Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)

1921-07-31 / 31. szám

VII. évfolyam. Budapest, 1921 Julius 31. 31. szám Harc vagy építés. Zsilinszky Endre, a Szózat jeles publicistája, „Uj püspök“ cimü vezércikkében nemrégiben talá­lóan mutatott reá arra az okozati összefüggésre, mely a materialista zamatu jelszavas liberalizmus­nak térfoglalása s az egyháznak a közéletből való kiszorulása között felismerhető; s nekünk végte­lenül jól eső lutheránus meggyőződéssel tűzte ki magyar közéletünknek elfeledett, de a közelmúlt keserűségeiben újból felismert célját: vissza az Isten házához! Mert igenis akarnunk kell azt, .hogy az egyháznak nagyobb súlya, nagyobb tekintélye, nagyobb befolyása legyen társadalmi és állami életünk fejlődésére“. Akarnunk kell azt, „hogy államunkon és társadalmunkon, még Budapest külsőjén is, minden intézményén és lelki meg­nyilatkozásán ott legyen a bélyeg: ime egy keresz­tyén ország, keresztyén város, nem összeszaladt keleti csőcselék szemétdombja“. Tehát mi sem érhetjük be azzal a gravaminalis politikában else- kélyesedett s „a merő tagadás szerepére kárhoz­tatott“ tehetetlen protestantizmussal, mely csak „a múlt dicsőségéből* szeretne megélni. Mi sem helyeselhetjük azt, hogy hitfeleink mindig sérelmet lássanak abban, „ami a másik oldalon a — katho- licizmus táborában — csak belső erő és élet.“ Ámde viszont a mi saját belső erőnk érté­kelése, a mi saját életünk céljának felismerése azt mondatja velünk, hogy nekünk nem a Zsilinszky sürgette harcos protestantizmusra, hanem építő protestantizmusra van szükségünk. Mi is „programmot, életet és élő Krisztust“ követelünk a protestantizmustól; de a harc nem Programm, csak kényszereszköz, nem élet, csak életvédelmi szükségesség, nem a Krisztus élet­erejének, hanem csak az Antikrisztus romboló ösztönének megnyilatkozása. Zsilinszky Endre a keresztyén nemzeti gon­dolatnak oly odaadó harcosa, hogy nála a lutherista elmélyedésnek a militarizmus tiszteletreméltó s jellegzetesen magyar köntösébe öltözése termé­szetszerű. Egyéni meggyőződése azonban az evangélikus egyházban általánossá nem válhat. Nem mintha nekünk protestánsoknak nem kellene tanulnunk a katholicizmustól; s mintha az a katholicizmus, mely előtt Zs. E. a legmesz- szebbmenő elismerés zászlaját hajtja meg, a benne rejlő konzervatív erőknél fogva nem képviselne igazi értéket e mai nehéz időkben. Mert ha csak fél annyit tanulnánk is katholikus testvéreinktől, mint amennyit ők tanultak mitőlünk 400 esztendő alatt, máris jelentékeny belső erőgyarapodásra tehetnénk szert. Kivált mi, evangélikus magyarok, kik lutheri szellemben, de kálvinista szervezetben, katholikus környezetben élünk s a lutherizmusnak tán legszegényebben felszerelt seregét alkotjuk. Hogyne szorulnánk reá azokra a szerszámokra, melyeket belső erőnk tudatában, de önérzetünk tultengésében, a haladás jegyében történt folytonos előretörésünkben mint felesleges ballasztot az idők folyamában el-elhajigáltunk s melyeket most keser­ves keresgélés, próbálgatás árán igyekszünk vissza­szerezni s újra hasznosítani. Ámde mi egy merőben szellemi keresztyén­Szerkesztőség * Hada prat, Vili. kar, Cllöl-út 2«. szám, bor* a kéziratok | Kiadóhivatal! TÚL, Sssatklrályl-s. 51. bl, hoz* az előfizetési dijak küldendők Lapreklamációk írj. UHmr tn* u*p- ■yoadéjáka Bnda#«t, V., Cuky-vtoe 10 kOld.ndflk. Előfizetési ér évi 100 korona. Egyes széni éra S korona. Hirdetési árak megegyezés szerint Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: Kirchner Rezsfi níUn/ai titkér TArsszerkesstő és felelős kiadót Dr. Scholtz Oszkár az O F Sz inazpatóia. Alapította • Dr. Rafffay Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents