Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 2. szám - Somogyi Béla: Ünnep után
48 édesapja Kőszegen volt lelkész. E két nagy tudós szellemének nyomát találom meg a mi Evangélikus Népiskolánkban is. Őszintén kívánom, hogy a lap kövesse tovább e két nagy tudós szellemét és a nagy munkatársak nyomdokát, akik szeretettel melengették, mondhatni szivük vérével táplálták a szivükhöz nőtt lapot. És akkor tovább is virágozni fog e szép külső köntösben is megjelenő — - ismétlem — magas nívójú folyóirat! Ezt meleg szeretettel és őszinte szívből kívánom. Ünnep után. Nagy ünnepek határánál, évfordulók küszöbén ünnepi lélekkel indul napi munkájára az ember. Bármily rendkívüli és bizonytalan idők sodrában élünk is, esztendők határán magunkba szállva, keressük a jövendőmutató eszmék, a várható események súlypontjában a mi sorsunk útjelző tábláit. Tervek, vágyak, törekvések, célkitűzések merülnek fel munkamezönkön s keressük a helyes utat, a kibontakozás, a megvalósulás irányító vonalait Amikor elmúlnak az ünnepi fordulók felemelő hatású napjai, beköszöntenek a munkanapok s az élet halad tovább a maga útján. Ünnep után vájjon hol folytatjuk a mi hivatásunk szolgálatát, a mi napi életmunkánkat? Ott, ahol az ünnepi évfordulón átléptünk, tehát azon a vonalon, ahol eddig haladtunk? Vagy uj elhatározások, megújult lélek jelölik ki számunkra a tökéletesség felé emelkedő, a réginél sokkal biztosabb és célravezetőbb utat? Sok függ attól: mit jelentett számunkra a határkövet jelentő ünnep! Szokásos, külsőségekben megnyilatkozó emlékezést; a világ számára, a közösség kedvéért felállított emlékjelet-e, vagy befelé néző, munkára, feladatokra, új elhatározásokra serkentő alkalmat-e? Ha csak külsőség a határsorompó átlépése, ha csak szokás és minden mélyebb tartalom nélkül való az ünnepi jókívánságok üres szóáradata, mint amilyen nagyon sokszor a szabványos újévi üdvözlések alkalma, akkor az életút további szakaszán nagy változást nem jelent, új lendületet a munkába, a célkitűzések vonalába nem hoz, hanem eltűnik nyomtalanul, mint a pára és nem marad utána maradandó jel. Keresem, mi volt számunkra elsősorban folyóiratunk: az Evangélikus Népiskola ötvenedik esztendőbe lépése. Hiszem, remélem, hogy több, mint üres ünnepi megmozdulás. Kell, hogy a multbatekintő alkalom rámutasson a jövő feladatok útvonalára! Meg kell látnunk, milyen sok megvitatásra váró eszme, megoldást kívánó kérdés áll előttünk. A félévszázados küzdelem útjának tövisei köteleznek. Kötelezik a mai nemzedéket, hogy többé ne tűrje meg maga között a magyar átok, a széthúzás, a szalmaláng lélekpusztító hatalmát s ne engedje uralomra jutni. Ne engedje a mellőzés, az érdektelenség, a magárahagyottság posványában elmerülni s fulladozni szaksajtójának egyetlen képviselőjét, hanem álljon melléje, karolja fel, dédelgesse saját édes gyermekeként, hogy biztosabb úton haladhasson a második félszázad esztendein át a
