Evangélikusok lapja, 1920 (6. évfolyam, 31-34. szám)
1920-12-05 / 31. szám
4 EVHfiGélilKÜSOH; IiÄPJR 1920 gek utján beszedett tagdijak 25°/0-a mielőbb beszolgáltatandó, — csak úgy léphet fel nagyobb erővel s csak úgy fejthet ki gyors sikerekre vezető tevékenységet, ha a központi igazgatósági iroda személyi és dologi szükségletei fedezetet nyernek s a Szövetség lapjának széleskörű elterjedése és fejlesztése is biztosítva lesz, — a gyülekezeti (helyi) szövetségek vezetőségének fő gondja legyen az, hogy awrendes tagokként jelentkező híveket az 5 —10 K minimális összegben megszabott évi tagdijaiknak lehetőleg egy összegben 100, illetve 200 koronával való megváltására, illetve tőkésítésére ösztönözzék A tehetősebb hívek pedig arra buzditandók, hogy 1000 koronával vagy nagyobb összeggel alapító tagok gyanánt vagy legalább 500 korona befizetésével mint örökítő tagok lépjenek be a Szövetségbe. A mielőbbi tőkegyűjtés egyébként az illető gyülekezeti (helyi) szövetségnek is érdekében áll, mert a tagdijak 75°/0-a az ő helyi szükségleteiknek kielégítésére szolgál. Egyben felkérendők a hivek, hogy a szövetség lapját előfizetéssel támogassák. Nagyobb gyülekezetekben célszerű lesz a Szövetség területét mielőbb körzetekre felosztani, hogy ily módon az egyes körzetek élére megválasztandó gondnokok vezetése alatt, (mint akik szintén tagjai a választmánynak) a szövetségi munka s elsősorban a taggyüjtés, a decentralizáció előnyei terén nagyobb lendületet nyerjen. A gondnokok teendőit külön tájékoztató iratban fogjuk megvilágítani. Megalakulás után a Szövetség választmánya mielőbb összehívandó, hogy megbírálja a programmot, megállapítsa gzokat a feladatokat, melyeket az illető gyülekezeti (helyi) szövetség saját köreiben és eszközeivel megvalósithatóknak vél, s felhívja az Országos Szövetség igazgatótanácsának figyelmét azokra a teendőkre, melyek az ország összes evangélikusaira kihatólag az Országos Szövetségre hárulnak. Mert bár az Országos Szövetség vezetősége az egyetemes egyházzal s az egyházkerületekkel való közvetlen kapcsolata s az ország főhatóságaival s a nagyobb társadalmi szervezetekkel való könnyebb érintkezése révén abban a helyzetben van, hogy a Szövetség feladatait és azok megoldásának módját és lehetőségét tüzetesebben szemügyre veheti és elbirálhatja, a gyülekezeti (helyi) szövetségek, mint az Országos Szövetség vidéki őrállói, arra is hivatva vannak, hogy a központi vezetőség működését saját terveiknek, eszméiknek, gondolataiknak rendszeres közlésével támogassák, irányítsák és gazdagítsák. így azután válvetett közös munkával az evangélium győzelmébe vetett rendületlen hittel és a Krisztus követéséből folyó kötelességek teljes átérzésével meg fogjuk valósítani azt a nagy programmot, melyet az Országos Evangélikus Szövetség kitűzött: visszaszerezni hírnevünket, élére állni a magyar keresztyénségnek s újból megalapozni, megszilárdítani Krisztus birodalmát. Dr. Scholtz Oszkár. iiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiMiiiiiiitiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiHiiiMiiiiiiiitiiiiiiiitiiii Püspöki évi jelentések. I. Kiss István dunáninneni püsp. helyettes jelentése. Méltóságos kerületi közgyűlés! Az 1918. augusztus 21. és 22-én Pozsonyban megtartott rendes kerületi közgyűlés után mintegy 2 hónapra