Evangélikus Népiskola, 1944

1944 / 10. szám - Gondolatok a népiskolai gazdasági ismeretek tanításával kapcsolatban

213

Gondolatok a népiskolai gazdasági ismeretek tanításával kapcsolatban

Irta: Kristóf Kálmán tanár, Kőszeg.

Földünk, hazánk ezer, meg ezer szállal van összekapcsolva életünkkel. Itt születtünk, itt nyugosznak a mi őseink, itt dolgoztak, amíg éltek. Itt dolgoznak a mi szüléink és ez a föld ad majd kenyeret nekünk is. E földnek: a haza egy darabjának, részének tulajdonosa lenni legyen hő vágya minden magyar embernek, Drága kincsnek tekintsük, melyet nem pótolhat a világ semmi más része, ebből idegennek adni nem szabad. Ettől függ jólétünk, jövőnk. Ügy kell ismernie ezt a földet, ennek a földnek tulajdonba vett egy darabját minden földművesnek, mint a művésznek az anyagot, melyből halhatatlan alkotásait formálja. Ismertessük meg a jogokat, melyek a földet és tulajdonosát védik és kötik: hazánk törvényei ezek. Földszerető és földszerző, a földet megtartani tudó magyarokat kell nevelnünk.

A ,,MI“ kenyerünkért imádkozunk, tehát nem az „ÉN“ kenyeremért. E szerint kell élnünk is! Az a föld, melyen dolgozni fogok, az apámé volt, ő őseitől örökölte. Tőlem az én gyermekem örökli majd. Az a ház, amelyben lakom, nemcsak nekem nyújt fedelet, az ablakon nemcsak nekem jön be friss levegő, nemcsak nekem kell téli ruha. Sok helyen közösen építik fel a házat, küzösen fakanálnak. Ezt az egymást segítő munkálkodást ki kell fejlesztenünk. A „KALÁKÁNAK“ át kell menni az ország minden magyarjának, minden lakójának a vérébe. Ha jön az ellen, együtt eg}^ falként kell ellenállni. Ha jön az árvíz, mindenkinek földet kell hordani, rozsét, szalmát — emelni a gátat. Ha tűz pusztít, mindenkinek vederrel kell futnia, egy láncba fogódzva adogatni a vizes vedret, harcolni a bősz elemmel. Ahogyan együtt menetelünk a katonaságnál, úgy kell együtt menni az életben is. De ott erős, kiválogatott emberek vagyunk, az élet útjain pedig sokan nem tudják tartani a lépést. Készen kell lenni átvenni a terhet! Miért kell a nincsteleneknek kivettetniök az emberi közösségből? Akadnia kell a tarlón egy-egy kalásznak a mostani világ RÜTH-jai számára is! Csak a zsidó szőlőtőkén hagynak fürtöt az éhező vándornak? Testvér' Hányszor halljuk ezt a szót dobogón, szószéken! Csak az a testvér, akinek a szavazata kell, vagy aki tapsol szónoklatodnak? Lássuk meg a testvért az országút vándorában is, minden nyomorultban, elesettben, elhagyott öregben, kitett kisdedben, magára hagyott árvában'

Ez a tárgy különösen alkalmas arra, hogy ránevelj ük tanítványainkat az egymásért, együtt való munkálkodásra, különösen szövetkezeti neveléssel. De itt nevelhetjük rá arra is, hogy legyen kész gazdasági javainak egy részéről lemondani, ha szűkölködő testvérei ezt kívánják. Sajnos, a gazdasági javak okoznak sok gyűlöletet még a testvérek között is- a JUSS! Meg kell törnünk az emberi gőg és önzés jegét, mert ki fog új, jobb embert nevelni, ha nem mi?! Itt nem lehetnek koldúsok. nem lehetnek szegényházak, sem lelenc-