Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 1. szám - Vincze Lajos: Tanítói szemmel
27 mert a kommunistanevelés érdekében hiányos képzettségű demagógokat állítottak be az iskolába, akik viszont értettek a kommu- " nistaeszmék megszerettetéséhez. Már az elemi iskola első osztályában kezdték a kommunistaneveiét. Már az első napokban megtanulták az ,,ifjú kommunisták” az ú. n. „komzolok” dalát: Szovjetunió az apám, Kommunistapárt az anyám, Kívülök nincsen senkim. Az ábécés könyv minden betűje Stalin dicsőségéhez, a vöröshadsereg erejéhez, harcaihoz, népgyűlésekhez kapcsolódik. Mindezek képekkel vannak illusztrálva és belőlük vezetik le a betűket. Az iskolásgyermek, az ifjú az iskolában, népgyűlésen, újságban, rádiómoziban csak azt hallotta, hogy csak a szovjetunióban a kommunizmus révén boldogul, ott élhet majd eszményi életét, míg más országban még most is igazságtalanul nyomorognak a dolgozó r épmilliók, mert az urak és papok kiuzsorázzák őket, mint a nép gyilkosait ki kell irtani, hogy a világ proletárjai egyesülhessenek. Propaganda révén a szovjetparadicsom és a külföldi nyomor oly élesen volt szembeállítva, hogy végül is a szovjetpolgárnak nem is, volt kétsége az iránt, hogy neki van a legjobb dolga a világon. Egy régi újság is került a kezünkbe, amely magyarországi bírói tárgyalásról ad hírt. A közlemény több embert sorol fel, akiket azért kellett megbüntetni, mert a földművelő Magyarországon kenyér hiányában saját gyermekeiket ették meg. A propaganda minden eszközével és megfélemlítéssel végzett nevelés eredményeképpen az orosz ifjúból minden nemesebb érzelmet vesztett fanatikus kommunista lett, akiknek a leghőbb vágya, hogy a szovjethaza érdekében ő lehessen „A munka hőse”, „A legjobb pilóta”, ,,A legjobb tankvezető”, ,,A legjobb partizán”, „A leghűbb kommunista!” így váltak a szovjetpolgárok minden egyéni életről lemondó, teljesen a szovjetállameszmének élő és haló falanszterbeli gépemberré! Hogy Madách falanszterét a való- ' Ságban láthassuk, nem időben kellett előremenni, hanem térben keletre! Ezeknek igényük nincs, nem tapasztalták a jobb sorsot. Haláltól nem félnek, hisz békében is fejük felett lebegett Damokles kardja. Az orosz nép azelőtt is fatalista volt, most méginkább az. Minden úgy jó neki, ahogy van, nincs egyéni törekvés, nem szőhet jövőrevonatkozó terveket, nem építheti gyermekei jövőjét. Csak a mának élhet, ezért tűrő lélekkel a változhatatlanság tudatával teljesíti a parancsokat. Nálunk, kultúrált és egyéni életet élő népnél az igények csökkentése nagy fájdalommal jár, a selyemharisnya elfogyásának híre pánikot kelt, az emberek egymás elől nemcsak az állást, kenyeret, húst, dohányt, de még a levegőt is képesek elvenni és halmozni. Mert az egyéni önzés képes az emberből állatot csinálni! Nálunk betegesen megnőttek az igények, de ezt az emberek figyelmen kívül hagyják, ezért elégedetlenek s az első próbatételnél lázadozóvá, fegyelmezetlenné válnak. A szovjetnél emiatt nem lesz összeomlás, mert már régóta eszik a dohos korpakenyeret, krumplit és répát. De, minthogy a cárizmusnak logikus követ- kezménve volt a kommunizmus, éppenúgv meg van ásva sírja a kommunizmusnak is. Mert, ahol égbekiáltó erőszak, félrevezetés, hazugság, igazságtalanság van, ott már egy új világnak csírája van kelőben. Mert az emberilélek mindig az igazságért és boldogságért
