Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-09-04 / 36. szám
4 HVAfiOÖLtl^USOl* IkAPJA 1921 ezt mint újabb keletű rablelkészek és exulánsok fogjuk énekelni. J. K. testvér cikkében igen sok a kitérés és tévedés. Én Balassa B. énekéről (Forog a szerencse) mondtam, hogy a gályarabok énekeltek és nem az „Eltévedtem mint juh“ bűnbánati énekről. Hogy az utóbbinak dallama ugyan- az-e Skultéti 260. sz. dallamával, azt most nem ellenőrizhetem, mert korálkönyvbe van csomagolva. De a pozsonyi codex régebbi, mint Skultéti. Mockó Jánossal J. K. elismeri, hogy Pauli énekének tót szövege, melyből a gályarabok énekét fordította, csak a XVIII. század óta van meg a Tranosciusban. Másott meg azt mondja, hogy ez az ének a legrégibb időktől fogva él népünk ajkán. Hogy Pauli berlini kandidátus Paulinyi nevű magyar ember lett volna, ez egészen uj, meglepő felfedezés. Csak az a kár, hogy az énekét német nyelven irta. Még csak a dallamra vonatkozólag jegyzem meg, hogy annak az első fele csakugyan azonos a „Felleg borult az erdőre“ népdallal, amint eztDr. Fabó Bertalan megállapította. Én e népdalt csak most ismertem meg. De legyen elég a vitából. Az első cikkemben foglalt állításaimat mind fenntartom. J. K. testvért és az ének iránt érdeklődőket arra kérem, hogy olvassák el Harsányi és Gulyás kiváló Íróknak az Ethnographia 1917. évfolyamában közölt értékes, alapos és kimerítő tanulmányát, melyben J. K. himnologiai munkásságát szigorú bírálat alá veszik; néhol bizony valóságos vivisectiót gyakorolnak, melynek fájdalmasabb helyeit én nem akartam közölni. S azzal a panaszos felkiáltással végzik tanulmányukat: mily nehéz az igazságot megtudni még akkor is, mikor az első közlő még életben van. A célunk közös: á magyar prot. himnologiát akarjuk gazdagítani. Csak a történeti módszer dolgában van közöttünk nagy különbség. Azért békesség velünk. Payr Sándor. niiinimniimininunimimimniiimiiiiimiiiiuniiuiinmniiiiiuiiminiimniiinim Értesítés az 1922-ík évi „Luther-Naptár“-ról. Az Ausztriához csatolásra Ítélt Sopron városának bizonytalan helyzete szükségessé tette, hogy az 1922-ik évi „Luther Naptár“ már most a bizományosok kezéhez, illetve biztos helyre kerüljön. Nagy áldozatokkal s a szerkesztőségben, nyomdában és könyvkötészetben végzett megfeszített munkával a fenyegető nagy veszedelemből sikerült is a „Luther Naptár“-t még idejében kimenteni. A szokott helyeken már kapható is. Ára a rendkívül gazdag tartalmú, értékes és terjedelmes naptárnak aránylag csekély 30 kor. Uj bizományosok jelentkezése és egyes megrendelések megtétele gyorsan kívánatos. A „Luther Naptár** terjesztői 10 példánytól kezdődő elárusitás esetén 30 kor. ár mellett 109/0 kedvezményben részesülnek. Nagyobb mennyiségben történő elárusitás esetén a házaló kolportőrnek megegyezés szerint nagyobb kedvezményt is biztosit a kiadó- hivatal. A kiadóhivatal jelenleg még Sopronban, Paprét 2. sz. alatt van. Ha azonban már tényleg nem mulhatik el tőlünk a keserű pohár és Sopronnak Ausztriához csatolása valóban megtörténik, úgy az összes megrendelések, pénzküldemények és megkeresések a következő címre intézendők: A „LutherNaptár“ szerkesztősége és kiadóhivatala: Győr (Evang. Szeretet ház). E nehéz időkben evang. egyházunk közönségének a „Luther Naptár“-hoz való hűségében bizó szeretettel és testvéries üdvözlettel: Sopron, 1921 aug. 23. a „Luther Naptár“ szerkesztősége. iuimiiiimiiiunniiniiniiiiinniiininiiniinnin»iiniiiniiiimiiimniiniiunniininn Cseh kegyelet. Németország felé utamban megállt velem a robogó vonat Prágában. Kiszálltam egy félnapra az előreformátor, a konstanci mártír, Húsz János nyomdokait felkutatni. A városház előtti téren fantasztikus szobrot találtam. Azt mondták: Húsz Jánosé. Nem ismertem rá. Olyannak ismerem őt, aminőnek a wormsi Luther-szobor ábrázolja. Elmélyed a Krisztus keresztjének szemléletében. A prágai szobron nem ilyen. Hosszú, sovány, kísérteties alak, hosszú, ujjnélküli tatárban. Érthetetlen mellékalakok veszik körül. Csak egyet értek, aki kezében kelyhet tart. Tán én nem ismerem eléggé? Németek megnyugtatnak: ha Husz- mester feltámadna, ezt a szobrot önmaga sem értené meg. Az a tragikuma Húsznak, hogy a saját népe nem érti meg Reformátor volt és nemzeti hőst ünnepel benne. Forradalmi eszmék előharcosává teszi meg, akinek csak egy gondolata volt: a keresztrefeszitett Krisztus. A városháza dísztermében gyönyörű festményen látom Húsz Jánost a constanzi zsinat előtt. A németek szerint ugyan Brozik festménye feltűnő hasonlóságot mutat egy német festő képével: Luther a wormsi birodalmi gyűlésen. Bár- mint legyen is, hatalmas benyomást gyakorol rám a kép. Megyek a Bethlehem-kápolnát keresni, ahol Húsz János prédikált. G. O. Bayer: Kleiner Führer durch Prag című füzete vezet. Útmutatása mellett elzarándoklok a Bethlehem-térre. Bejártam Németország összes Luther városait. Kegyelettel tart fenn, gondoz a német minden kicsi helyecskét, amely Luther életével némi összefüggésben áll. Bizonnyal igy van itt is. Belépek a 255-1. számú házba. Keresek, kutatok, — semmi. Végül egy jó lélek, akinek elmondom, mi járatban vagyok, segítségemre jön. Kulcsot hoz. Beledugja a nyikorgó zárba. Bevézet titokzatosan egy — klozetbe. Mutat ott egy gothikus boltivet. Felette víztartály, alatta ülőke. Ez volt a sekrestyeajtó, melyen át Húsz a kápolnába ment. Nem akarok hinni a szememnek. De — átmegyek a szomszédházba balfelől és az udvaron, a zöldséges-kofa portékája felett csakugyan ott találom a jelzett másik boltivet. Átmegyek a jobboldali szomszédházba, ahol egy jólelkü hentesmester két boltivet is mutat. Régi rézkarcon azt is megmutatja, hogy nézett ki Húsz idejében a Bethlehem-kápolna. Hallom tőle, hogy saját költségén tartja annyira is rendben, az állam szegény, az államnak nincs rá pénze. Ballagok kifelé az állomásra. Ballagok — csalódás, szomorúság és megbotránkozás vegyes érzelmével a szivemben... Annyit ér egy nép, amennyire nagyjait megbecsüli. Ez a cseh kegyelet. Ez a kép a cseh lélek hű fotográfiája. Kuthy Dezső.
