Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)

1921-09-04 / 36. szám

1921 HVAHOáülKUSOK liAPtfA 5 Cseh-Sxlovákía panaszkodik. A magyar felvidéket okkupáló republika, mely a magyar és német evangélikus gyülekezeteknek alaposan nyakukra hágott, — nincs megelégedve. Nem tetszik neki az, hogy a magyar önérzet s a német szívósság itt-ott mégis lélegzethez jut. Alább közlünk két cseh-szlovák újságcikket, melyek az elégületlenségnek izgató tónusban adnak kifejezést. Venkov Prága, augusztus 13. Magyarónok Ölnek be az Ores tót evangélikus lelkész! illátokba. A Náwelnie Noviny evangélikus lelkészt körökből arról értesül, hogy az üres evangélikus lelkészi állások betöltése körül sehol sem érvényesülnek a szlovák érdekek. Mint ismeretes a magyar püspökök alatt a tót kandidátu­sok a választásból gyakran kizárattak. S ha olykor mégis megválasztották ókét, olyankor a választást megsemmisí­tették. Ilyen módon varrtak a nyakába a tót gyülekezetek­nek .magyarón* papokat. A .fordulat* után azt hittük, hogy az uj egy házi vezérek — akik mind tótok — érvénye­sítik hatalmukat ezen a múltban elkövetett hibák kiküszö­bölése érdekében. Ehelyett azt konstatáljuk, hogy a fordu­lat óta mintegy 10 helyen választottak meg olyan lelkészt, akik régebben exponálták magukat a tótok ellen s érdekeik ellen dolgoztak, kiváló tót káplánok parochia nélkül van­nak e miatt s elkeseredésükben ott hagyják a lelkészi állást s tanároknak mennek. A nógrádmegyei Szennán történt nemrég, hogy egy tót nemzeti érzelmeiről régen ismeri kandidátussal szemben egy újonnan .tóttá* vedlett jelöltet választottak meg csak azért, mert két tót vezetóa .magyarón“ mellett exponálta magát. Más evangélikus gyülekezetekben pedig tűrik a püs­pökök, hogy a magyarón esperesek olyan embereket nevez­nek ki a megüresedett lelkészi állásokra adminisztrátorul, akik nemzett szempontból nem megbízhatók avagy nyílt ellenségei a tótságnak. így legújabban a fakóvezekényi (Barsmegye) egyház h. lelkészéül Fenyves Pált neveztek ki, aki bele van keverve a Kudnay-féle felségárulási perbe is. S hasonló eset máshol is történi I így fest a tót auto­nómia — a gyakorlatban! Slovensky Dennik Bratislava (Pozsony), aug. 13. A magyarón-németek erőszakoskodásai a pozsonyi evangélikus egyházban. Már többször megemlékeztünk e lapok hasábjain a pozsonyi evangélikus tótok és magyarón németek egyen­lőtlen harcáról. Az augusztus hó 7-én tartott egyházi köz­gyűlésen — amelyen tót részről sajna, csak ketten-hárman jelentek meg — könnyű dolguk volt a magyarón-németek- nek. A jelen volt tótok csak azt a bizottságot tették szóvá, melyet a múlt közgyűlés küldött volt ki a közös ügyek konventi előkészítésére. S épen ezen ügyben az alábbi újabb erőszakosságok történtek: A tótok mintegy 12 tagú választmányt küldtek ki, akiknek jegyzékét átadták az egyház elnökségének hang­súlyozva abban, hogy olyan embereket akarnak a líceumi bizottságba választani, akik ezen ügyben alaposan tájékozva vannak, mint Osusky és Dr. Banczik. Az elnökség mind­ezek dacára a javaslatba hozott 12 tag közül csak ötöt hivott meg a tanácskozásra, de csak Slodola Emil dr. vehetett részt a tanácskozáson a többiek nincsenek Pozsony­ban — Stodolán kívül megjelentek mint meg nem hívottak Dr. Slabeycius és Hrdlicska lelkész, Czabek igazgató és Oszuszky tanár Hrdlicska interpellációjára, hogy miért csak öt bizottsági tagot hívtak meg s miért nem hívták meg Banaikot és Oszvszkyt, azt felelte az elnökség, hogy egy 12 tagú bizottság igen nagy, Banczikot pedig szándékosan nem hívták meg, mert nem tagja az egyháznak. Ezen eljá­rás ellen a jelen volt tótok tiltakoztak és követelték, hogy ismertessenek el bizottsági tagokul ellenére annak, hogy nem hivattak meg. A közös tanácskozás elfogadta a tótok Indítványát mire Oszuszky előterjesztette mint legsürgősebb ügyet az evangélikus líceumban felállítandó tót parallel osztályok ügyét Nevezetesen követelte, hogy a helybeli evangélikus egyház, mint iskolafenntartó fejezze