Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 1. szám - D. báró Radvánszky Albert et al megnyilatkozása
uayancsak heti néhány óvás tantárggyá és tanítási anyaggá, degradálódik! Pedig éppen evangélikus iskoláinkban hitünk nem lehet egyik „tantárgy” a sok között, hanem az iskola egész munkáját, belső életét formáló döntő erőtényezőnek kell lennie. Csak ekkor lesznek iskoláink valóban evangélikus iskolák és egyházunk veteményes kertjei. Nem tudom, hogy tanítói értekezleteb, egyházi tanítóegyesületeink szokták e tárgyalni iskoláink evangélikus jellegének a kérdéseit. Ügy gondolom, nem csökkentem egyéb kérdések és pedagógiai vagy iskolaszervezeti kérdések súlyát, ha azt állítom, hogy iskolóÁnk evangélikus jellegének az alapvető és mindig újból megoldandó kérdései a legsúlyosabb és iskoláink létjoga szempontjából a legdöntőbb kérdések. Hogyan biztosíthatjuk e kérdések helyes megoldását? Nem tárhatjuk fel a kérdést teljes részletességgel, de mégis két dologra vázlatosan utalnunk kell. Először is arra, hogy iskoláinknak tudatosan az egyház szolgálatában kell állniok, egyházias nevelést kell ad- niok. A vallástan nem állhat meg bizonyos tananyag megtanításánál, bár ez is alapvetően fontos Tovább kell mennie, át kell hatni az evangélikus gondolkodásnak a többi tantárgyakat, kiváltképpen a közművelődési tárgyakat is. Ennél még fontosabb, hogy evangélikus neveléssel kell párosulnia: bele kell állítania a növendéket egyházunk életébe, meg kell vele szerettetnie istentiszteleteinket, egyházunkat és annak minden életmegnyilvánulását. Mindezt evangélikus iskoláink tanítói természetesen csak akkor tudják elérni, ha maguk is benne élnek egyházunk hitében és ha nem kényszerűségből vagy felsőbb eayházi parancsra, hanem önként. szívük, lelkűk indítására vesznek részt egyházunk munkájában. Tudom, hogy ma iskoláink tanítóit sok mindenféle közület igénybe veszi, úgyhogy sokszor igen nehézzé válik éppen az egyházi szolgálatuk. Egyházunk erről a szolgálatról, s még inkább arról, hogy tanítóink, tanáraink egyházunk hitében valóban benne élő igaz evangélikusok legyenek, mégsem mondhat le: önmagáról, saját feladatairól mondana le, ha ezt tenné. Csak így maradnak iskoláink méltók arra, hogy továbbra is úgy beszéljünk róluk, mint egyházunk veteményes kertjeiről. Lie. Dr. Karner Károly. A tanár a tanító által vetett erős fundámentumra építi tanítványai lelki épületét. Mi evangélikus tanítók és tanárok egy egyesületben is munkálkodtunk hosszú évek során, s ha el is váltunk, ennek kedves emléke él lelkűnkben. Kincsként őrizzük ezt és minden örömben és fájdalomban osztozunk a testvér tanítósággal. Egyházunk veteményes kertjét munkálta ötven gazdag éven át az Evangélikus Népiskola. Kiváló szerkesztőinek munkája nemcsak a tanítóság lelki gazdagodását szolgálta, hanem mindenkiét, aki a jóért és szépért, igazért és felségesért lelkesedni tud. S ha most szeretettel közeledünk hozzá jubileuma alkalmából sok értékes további munkát kívánunk azzal az önzéssel, hogy magunk is sokszor épülhessünk a benne megnyilvánuló evangélikus szellemben. Isten vezérelje munkásait és tartsa meg lelkes buzgóságukat. Dr. Bánkúty Dezső ■ az Országos Evangélikus Tanáregyesület elnöke. 8
