Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-08-28 / 35. szám
2 HVAfiGÉLtlí^ÜSO^ ÜÄPJR 1921 megfelelni kötelességeinknek. Egyházunk iránt való áldozatos hűségben és magyar hazafiságban akarjuk nevelni a reánk bízott gyermekeket. Bele csöpögtetjük leikeikbe a hitet, hogy ezer esztendős .nemzetünk fel fog támadni és Isten segedelmével újabb és szebb ezer esztendőt fog megérni. Természetesen számolni fogunk a gyakorlati élet követelményeivel. Meg fogjuk szerettetni tanítványainkkal a munkát, mert amit erőszakkal elraboltak tőlünk, csak megfeszített munkával szerezhetjük vissza. Iskolánk az ev. egyház szabadságszereteté- ből kifolyólag senkit sem küld el ajtajából. Amig a befogadóképesség engedi, felvesz másvallásu tanulókat is. Ezzel egyfelől azt bizonyítja, hogy vallja a krisztusi tanítást: ,?Mindnyájan egy Atyának vagyunk a gyermekei“, másfelől iskolánk jó hírnevét terjeszti a többi vallásfelekezetek között is, mert hogy nem arra való a gyertya, hogy véka alá rejtsék. És mert iskolánkat a másvallásu szülők szinte példátlan bizalommal keresik fel, arra kérem e sorokban evangélikus testvéreinket, hogy a beiratást ne halasszák az utolsó órákra. Nem szeretném, ha csak egyetlen egy hívünket is azzal kellene elbocsátanunk, hogy későn jött, gyermeke számára már nincsen hely. Az iskola a miénk, evangélikusoké, tehát elsősorban mi siessünk igyekezettel oda. Az iskola vezetősége a másvallásu jelentkezőket — amig hely van — az iskola érdekében sem utasíthatja el. Azt az utat, amely iskolánkhoz vezet, a hit ragyogó szövétneke világítja meg. Lépjünk hát arra idejében, a jóra való igyekezettel s a szent falak között szülő, tanító és tanítvány, találkozzunk azzal az evangéliumi szeretettel, amely könnyűvé és gyönyörűségessé, az Urnák tetszővé teszi a mi munkánkat 1 e .. , . Szusz Lajos el. iskolai igazgató. A beiratkozásokra vonatkozólag a következőket közlöm: Szeptember 1-én és 2-án az összes osztályokba csak evangélikus vallásu tanulókat veszünk fel; az első osztályokba azonban másvallásuakat is. 3-án és 5-én azokat a másvallásu növendékeket írjuk be, akik már a múlt évben iskolánkba jártak és végül 6-án — amennyiben a hely engedi — azokra a jelentkezőkre kerül a sor, akik eddig más iskolába jártak. * Az iskolai évet 9-én d. e. 8 órakor nyitjuk meg az egyes osztályokban. 9 órakor ünnepi istentisztelet lesz a templomban. Magyar teológusok száz év előtt Bécsben. Irta: Payr Sándor. (Folytatás és vége.) így Szedenics György, a későbbi várpalotai lelkész és veszprémi esperes, Tatay Sámuel ipa. Ez igen jó kedvvel irta „Echo“ cimü visszhangos emlékversét: Mit búsulsz Gábor? Mi a baj? A bécsi nagy robaj ? — Baj! Másnak ez nem baj. Mondd, mi hibáz? Jól magadba tekints! — Kincs. Kincs ? Kur .. anyja annak a Komor belső hadnak! — Adnak. Ugyan de ki? Ne törd azon fejedet, Mint a Szentgellérti hegyőr. — Győr. Annak fele se sok! Hadgyán! Helyre üt maid Mindent a jövendő. — 0. De ki az Gábor? Nem ám a volt Ajkai káplány. — Lány. Annak az ölében elfelejted búdat! Ott a kikötőhely! — Hely. Az is majd jó lesz! Együtt lesz ott Minden, kedves Gábor! — Bor. Lesz, csak most tudj tűrni, Majd nem lesz, mitől félj! — Élj! Bécs, Kisasszony havának utolsó napján 1821. Szedenics György, s. k. Előbb Ajkai Káplány, most Bécsi Academicus veled együtt. Hasonló tréfás verset irt Gödörházi Gödör Lajos is, „nyugalomba lépett vadosfai káplán, most Bécsi Bursch“, ki 1822-ben fiatalon halt meg Vadosfán. Atyja, György, Uraiujfalunak s utóbb Vadosfának volt tudós lelkésze, ki a jénai egyetemtől kapott licenciátusi grádust. Másik fia, József, 1817-ben Jenában mondott jubileumi magyar beszédet s később Szendnek volt szellemes, de egy kissé szabadszáju lelkésze. Bécsben tanult N.-apáti Kiss Sámuel is, Szili- sárkánynak a tollat is jól forgató lelkésze. Emlékverse : Szép formát ád az Ész a szüleményjének, Mint a jó Fazekas minden edényjének. Bécsben találjuk 1821-ben Mozgay Sámuelt is, a veszprémi gyülekezet igazi lelkét és életre- keltőjét. Mint cand. theol. csak „Fide et Spe“ jelszót irt Turcsányi albumába. Egyszerű oktató verseket irt Mérnyi Sámuel is, az alsóőri pap atyja, vagy bátyja. És fellengző poetikus sorokat irt Székely Sándor, „a tudományok hallgatója“. Egyes teológusok ugyanis az egyetemre is eljártak. Németajkú dunántúli ifjak voltak: a felsőlövői Unger János, később kaboldi lelkész, a petőfalvi Atzendorfer János, szülőfaluja lelkésze s a szintén petőfalvi Prinner András, később medgyesi lelkész. Az erdélyi szászok közül az albumban Ziegler, Schuller, Simonis, Bertless és Roth nevüeket találunk. Tótajku az egyetlen Hetsko János (Hungarus, Pazditsino-Zempléniensis) és sziléziai Klapsia Gusztáv Henrik, tescheni kandidátus. Turcsányi Gábor Bécsből hazatérvén, a Véssey- fiuk nevelője volt Sopronban és Vésén. Itt irt
