Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-09-25 / 39. szám
2 HVflflGÉLkíUpÜSOK MPtfÄ ___________________________1921 A z egyházkerületek szellemi egysége, a püspök tekintélye, az esperesek, lelkészek munkakedve, teljesítőképessége tehát egyaránt csak nyerne azáltal, ha az egyházi jogrend fentartásának gondja csupán egy-egy alsóbb- s felsőbbfoku s inkább világi vezetés alatt álló szervezetnek kezeibe tétetnék le; a lutherkabát viselőit pedig nem a köz- igazgatási teendők elvégzése, hanem csupán azoknak hitéleti szempontból való ellenőrzése és felügyelete terhelné. Ezzel a kötelezettséggel kapcsolatban természetesen a konkrét intézkedések ellen emelhető vétójognak érvényesítését espereseink és püspökeink, mint az evangélium hivatott hirdetői s magyarázói részére intézményesen a zsinati törvényekben, kellene biztositani. Merész gondolat, — mondják majd sokan. De ha figyelembe vesszük azt, hogy az egyházkerületre, mint közigazgatási egységre, ma már nincs oly mértékben szükség, mint volt a múltban, midőn még nem tömörültünk egyetemes szervezetbe; úgy nyilvánvaló, hogy a kerületeknek a püspökök személye köré csoportosuló egységeire nem a jogi, hanem a püspöki hivatással kapcsolatos após toli feladatokban való segédkezésnek kötelességei hárulnak. sch. Előfizetési felhívás. Október hó 1-étől lapunkra aj, 25 koronás negyedévi előfizetést nyitunk. Tisztelettel kérjük lapunk olvasóit, hogy a lapra előfizetni, illetve eddigi negyedévi vagy félévi előfizetéseiket megújítani, végül az előfizetőknek megküldött s az uj előfizetőknek ezentúl megküldendő gyüjtöivek és befizetési lapok felhasználásával az előfizetők táborának megnövelésében segítségünkre lenni kegyeskedjenek. Különösen a lelkész, felügyelő és presbiter urakhoz, valamint a tantestületek tagjaihoz intézzük e kérésünket, mert sokan közülük nemcsak hogy uj előfizetőket nem gyűjtöttek, hanem saját előfizetéseik megújításáról is megfeledkeztek. A Julius 1-je óta jelentkezett előfizetőknek a lap összes számait ez időpontig visszamenőleg megkül- döttük. Készséggel megküldjük azokat az uj előfizetőknek is, kik egyébként — ingyenes kedvezmény gyanánt — lapunknak április 17-iki ünnepi számát is megkapják. Lapunkat — az előfizetők számának jelentékenyebb növekedése esetében — gazdasági, szépirodalmi s szociális irányú dolgozatokkal is bővíteni - szándékozunk. Saját érdekében jár el tehát minden előfizetőnk, ha rokonai, barátai stb. körében lapunknak uj híveket szerez. A teológiai fakultás kérdés éhe*... Ismeretes, hogy a kultuszminiszter evang. teológiai fakultás felállítását helyezte kilátásba a pozsonyi egyetem kebelén belül, ezáltal is dokumentálván azt, hogy a 48: XX. felé, ha csigalépésben is, de mégis megindult a haladás. Az ügy ezidőszerint már a megvalósulás stádiumában van, hacsak az elhelyezkedés nehézségei újabb gátat nem vetnek eléje. Rejtett vágyak, régi óhajtások valóraválását jelenti ez Ígéret. Csak az a baj, hogy a fakultás hívei legtöbben csak külső, látszólagos fényoldalait látják ez evangélikus egyházunk jövőjére kétségtelenül jelentős fordulatnak. Csak az egyetemi katedra s az anyagiakban várható siker lebeg szemük előtt, mig erkölcsi súlyát s jövő lelkészképzésünkre való hátrányos voltát, mintha nem akarnák tekintetbe venni. Hogyan? kérdezik sokan, hát most, hogy évtizedes álmunk valóra vált, akadnak olyan emberek, akik a fakultás ellen foglalnak állást? Igen! Még pedig a személyes tapasztalat és meggyőződés teljes erejével. Általános és nagyon sok és megbizonyosodott tapasztalat, hogy egyetemi rendszerünk komoly, tudományosan képzett emberek kialakítására nem képes. Hogy ennek oka a magyar ifjúság még nagyon is inkorrekt magatartásában, az egyetemi „szabadság“ saját kárára szolgáló kihasználásában vagy professzoraink sokszor nagyon is rideg nemtörődömségében keresendő-e, ezzel most nem kívánok bővebben foglalkozni, alapul mindössze előbbi ténymegállapításom szolgáljon. Vétkezném, ha azt állítanám, hogy ez mindenkire áll, vannak kivételek úgy a hallgatók, mint a professzorok részéről, akik nemcsak kenyérkereseti pályának, diplomakiállitó-intézetnek vagy éppen öntetszelgésük kielégítőjének tekintik az egyetemet, de fájdalom a többség ez utóbbi kategóriába tartozik. Ha evang. teol. akadémiánk — ami nem kívánatos — a pozsonyi egyetem, vagy bármely más egyetem fakultásává alakulna át, ez egyetem tanmenetét és minden szabályait magára kötelezőnek ismerné el. Hogy ez micsoda visszafejlődést jelentene lelkészképzésünk szempontjából, arra nézve csak egy rövid példát említek. Tudvalevő dolog, hogy egyetemeinken a kollokviumok nem kötelezők, kollokválni csak a jótéteményt élvező és a kollokviumra önként jelentkező hallgató köteles. Akit tehát anyagi nehézségek nem kényszerítenek, az egyszerűen nem kollokvál s arra nézve az egyetemmel szembeni minden kötelezettség abban áll, hogy havonta (sokat ne mondjak) négyszer-őtször fellátogat az előadásokra, akkor is csak azért, hogy a regényszenzáció legújabb termékét előadás alatt áttanulmányozza, vagy levelét Írja meg. Hogy nem nagyitok, tanúim azok, kiknek módjukban áll a tényekről meggyőződést szerezhetni. Megesik, hogy a teológiai fakultás buzgó hallgatója négy esztendőn keresztül az ószövetség eredeti nyelvét _________________________
