Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-08-28 / 35. szám
1931 BVRNQéuIKUSOK UflPJA 3 emlékkönyvébe Véssey György, Antal és Lajos. Ez utóbbi a kerületi felügyelőnek, Sándornak, édesatyja, ki Schillert idézi: »An s Vaterland an’s theure schliess dich an!“ Sopronban 1822 aug. 29-én irta nevét az albumba Zsivora György is, a sár- szentlőrinczi takács fia, a nagy emberbarát, az Akadémia, a prot. árvaház s a soproni és pesti iskolák nagy jóltevője. Mint »első éves jurista“, 18 éves korában irta ezt a talán egyetlen versét: Nem, ha ma, holnap is igy, az idő múl és az idővel Éltünk s állapotunk deliebb szakaszokra derülhet. Majd eljön az idő, mely tégedet Édeni élet Boldog szphérájába vezet, majd célod eléred, Egy szép szűz hevesen dobogó szivének örökre Meghódolva s majd egy pap titeket össze fog adni, Oh akkor körülötted minden boldogulás lesz Sopronban 1821—23-ban Írták be még nevüket: Mesterházy Ferenc, Tóth Lajos, Káldy Lajos fizikus, Toepler Károly, Herenkovics István, Gáger Sámuel, Gősy Pál, Bors János, Győry András (Vimos apja), Kund Gusztáv és Mátyás, Gerhauser Károly, Krenosz István és Kleinrath András ügyvédek, Rajts Ferenc, a kir. tábla jegyzője, Conradt Lajos ruszti és Heimler Károly soproni patvarista. Ez utóbbi, a mai főiskolai felügyelő atyja, tréfás bejegyzése: »Um froh und frei zu leben, Befolge meinen Rath, Nimm dir kein böses Weib, Und werde kein Soldat.Győrött Írtak emléksorokat Dukai Takdch Péter és János és a rokonság köréből nagybátyja, Turcsányi János, győri igazgató (1793 — 1860) és testvéröccse, Zsigmond. Úgy a győri, mint a kőszegi igazgató turcsányi András kapi tanítónak volt a fia. Győrmegyéből még Nagy József mér- gesi ludi rector et notarius és Kozári József kis- baboti tanító írtak latin verseket. A fentebbiekből látjuk, hogy habár nem is szívesen, de mégis voltak már a megnyitás évében is magyar teológusok Bécsben. Az emléksorokból teológiai tanulmányaikra nem, legfeljebb csak nyelvismeretükre vonhatunk következtetést. A fiatalokat jellemző jó kedély mellett némelyikből a komolyabb papi hivatásérzet is megszólal, mint például Rázga Pálból. Kiérzik soraikból, hogy az anyagi gond is nagy súllyal nehezedik rájuk. Bécsben csak szükségből vannak, a nagy Németország felé vágyódnak. A bécsi reakciós levegő és a Metternich-féle rendőri kémrendszer nem tette őket labancokká, sőt annál erősebben lüktet bennük a szabadságszeretet és magyar hazafiság. A németajkú Ruman és Rázga is ezt később fényesen igazolták. Turcsányi Gábor unokaöccse is, Turcsányi Gyula súri lelkész (Gyula kolozsvári lelkész / és Géza súri felügyelő atyja), ki szintén Bécsben tanult, a szabadságharcban egy magyar guerilla csapatnak volt vezére s mint ilyen vezette honvédéit 1849 jan. 12-én Ugodból Bakony bél be. (Századok, 1900.358.) Mig a németországi utat szabaddá nem tették, tovább is jártak magyar ifjak Bécsbe. így a ß les Bauhofer György, Karsay Sándor, Horváth ávid stb. De Székács 1835-ben már Berlinbe mehetett ki. Zábrák Dénes mint besorozott katona árta a bécsi teológiát. Eleinte a magyar ifjak voltak többségben, de fokozatosan elmaradtak. Loesche György, jeles bécsi tanár szerint az erősbödő magyarosítás és az osztrákellenes régi gyűlölet volt ennek oka. De meg kell jegyeznünk, hogy a bécsi teológia, mely 1850-ben a fakultás címet és 1861 óta a promóció jogát is megkapta, a német egyetemnek szinvonalát azért sohasem érte el. Csak később voltak jelesebb tanárai (Otto, Vogel, Böhl, Lipsius, Frank, Feine, Sellin, Loesche), de az utóbbinak szellemes mondása szerint Bécs csak átjáróhá* és ugródeszka volt a német egyetemekre való bejutáshoz. S azt sem hallgathatjuk el, hogy ellenkezőleg a bécsi fakultás szegődött régebben a magyar- ellenes politika szolgálatába s velünk szemben lenézést vagy legalább is nagy elfogultságot tanúsított. Nagyon bántó és oktalan dolog volt pl., hogy Karsay Sándor püspöknek 1887-ben a jubileuma alkalmával a doktori cimet honoris causa nem adták meg, pedig illetékes helyről felhívták őket. S maga Loesche is nagy elfogultságot tanúsít, midőn »Der Protestantismus am Ende des XIX. Jahrhunderts“ cimü nagy és fényes diszmflben a félmilliónyi osztrák protestánsnak 26 ivrétü lapot szentel 50 képpel, a négymilliónyi magyar protestánsnak pedig öt lapot hat képpel s ebből is négy az erdélyi szászoké, a magyaroknak csak Illésházy és Mária Dorottya képe jutott ebben a világraszóló nagy munkában. Hát micsoda igazság ez? Loesche sokkal többet tudott volna imi a magyarokról, ha akart volna. Csak nemrégiben is a bécsi fakultás egyik barátja durva támadást intézett a magyar teológiai akadémiák ellen. 1867 után a csehek és morvák jártak nagyobb számmal Bécsbe. Az utóbbi években magyar kálvinisták is sűrűbben keresték fel. Bécsből kapott doktorátust Szőts Farkas, Erdős József, Thury Etele, Schmidt K. Jenő stb. A bécsi fakultás történetének már egész kis irodalma van. Legutóbb Loesche Gy. adott ki egy füzetet a jubileum alkalmából »Ein Gedenkblatt“ cimen pótló adatokkal (Nachlese, Wien 1921.). Sajnálatos, hogy a mai viszonyok között a bécsi fakultás ünnepén nem vehettek részt a magyarok. Kérelem. Az Evang. Egyetemi és Főiskolai hallgatók Szövetsége topunk olvasóihoz azzal a kérelemmel fordul, úgy a vidékiekhez, mint a fővárosiakhoz, hogy az iskolai esztendő beálltával legyenek segítségükre. Mindenkiismeri a lakásszerzés nagyon nehéz, szinte megoldhatatlan problémáját. Az egyetemi ifijakat e téren nemcsak anyagi, de erkölcsi uzsora is fenyegeti... Az élelmezés is mennyi gondot ád, bizony sok-sok ambiciózus egyetemi polgár kénytelen e miatt elhanyagolni tanulmányait, egy-egy tanítványhoz juttatás, vagy irodai alkalmaztatás, mely a tudományos pályára készülőnek inkább megfelel, mint a testi foglalkozás,
