Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 1. szám - D. báró Radvánszky Albert et al megnyilatkozása
nítóságát egymás mellé állította s egymás kezét fogva vezette mindig, amikor szent célok szolgálatában folyt a küzdelem. Ormós Lajos az Orsz. Rel. Tanítóegyesület elnöke, a „Tanítók Lapja” felelős szerkesztője. 7 Az egyház „veteményes kertje“. Sokszor halljuk és sokszor hangoztatjuk, hogy az iskola az Egyház veteményes kertje. Evangélikus egyházunkban éppen ezért különösképen megbecsüljük az iskolát. Ha valaki egyszer egy ha- hatalmas zárszámadást készítene arról, hogy a közegyház, a különféle egyházi közületek és gyülekezetek évente milyen célokra milyen összegeket fordítanak, akkor alighanem kitűnne, hogy a legnagyobb tétel az az összeg volna, amelyet a különféle iskolák fenntartására fordítunk. Azt a szolgálatot. melyet a különféle iskolák végeznek az egyházban, természetesen nem lehet a rájuk fordított pénzösszeggel lemérni vagy megfizetni, de ez az összeg mégis sejteti, hogy egyházunk milyen jelentőséget tulajdonít e „veteményes kertek”-nek. Ehhez azonban mindjárt hozzá kell tenni, hogy iskoláink egyházunknak csak akkor veteményes kertjei, ha valóban evangélikus iskolák. Ez kettőt jelent. Jelenti először azt, hogy az egyházi iskolák sohasem csak „tanintézetek” vagy ahogyan régebben mondották: „tanodák”, nem is pusztán a kultúra és civilizáció terjesztését szolgáló intézmények. Mindig örülünk annak, ha kitűnik, hogy iskoláink a tanítási eredmény vagy a kulturális munka tekintetében megállják helyüket egyéb iskolákkal versenyezve, sőt esetleg a versenyben első helyre kerülnek. Ez egyik igen fontos tényezője annak, hogy az evangélikus lakosság versenyképes tud maradni azokkal szemben, akik szívesen szorítanák le az első helyről. Iskoláink ezzel kétségtelenül egyházi szolgálatot i s végeznek. Azonban, ha egyházi szolgálatuk ebben kim,érül, akkor céljukat nem érik el s ha nem is válnak még tehertétellé o.z egyház háztartásában, mégis nem „veteményes kertek” a szó valódi és tulajdonképpeni értelmében. S ekkor jutunk el a másik dolog meglátására: iskoláink evangélikus jellege nem a nevükben van, nem is az alkalmazott tanerők vallásában vagy az egyházi hatóság által gyakorolt külön felügyeletben. Az evangélikus jelleget az adja, ha az iskola munkáját tiszta keresztyén hit hatja át. Valamikor dédapáink és dédanyáink még a Bibliából, az énekeskönyvből és a Kiskátéból tanultak írni és olvasni is. Pedagógiai szempontból lehet, hogy ez a tanítási módszer kifogás alá eshetik. nem is kívánunk, de nem is lehetne ehhez a módszerhez visszatérni. De egy előnye mindenesetre megvolt ennek a , módszer”-nek. A tanuló és tanító számára egyházunk hite. annak világa és kifejezési formái eleven élet voltak, a növendék vérébe és életébe mentek át, teljesen meghatározták gondolkodásmódját, lelki és érzületvilágát, még szókincsét és kifejezési formáit is. Mennyi előnye volt ennek a mai rendszerrel szew,- ben, amikor a vallástan a többi tantárgy és tanítási anvag mellett
