Evangélikusok lapja, 1920 (6. évfolyam, 31-34. szám)
1920-12-05 / 31. szám
1930 EVANGÉLIKUSOK liAPJA 5 4. Mindezeket a bajokat éppen a proletárdiktatúra tetőpontján még fokozta az a nagy veszteség is, mely azzal érte egyházkerületünket, hogy- néhai Baltik Frigyes áldottemlékfí agg püspökünk főpásztorkodásának 29-ik esztendejében 1919 május hó 25-én telve aggodalommal és gonddal egyháza és hazája sorsa iránt, megtért Atyáihoz. Vele a régi evang. püspöki kar egyik legjellegzetesebb alakja dőlt sirba. Sziklaszilárd hitével, nagy tudományával, bölcsességével, páratlan szorgalmával és kötelességtudásával, a válságos időkben pedig így a nemzetiségi egyházmegyéknek a zsinattartás kérdésében élére állított szeparatisztikus törekvéseivel szemben a turóczszentmártoni egyházkerületi közgyűlésen tanúsított nagy erélyével és férfias bátorságával örök emléket állított magának. Temetése nagy részvét mellett Balassagyarmaton ment végbe május hó 27-én. A temetési szertartást Dr. Raffay Sándor bányakerületi püspök és Zeman Mihály szügyi lelkész végezték, az egyetemes egyház részéről Dr. Szelényi Aladár egyet, főjegyző, a kerület részéről Rákóczy István nógrádi egyház- megyei másodfelügyelő, a nógrádi egyházmegye és a balassagyarmati egyház részéről Kiss István nógrádi főesperes, a püspöki iroda tisztviselői részéről Kirchner Rezső püspöki titkár mondtak megható búcsúbeszédeket. Áldott legyen emlékezete. 5. Ezzel kapcsolatban legyen szabad egyház- kerületünk többi halottjairól is hálás kegyelettel megemlékeznem. Meghaltak: Ivánka István nagy- honti egyházmegyei felügyelő, akit az emésztő honfibánat vitt a sirba, Dr. Dobrovics Mátyás a pozsonyi egyház nagybuzgóságú felügyelője, Schleiffer Károly misérdi nyugalmazott lelkész s egyházkerületünk sok éven át volt szakavatott pénzügyi előadója, Svigruha Pál egyházkerületi számvevőszéki elnök, Gáncs Jenő székesfehérvári alesperes-lelkész, gyámintézeti elnök és Köhler Albert fejérkomáromi egyházmegyei felügyelő. Ugyancsak hálás kegyelettel emlékezem meg Szentiványi Árpád tiszai egyházkerületi felügyelő, Bognár Endre egyetemes gyámintézeti elnök és a testvér református egyház nagy halottjáról, gróf Tisza István egyházkerületi gondnokról. Áldott legyen emlékezetük! 6. A föpásztor elhunytávai teljesen kormány nélkül maradván az egyházkerület, nyomban a temetés után a temetésen résztvett Kiss István nógrádi főesperes, Rákóczy István nógrádi egyház- megyei másodfelügyelő, Dr. Petrovics Rudolf egyházkerületi ügyész, Kirchner Rezső püspöki titkár bizottsággá alakulva s a bizottságba bevonva a megboldogult püspök családjának egyik tagját is, jegyzőkönyv mellett átvette a püspöki hivatalt és hagyatékát. Az értékeket jegyzék mellett a páncél- szekrénybe helyezte s annak kulcsát Rákóczy István nógrádi egyházmegyei másodfelügyelő gondjaira bízta. Ugyancsak jegyzék mellett átvette a püspöki irodát s annak felfzerelését s annak kezelését Kirchner Rezső püspöki titkárra bízva, egyben felhívta őt a bizottság, hogy az E. A. intézkedései értelmében lépjen érintkezésbe a hivatalára nézve legidősebb föesperessel és egyházmegyei felügyelővel, akik ez esetben Wenk Károly mosoni főesperes és Lepossa Dániel ugyancsak mosoni egyházmegyei felügyelő voltak, a kerületi helyettes elnökség átvétele tárgyában. Nevezett egyházmegyei elnökség eleinte vállalkozott is, azonban rövid működés után lemondott sah. kér. elnökség tisztének betöltésére felkérte a nógrádi egyházmegyei elnökséget. A nógrádi egyházmegyei elnökség helyt adva a lemondásban felhozott indokoknak, kötelességszerüleg vállalkozott a h. kér. elnökség tisztének betöltésére s erről 1919. évi julius hó 4-én kelt levelében értesítette is a püspöki irodát. Amikor átvettem az egyházkerület közigazgatását már akkor a püspöki hivatalnak csakis a meg néni szállott területen lévő egyházközségekkel s esperesi hivatalokkal volt összeköttetése. A megszállott területen levő esperesi és lelkészi hivatalokkal, valamint a pozsonyi egyházkerületi pénztárral és az ottani összes intézetekkel, nemkülönben a niodori leányiskolával és árvaházzal, a Selmecbányái líceummal és tanítóképzővel már 1919. évi február havától szűnt meg minden érintkezés és összeköttetés. Itt említem meg, hogy néhai Dr. Baltik Frigyes püspök úr még 1918. év végén intézkedett, hogy az cgyházkerületi pénztárban elhelyezett értékek biztosíttassanak. Ugyanis Pröhle Henrik egyházkerületi főjegyző, Trsztyenszky Ferenc egyházkerületi ügyész és Wichmann pénztárnok tagokból álló bizottságot küldte ki azzal az utasítással, hogy a pozsonyi egyház elnökségével egyetértőig gondoskodjanak az értékek elhelyezéséről ; hogy megtörtént-e ez és miképpen, arról a boldogult püspök levélbeli értesítést nem kívánt. 7. Különben a kerület közigazgatása a már fentebb jelzett, igen szűkre szabott keretek között zavartalanul folyt 1919. évi szeptember haváig, amikor is a püspöki titkár bizalmas értesítést nyert arról, hogy Zocli Sámuel adminisztrátorpüspök Balassagyarmatra készül a püspöki hivatal átvételére. A püspöki titkár értesülését nyomban közölte a h. kér. elnökséggel, egyben Budapestre utazva, jelentette a fenyegető veszedelmet az egyetemes egyház központi vezetőségének is, Dr. Raffay Sándor bányakerületi püspöknek és Dr. Szelényi Aladár egyetemes főjegyzőnek s nyomban megbeszéléseket is kezdett velük a püspöki hivatalnak esetleges Budapestre való áthelyezése tárgyában, minthogy a kérdésnek legegyszerűbb és legtermészetesebb megoldása, hogy vitessék a püspöki hivatal a püspökhelyettes székhelyére, Sámsonházára, abban az időben nem látszott tanácsosnak egyrészt a román megszállás miatt, másrészt azon körülménynél fogva sem, mert éppen abban az időben veszedelmesen közeledtek Sámsonháza felé a cseh megszálló csapatok is s nem lehetett tudni, hogy rövid időn belül nem kerül e majd Sámsonháza is cseh megszállás alá. Ilyen körülmények között a helyettes kerületi elnökség örömmel ragadta meg az egyetemes egyház központi vezetőségének, főleg lándori Dr. Kéler Zoltán
