Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 2. szám - Tállyai István: Nagy tanférfiak nyomában
47 szellemében írt költeményét Petz Lipót halálára most is őrzöm emlékül. Ime, e két férfi szelleme ihletett meg gyermek- és ifjúkorban. És az elemi iskolában? Mőszl Lajos, aki előbb a soproni ev. tanítóképzőintézetnek volt első pedagógia tanára. Mőszl távozása után került a még. csak soproni ev. tanítóképzőintézetbe tanárnak Kapi Gyula, az intézetnek később fennkölt lelkületű igazgatója és Papp József, aki megindította az Evangélikus Népiskolát. E két kitűnő tanférfiú szelleme határozta meg a lap irányát s őrizte meg mai napig magas színvonalát. S az utódok ezt a szellemet ápolják tovább, azért sorolhatjuk méltán az Evangélikus Népiskolát az első pedagógiai lapok közé országos viszonylatban is. Papp József nagy áldozattal tartotta fenn lapját, amelyet az evangélikus tanítóság iránti szeretetből szerkesztett. Érezte, hogy erre a lapra szüksége van az evangélikus tanítóságnak, hogy szellemi és anyagi téren küzdhessen jogos érdekeiért. S ennek a követelménynek e lap mindig becsülettel felelt meg. A nagy elődök után Krúg Lajos hasonló áldozatkészséggel, nagy lelkesedéssel és tudással ismét feltámasztotta az Evangélikus Népiskolát. Krúg Lajos az evang. tanítóság vezérségre termett alakját, az evang. tanügy érdekében tett sokoldalú szolgálataiért a tanítóság mindig hálás szívvel fogja említeni. Tettével beírta nevét az evang. tanítóság történetébe. | Kit említsek még a régi munkatársak közt? Ott van a tanítóegyesület első elnöke, Sas István, majd a kitűnő tollú Benedek Vince. A régi munkatársak közt találjuk Pröhle Henriket, aki jelenleg pozsonyi ev. lelkész és előbb a kőszegi ev. egyház lelkésze volt, e sorok írójának hittantanára. Ö ismertetett meg egy általam ma is nagyon kedvelt könyvvel: Farkas József: ,,Az Ur siona“ c. kitűnő, illusztrált egyháztörténeti munkával. A teológus munktársak közt kiemelem még Bancsó, Payr, Jausz professzorokat. Most pedig térjünk át az újabb időkre! A régi szerkesztők méltó utóda: Somogyi Béla. vázolva az Evangélikus Népiskola történetét, megemlíti a kitűnő Szelénvi Ödön munkásságát. Dr. Szelényi Ödön, aki megírta az evangélikus iskolák történetét, továbbá ,,Evang. Paedagogen und Philosophen in Ungarn“ címen írt a magyar pedagógusokról és bölcselőkről, e lap hasábjain három nagyon értékes dolgozatát közölte. Szelényi lelke egész melegével érzett együtt az evangélikus tanítósággal és csak korai halála akadályozta meg. hogy többet nem írhatott lapunk számára. Nem akarom felsorolni az Evangélikus Népiskola többi újabb kiváló munkatársait, megtette ezt a januári számban Somogyi Béla, a kitűnő szerkesztő, akinek nagy hozzáértése és lelkesedése biztosítéka a lap további’színvonalának, csak azt a szellemet szeretném még megemlíteni, amely az evangélikus tanügyre nézve — szerintem — irányítólag és követésre méltónak kell, hogy hasson és ez a két legnagyobb evangélikus értékünk: Böhm Károlynak és Schneller Istvánnak szelleme! Schneller! dr. Garai József tanítóképzőintézeti tanár ismertette melegen e lap hasábjain, Böhm iránt csekélységem igyekezett a tanítóság érdeklődését felkelteni. Mindkettő dísze evangélikus egyházunknak és magyar hazánknak egyaránt. És szűkebb hazánknak, a Dunántúlnak. Ezt büszkén állapítjuk meg. Böhm, bár besztercebányai születésű, édesapja a vasmegyei Fehérpatakról való (Tauchen, Felsőlövő mellett) és Schneller
