Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 2. szám - Koczor Ferenc: Az evangélikus többlet
56 a kegyelem állapotában megtartassanak, növendékeit az Evangélium szent levegőjével veszi körül. Nem használja fel a hit kikényszerítését, az az egyén legszabadabb ténye. 6. Az élet egyéni alakban jelenik meg, de a közösségi életre van rendelve. Ez a közösség mindenek előtt hitközösség. Azért iskolájában bőségesen szólal meg az Evangélium, hogy egymás hite által is épülhessenek. Szeretetközösség is, amelyet állandó bűnbocsánat tart fenn. A nevelő a bűnöket Isten kegyelméből bűnbocsátó szeretetté változtatja át. A nevelő nem igényel nagyobb szabadságot Istennél, aki a konkolyt is tűri. de ugyanakkor mindent megtesz, hogy az elgurult drachma megkerüljön, az eltévedt bárány visszatérjen. A külső erőszak megtörésében is Istennek ad elsőbbséget, amikor intő, megítélő, buzdító igéjével zabolázza, maga pedig fegyelmező eszközül a szeretetet használja, mert már előbb meggyőződött annak ellenálló hatalma felől. Igével párosult szeretet útján jut el a növendék az engedelmességben való élésre. Ez a közösség munkaközösség is. De csak azoknak a munkáknak lesz értéke, amelyek eleven kapcsolatban vannak a keresztyén élettel. Első helyen áll a mindennapi kenyérért vívandó munka. Ez a*közösség imádkozó közösség is, mert munkáikban az imádság döntő jelentőségű értékét felismerték. Nyitott kapu számukra állandóan, hogy Isten áldását, mint erő, vagy kitartás, figyelem vagy megvilágosítás, szorgalom vagy türelem ajándékaként megnyerhessék. 7. A nevelő a tudást is munka szerint méri. Nála az ismeret nem öncél, mivel az az egész közösség jólétének emelésére való. Tehát külön neveli növendékeit arra, hogy a megszerzett tudással élhessenek is. A nevelő a tanítandó anyagban azért az igaz értéket keresi. Nem a mennyiségre van tekintettel, mert az magában értelmi mechanika, adathalmaz, tudja, hogy a növendék a szívével is felfog anyagot, így az értelemnek túlfontosságot nem ad. A nevelő azt is megérti, hogy a tantervben megállapított anyag nélkül nem lehet el, művel az ismeretanyag meghatározott meny- nyiségét az egyházi közösség érdeke és felfogása írta elő, így tanterve, tankönyve az oktatás nélkülözhetetlen eszközei, de alapvető jelentőséget még sem tulajdonít neki. Mert nem a tanterv, tankönyv számára szolgáltattak kezébe gyermeket, hanem hogy ezek segítségével igyekezzen szárnyat bontani a tisztaigazságok megismerése felé. így a tudomány megismerésének célja sem lehet más, mint Isten ismerete. Hiszen Isten a teremtő, de a történelem Istene is. Természettudomány az általa teremtett dolgokról beszél, éppúgy az észjárás, az irodalom, a művészet is az Ö ajándéka. A nevelő tehát száműz az iskola környezetéből minden profán szellemet és a legegyszerűbb tárgyi anyag is jó alkalom arra, hogy a legmélyebb igazságok szemléltető je lehessen. Kedves Pedagógus Testvéreim! A nevelés elmélkedői, nemkülönben a gyakorlati pedagógusok már sokszor megrajzolták az ideális nevelői egyéniségek követendő eszményképét. A hivatás betöltésére való alkalmatosság kivizsgálá-
