Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-10-23 / 43. szám
VI I. évfolyam. Budapest, 1921 október 23. 43. szám EtHHGEUKVSOK UPJA (zerkesxtöség t B«dap««t, vili. kér, )lldl-ót 24 uifi, hová • kéziratok j Kiadóhivatalt Vili., Szentkirályi ti >1. íz, horá az elöflzctéal dijak kflldenddk. ^praklamáclóh írj. K*ii«*r tmi ti«y«yowdájákt Buti,«át, V., Caáky utaa 10 kflMaaddk. Alapítana Dr. RafVay Sándor Kiadja Előfizetési Ar évi 100 korona. Agyas szám ára 3 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Felelő* izerkesztAt TAr**zerkesztő és felelő* kiadói Kirchner Rezső püspöki titkár. Dr. Scholtz Oszkár az O. E. Sz. igazgatója. Lelkészt továbbképzést! Beszéljünk erről is. Talán már lehet ügy áj látnunk, éreznünk azt az egyetemes elintelli* jenciátlanodást, azt a nemesebb, lelkibb élettől örtént szomorú lesiklást, mely nem ismer tudo- nányos érdeket, nem lát meg tudományos vívódást, :sak a kenyérharc, a kietlen robotolás sokszor lágyon embertelen csatározásait figyelgeti. Félek, íogy hamar feledünk, feledjük pl. azt a jelenetet, logy kiváló tudományos életet élt szellemi kiválóágunk ott állott a maga félliter tejéért a halo- rány arcú, korán megvénült kis-babás asszonyok órában a hatósági tejcsarnok előtt s reszketegen >eigazodott a nyomorglédába, midőn a fényes isaku rendőr rákiáltott: „álljon beljebb, vén zamár!“ Ki fogja megírni a kiáltó adatok gondos összeszed egetése után azt a szellemvesztességet, nely a fakeresztes haditemető árnyéka mellé oda- r egy fekete keresztet a meghalt, az eltékozlódott udománykincsek fölébe? Ki tartja számon a nüvészet és tudás vesztességeit, melyet részben íz ostromárkok patkányos, szemetes alja nyelt el, észben a Muzsa-némulás következtében bekövet- :ezett szellemi stagnálás ivott magába? Mennyi élektabutum ásódott be pótolhatlan vesztesség gyanánt az ágyukerekek által vágott véres baráz- lákba. Próbáljunk felocsúdni. Próbáljuk a régóta Ihalkitott szavunkat hanghoz juttatni: vissza a zellemi világ bástyáihoz 1 Vissza az emberhez néltóbb, az életet szépítő, Isten dicsőségét mun- ;áló tudományos haladás elhagyott pozícióiba I Nekünk, a reformáció egyházának az a történeti dicsőségünk, amit soha és senki el nem vehet, meg nem téphet, hogy mindenütt felszítottuk a tudomány el-claluvó oltártüzeit és ahol a reformáció szent mámora megkapta a lelkeket, ott a felszabadult szellem izmosabban bontott szárnyat és csodás, drága kincseket hozott prométheüszi szikraként a magasságok világából. A régi szerepből nem szabad kiesnünk. Papságunk tekintélye, súlya, hatalma annak a tudományos készültségnek, annak az állandóan, még a nyomor fojtogatása közben is folytatott nívós lelkiéletnek az eredménye, melynek varázsa megkapta s tiszteletre kényszeritette a csendes falusi papi házak látogatóit, mikor látták, hogy a kopott kabátujju, borostás arcú prédikátor a legbensőbb közösségben élt a tudományos élet legnevesebb kitűnőségeivel. A tudás hatalma a mi papságunk ereje, dicsősége. A Szabó Dezső elrajzolt lompos Farczády Jenője szomorú torzalak, állítsuk melléje, de annak inkarnációját adva a Jókai Nasznicius Tóbiását és a többi jellemben, színben, bátorságban mindenekfölé egy fejjel kimagasló protestáns papalakjait. A versenyt fel kell vennünk a hatalmasan előrenyomult klérussal s nem lehet dicsőséggel kecsegtetőbb versenytér számunkra, mint a több tudományosságra törekvés. Ne szégyeljétek magatokat ti modortalan s igénytelen megjelenésű prédikátorok, a formák mestereivé nevelt abbészerü szalonpapocskák mellett, kiknek azért oly pergő a szava, sima a gesztusa, mert ez az eszményük; ti a könyveitek fölé hajlottságotokban magasultok fel.