bekövetkezett szörnyű események, u. m. a világháború reánk nézve szerencsétlen befejezése, az ezt követő forradalmak, amiknek következtében alkatrészeire hullott szét a régi osztrákmagyar monarchia, majd hazánk nemzetiségeklakta vidékeinek az entente szolgálatába szegődött csehek, románok és jugoszlávok általi megszállása, végre az ezzel, mintegy egyidejűleg a szorosabb értelemben vett magyar földön uralomra jutott kommunizmus és bolsevizmus s annak 135 napos rémuralma: a szenvedések, veszteségek méltatlan megaláztatások olyan tömegeit zúdították hazánkra és egyházunkra, mint még sotía a történelem folyamán. 1. A forradalmak egyházunkra nézve minden nagyobb veszedelem nélkül zajlottak le, bár a pusztítások, erőszakosságok, tulajdon elleni kihágások országos méreteket öltöttek, híveinket hasonló erőszakosságoktól visszatartotta nagyobb józansága és mélyebb erkölcsi felfogása. Ez időbeli zavargásoknak a jelentések szerint csupán a rétsági iskola és tanítólak esett áldozatul, amelyet az I. honvédgyalogezred 3. zászlóaljának műszaki százada pusztított el. 2. Egyházkerületünket különösen a csehek alatti megszállás érintette fájdalmasan. Veszteségünket az is növelte, hogy az entente bölcsessége nemcsak nemzetiségi, hanem a magyarsággal vegyesen lakott, sőt színtiszta magyar vidékeket is átengedett a betolakodott cseh hódítónak, ha azt stratégiai vagy gazdasági okokból reá nézve hasznosnak Ítélte. Ily módon a régi dunáninneni egyházkerület 166 egyházából csupán 37 maradt a miénk s ebből is elesik még 3, ha Nyugat- magyarország elcsatolása Ausztriához befejezett ténnyé válik. Elvesztettük a gazdag és hatalmas Pozsonyt összes kulturális intézményeivel, régi híres főgimnáziumával, internátusával, mintaszerű elemi iskoláival, a maga nemében egyetlen dia- konissa anyaházával, országos hírű könyvtáraival, nagytudományú lelkészeivel s kiváló készültségű tanáraival együtt. Elvesztettük Selmeczbányát régi hires líceumával s nagy munkásságú papjával, újabb keletű tanítóképezdéjével, Körmöczbányát színarany lelkű agg Simeonjával s Komáromot derék főesperes lelkészével. De úgy érezzük s egy belső hang azt suttogja nekünk, hogy itt túlfeszíttetett a húr s majd elpattalí, mert évszázados, sőt évezredes együttfejlődés emlékei s állandó gazdasági egymásrautaltság erősebbek az ötletszerűen megvont határvonalnál. ’ 3. Sok megaláztatás érte egyházunkat a bolsevizmus, a proletárdiktatúra idején is, amikor az iskolákban a vallástanítást és imádkozást beszüntette, híveinket feloldotta minden fizetéskötelezettség alól s nekünk lelkészeknek végkielégítési összegeket utalt ki az addig való megélhetésre, amíg valami módon elhelyezkedünk a társadalomban, mindezzel nyílt harcot üzenve az egyháznak és vallásnak, leplezetlenül hirdetve, hogy célja minden egyház teljes megsemmisítése. Törekvései egyházhiveink hithüsége miatt meghiúsultak ugyan s számba- vehető anyagi kár sem érte egyházainkat s annak tisztviselőit, annyit azonban — sajnos — mégis elért, hogy egyik-másik lelkész s több tanító rokonszenvet árult el a kommunizmus eszméivel, vagy legalább annak gyanújába keveredett s bizonyos néprétegeket valószínűleg hosszabb időre károsan befolyásolt, megzavart régi gondolkozásukban, lerontva bennük a rend iránti érzéket s a tekintély iránti köteles tiszteletet.
