemi rend­szerünk komoly, tudományosan képzett emberek kialakítására nem képes. Hogy ennek oka a magyar ifjúság még nagyon is inkorrekt magatar­tásában, az egyetemi „szabadság“ saját kárára szolgáló kihasználásában vagy professzoraink sok­szor nagyon is rideg nemtörődömségében kere­sendő-e, ezzel most nem kívánok bővebben foglal­kozni, alapul mindössze előbbi ténymegállapítá­som szolgáljon. Vétkezném, ha azt állítanám, hogy ez mindenkire áll, vannak kivételek úgy a hall­gatók, mint a professzorok részéről, akik nemcsak kenyérkereseti pályának, diplomakiállitó-intézetnek vagy éppen öntetszelgésük kielégítőjének tekintik az egyetemet, de fájdalom a többség ez utóbbi kategóriába tartozik. Ha evang. teol. akadémiánk — ami nem kívánatos — a pozsonyi egyetem, vagy bármely más egyetem fakultásává alakulna át, ez egyetem tanmenetét és minden szabályait magára kötelező­nek ismerné el. Hogy ez micsoda visszafejlődést jelentene lelkészképzésünk szempontjából, arra nézve csak egy rövid példát említek. Tudvalevő dolog, hogy egyetemeinken a kollokviumok nem kötele­zők, kollokválni csak a jótéteményt élvező és a kollokviumra önként jelentkező hallgató köteles. Akit tehát anyagi nehézségek nem kényszerítenek, az egyszerűen nem kollokvál s arra nézve az egyetem­mel szembeni minden kötelezettség abban áll, hogy havonta (sokat ne mondjak) négyszer-őtször fel­látogat az előadásokra, akkor is csak azért, hogy a regényszenzáció legújabb termékét előadás alatt áttanulmányozza, vagy levelét Írja meg. Hogy nem nagyitok, tanúim azok, kiknek módjukban áll a tényekről meggyőződést szerezhetni. Megesik, hogy a teológiai fakultás buzgó hallgatója négy esz­tendőn keresztül az ószövetség eredeti nyelvét _________________________

Next

/
Thumbnails
Contents