Evangélikusok lapja, 1920 (6. évfolyam, 31-34. szám)

1920-12-19 / 33. szám

1920

EVANGÉLIKUSOK Li A Pd A

3

musnak lendületesebb erőkifejtései szükségképpen és természetszerűleg klerikalizmusra vezetnek. Ámde éppen azért, mert magyarok akarunk maradni s mert a nemzet keresztény jellegének megóvását saját vallási érzékenységünk érintetlen voltánál is előbbié kell helyeznünk s mert végezetül a külön utakon való haladás nem lehet tartós folyamat, szükséges, hogy két követelménnyel eleve tisztában legyünk.

Az egyik az, hogy az az ut, melyen majd haladnunk kell, ne legyen távot attól az úttól, mely a katholicizmus útja lesz. Ha már külön utakon megyünk a közös cél felé, legalább lássuk egymást, vigasztalhassuk, bátoríthassuk egymást, ha elfáradtunk a közös ellenséggel folytatott küzdelemben; hassunk oda közös erővel, hogy se az egyik, se a másik utón ne tolongjanak a Krisztus nélkül való tömegek; s éljen bennük az a tudat, hogy Krisztus „a mi békességünk, ki mind a két nemzetséget eggyé tette; .és a közbevetett falnak válaszát elrontotta“ (Efez. 2 14). Ne engedjük ezt a falat újból felépíteni, de sőt az utaink között levő bozótokat, cserjéket is irtsuk ki; hogy semmi se legyen közöttünk, ami minket az egymás munkájának szemlélésében s egymásnak megsegítésében, testvéri felkarolásában meggátolhatna. Mert, hogy hol egyikünk, hol másikunk reá fog szorulni jövőben is erre a szövetségi támogatásra, az bizonyos.

Értékes szövetséges azonban csak az lehet, aki a maga lábán jár. Ez az a másik szempont, melyre ügyelnünk kell..A magyar protestantizmusnak a jövőben soha sem szabad egy a keresztény gondolkodástól távolálló s a magyar faji törekvéseket többé-kevésbé csak érdekből és fenntartással támogató s lényegileg internacionális tényezőre támaszkodni. Ami azonban nem jelenti azt, hogy mi úgy is mint keresztyének, úgy is mint magyarok az igazi emberszeretet nevében dolgozó és jó magyarnak bizonyuló zsidó polgártársainkat meg ne becsülnők. Szól pedig ez a felelet az „Egyenlőségének, a magyar zsidóság hetilapjának, mely „A püspök ur már belátja“ cimen szemére hányja főpásztorunknak azt, hogy a verekedő antiszemitizmus ellen csak most utólag emel Szót

Ami pedig Túri Bélának a Nemzeti Újság szerkesztőjének azt a megjegyzését illeti, hogy a protestánsok mellőzésének, valamint a katholikusok állítólagos sérelmeinek felpanaszolása „vénasszonyoknak való siránkozás“, erre csak egy szavunk van. Tárjuk csak fel egymásnak panaszainkat a hozzánk, mint szövetségesekhez és magyarokhoz illő nyiltsággal és őszinteséggel: s akkor meg fogjuk látni azt, hogy hiába „dugják be a fülünket is“, mert „a keresztények közötti felekezeti kérdéseket egyszerűen nem létezőnek“ tekinteni lehetetlenség. Ezek a kérdések évszázados problémák s azoknak testvéri bizalommal s kölcsönös jóindulattal való tárgyilagos rendezése nem hogy meggyengítené a kér. kurzust, hanem ellenkezőleg csak megszilárdíthatja azt. Mi nem félünk a kultúrharc árnyékától, mert tudjuk azt, hogy ez a polémia (mert harcról beszélni túlzás volna) csak a keresztény ember szabadságának teljes elismerésével végződhetik s csakis az a politika lehet „céltudatos komoly és konstruktiv keresztény nemzeti politika“, mely ennek a szabadságnak biztosításával végződik.

Ha ezt a politikát követjük, akkor lehet a keresztényellenes politika a lehető legkomolyabb; játszva legyűrjük azt. Ha azonban jelszavakon nyargalunk, ha egymás megismerése és megértése helyett kifelé „testvérek“ „atyafiak“ — befelé pedig egymás ellen titokban áskálódó, úgynevezett szövetségesek maradunk — akkor a magyar kereszténység útja a temetőbe vezet.

Ha kiki a maga energiáját a saját egyházának egyéni munkássága körében köti le és hasznosítja s ezt a munkát egyedül közös kincsünknek ac evangéliumnak szelleme lengi át . akkor nyert ügyünk van s a magyar nemzet keresztény kultúráján a pokol kapui sem vehetnek diadalmat.

Dr. Scholti Oszkár.

„Caonka-Magyarorsxág — nem ország, ftgáss Magyarország — mennyország I"

Egyetemes gyűlésünk.

ii.

A délután folytatott közgyűlésen Bancsó Antal theol akad. tanár terjesztette elő a theol. akad. nagy bizottság jelentését. A jelentés alapján a közgyűlés jóváhagyó tudomásul vette, hogy a pozsonyi egyet, theol. akadémia ideiglenesen Budapestre kényszerült költözni s hogy kiegészíttetett az ugyancsak megszállás alatt lévő eperjesi theológia tanáraival. Dr. Kovács S. theol. akad. igazgató mandátuma lejárván, a közgyűlés az akadémia igazgatójává az újabb 3 éves ciklusra Draskóczy Lajost, a theológusok Otthonának felügyelőjévé Dr. Deák János tanárt választotta meg s a távozó igazgatónak a válságos időkben kifejtett működéséért köszönetét fejezte ki. Dr. Szlávik Mátyás és D. Kovács Sándornak a nagybizottság elé terjesztett jelentéseikből megütközéssel vett tudomást a közgyűlés a cseh rada azon jogtipró eljárásáról, amelyet az akadémiák lefoglalásánál és a tanárok kiutasításánál tanúsított, amely az E. A-ba is beleütközik s ellentmond minden testvéries érzésnek. Jóváhagyó tudomásul vette a közgyűlés, hogy a nagybizottság a magukról megfeledkezett s a csehek szolgálatába szegődött, illetve állomáshelyeikről engedély nélkül eltávozott Hornyánszky Aladár, báró Podmaniczky Pál és • Dr. Obál Béla tanárok ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelte, illetve annak lefolytatására ai illetékes tényezőket felkérte.

A theológia jövőbeni elhelyezést, a lelkészképzés biztosítása is napirendre került, a tanári