Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 10. szám - Felhívás az egyházmegyei tanítóegyesületi pénztárosokhoz!
214 és árvaházak. Mindenkinek joga van a tisztességes emberi lét feltételeihez! Adjunk a mi kenyerünkből, de a dolgozónak munkát. Nála az adomány kegyelem, ez lealjásít. Kegyelemre csak Istennek van joga. * Evangélikus iskolák! Nyúljatok hóna alá falutok elesettjeinek! Van egy szegény család, beteg az anya. Egyik osztály pártfogásba veszi. A leányok takarítanak náluk, tisztogatnak. A fiúk vetemé- nyeznek, fát készítenek. Egyik jobbmódú feles földet ajánl fel. Akad, aki meg tudja szántatni. Összeadják a vetőmagot. Elvetik, gondozzák, betakarulásra kapnak segítséget. Nagyobb leányok bizonyosan tudnak nekik főzni is valamit. Nem kell a segítség sokáig: meggyógyul az asszony, munkabíró lesz az ember, vagy megmozdul a lelkiismeret a falu szívében. Hisz népünk alapjábanvéve jó és nemes. De a jótevés is szokatlan és ebben is szégyenlős lehet az ember. Amennyire fontos a közös munka, éppen annyira fontos, hogy a tanulók öntevékenységének is adjunk tért. Nem akarunk kholkosz gazdákat! Az öntevékenységre különösen tanításunk előkészítésénél és a tanult anyag begyakorlásánál van alkalom. Tájékoztatom őket előre a következő óra anyagáról, felhívom, hogy igyekezzenek erre előkészülni. Megmondom mit kell megfigyelni, gyűjteni, kísérletezni, elhozni az új órára. így tanításunk sokkal több ismeretre, tényre támaszkodhatik a gyermek lelkében, jobban hozzá tudnak majd szólni. Hasonlóképpen a begyakorlásnál az adott feladatok legyenek olyan nagy számban, hogy minden gyermek egyéniségéhez képest megkapja azt a célkitűzést, amit el tud érni és vele hasznára lehet a közös munkának. Bár tárgyunk gyakorlati, azért az ember lelki nevelését és a jellemképzést is eredményesen szolgálhatja. Mikor a kis csirkében gyönyörködünk vagy a hullámzó búzatengerben —- ez az érzés nemesíti lelkünket. Megismerhetjük, hogy uralkodni a világon annyit jelent, hogy a világnak gondjút kell viselni, ápolni, fejleszteni. Kötelességeink vannak a ránk bízott világgal szemben. Ezt a kötelességérzetet fejleszti a természet szemlélete is: Vetünk, ha érik a gabona, aratnunk kell. Ha nem aratunk, akkor éhezünk. Nincs megállás, része vagyunk a mindenségnek. A gazdasági életnek vannak olyan törvényei, melyek nem emberi alkotások: A télre tavasz jön, borúra derű. Az élet, halál, szaporodás, elmúlás mindig szemünk előtt van. Ezernyi titok, megfoghatatlan valóság int felénk és hívja fel a figyelmet a teremtő Isten csodálatos erőire és végtelen bölcsességű tökéletességére. Felhívás az egyházmegyei tanítóegyesületi pénztárosokhoz! Multévi országos egvesületi közgyűlésünk határozata alapján az országos egyesületi tagdíjak összege évi 2 P. Kérem ilyen értelemben a tagdíjakat beszedni és sürgősen beküldeni. — Várkonyi Endre érsz. egyesületi pénztáros.