ki elvi hozzájárulását ahhoz, hogy a líceum — mint azt a tót köz­vélemény és az egyházi főhatóságok kívánják három nyel­vű intézetté építtessék ki s legyenek benne tót parallel osz­tályok is a magyar és német mellett! A közös bizottság azonban Oszuszky érvelése ellenére elvetette ezen indít­ványt nagy többséggel s azzal az indokolással, hogy a tót osztályok felállítására nincs pénze. Hasonlókép elvetették azt az indítványt is, hogy a theológiai fakultás mindenkori dékánja hivatalból tagja legyen a különféle iskolai és egy­házi bizottságoknak. A tárgyalásokon résztvett négy tót erre összehívta a 12-es szélesebb hatáskörű bizottságot, akik értesülve a kí­vánatos eredmény reménytelenségéről inegapellálták az Qgyct a konventhez s azon újabb indítványt terjesztettek elő, hogy a tót parallel osztályok integráns részét kell, hogy képezzék a líceumnak — esetleg a magyar osztályok mel­lőzésével is. amelyeknek úgy sincs sem jövőjük sem lét- jogosultságuk. A konvent elnöksége ez ügyben idegesen viselkedett. A világi elnök — félbeszakítva a jegyzőkönyv olvasását — konstatálta, hogy a kiküldött közös bizottság semmi pozití­vumban nem tudott megállapodni és hogy Stodola Emil és /)'. Machdcs Pál által egy átiratot küldőit az elnökségnek, amelyben azt kívánja, hogy e kérdést újra a bizottságban tárgyaltassák, melybe a már felvetteken kívül hivassék meg Dr Ivánka. Ezt az indítványt a konvent többsége elfogadta. Itt szót kért Hrdlicska lelkész s elmondta, hogy mily hiába­valóan igyekeztek a bizottságban érvényesíteni a tót tagok óhajtását a tót osztályok felállítása tárgyában. Pedig ked­vezőtlenül jellemezné a pozsonyi németeket és magyarokat, ha a tótok e szerény és jogos Kívánságát nem honorálnák. Ami pedig az anyagi nehézségeket illeti, épen ez az uj situáció szolgálhatna alapul arra, hogy az egyház mint iskolafenntartó megtegye a szükséges lépéseket nagyobb államsegély igénybevétele iránt Hrdlicska indítványát támo­gatta Machdcs Pál is, aki a magyarok és németek szerete- tére appellálva kérte, hogy az ügyet ne halasszák, hanem már ma hozzanak elvi határozatot. Miután az elnökség el­fogult volt s minket meghallgatni nem akart, az indítványt nem bocsátotta szavazás alá, dacára, hogy ezt némelyek a magyarok és németek közül is akarták. A konvent végén egy túlbuzgó német azt indítvá­nyozta, hogy a közgyűlésen csak fényképes igazolvánnyal ellátott tagok vehessenek részt. Miután az indítvány éle a tótok ellen irányult Hrdlicska lelkész, aki már távozóban volt visszatérve megbotránkozását fejezte ki a felett, hogy a helyi egyház, ahelyett, hogy örülne, hogy a hívek száma így szaporodik — elkedvetleníti, eltaszitja őket! Ellen- indítványt nyújt be. hogy az egyház tartsa kötelességének a tót hivek gyűjtését, összeírását, hogy azok mielőbb teljes jogú egyháztagok lehessenek. Ezen indítványt támogatta MachácsÁs, hangsúlyozva, hogy csak testvéries együttműködéssel lehet megvalósítani a magasabb egyházi célokat. Mikor azonban Hrdlicska a magyarok és németek hangos kívánságára magyarul is meg­ismételni akarta indítványát — az elnökség azon cimen, hogy indítványt Írásban kell benyújtani az elnökségnek — a gyűlést váratlanul és erőszakosan bezárta. íme a magyarón németek újabb erőszakosságai! Kívánatos, hogy erről minél szélesebb körök vegyenek tudomást. Hallja meg ezt a hivatalos egyház is — amely a kisebbségekkel szemben sokszor engedékeny a tulságig, de vegyék tudomásul Európa és a művelt világ egyházi körei is, amelyeknek oly szívesen panaszkodnak a magya­rok és németek azon borzalmas szenvedésekről és üldö­zésekről. melyekben a cseh republika részéröl részük van. Végül egy megjegyzést a tót evangélikusokhoz: A jövőben tömegesebben jelenjetek meg a konventen és beszéljetek, mert máskép semmit el nem érünk. Megbot­ránkoztató s elítélendő a távollévők közönye s a jelen­lévők némasága, hiszen nekünk kellene lennünk döntő faktoroknak az egyházban. Aláírás: Jelenlévő (Pritomny).

Next

/
Thumbnails
Contents