Evangélikus Népiskola, 1944

1944 / 10. szám - Útravaló

208

képesség, hogy embertársai munkáját is megbecsülje, azokkal karöltve dolgozzon. Ezt tanítja az életművészet. Az óra munkája is csak akkor pontos, ha minden kerék belekapcsolódik ebbe a munkába. A tanító, mint kis kerék is, csak embertársaival közösen végezhet hasznos munkát.

Az iskolánkívül a leventékkel való komoly foglalkozás biztosítja a leendő férfilakosság tiszteletét, bizalmát.

A téli estéken rendezzünk műkedvelő előadásokat. Semmivel sem lehet a község lakosságát úgy megnyerni, mint ilyen előadásokkal. A tanító munkakörébe vonja a családok tagjait, akik szívesen közreműködnek és örömmel szerepelnek. Ez a munka nem is fárasztó. Amellett a lakosságot erkölcsi és esztétikai irányba vezethetjük, bevételre teszünk szert, amellyel sok nemes intézményt támogathatunk vagy létesíthetünk. Csak a pénzkezelést bízzuk mindig másokra, hogy gyanúsítás ne érhessen. Ez a munka sok öröm és megelégedettség szülőanyja. Ha közös erővel sikerül ezt rendezni, a munka kisebb, az eredmény szebb és az öröm még nagyobb. Csak a hiúságot és az irigységet ne engedjük lelkűnkben íelburjánozni.

Dalárda, férfi- vagy vegyeskar szervezése szintén kívánatos. Igaz, hog}^ nagy megterhelés, de számos öröm forrása lehet. Vegyen részt a tanító a tűzoltóság munkájában, a Hitelszövetkezet, a Hangya vezetésében és vállaljon megbízható társaságnál vagy szövetkezetnél íűzbiztosítási ügynökséget, hogy lelketlen ügynökök munkáját ellensúlyozza. Gazdasági téren törekedjék olyan tudásra szert tenni, hogy a földmívelő lakosságnak tanácsadója lehessen.

A jó pap holtig tanul. Ugyanezt teszi a jő tanító. Elsősorban értse a szakmáját! Olvasson pedagógiai szakkönyveket! Amikor csak teheti, szerezzen jó könyveket, hogy idővel kis könyvtárra tegyen szert! Érezze jól magát társaságban, hallgassa jóindulattal mások beszédjét, személyekről ne mondjon semmit vagy csak jót, akkor elkerül sok pletykát, kellemetlenséget.

A leányismerősökkel legyünk óvatosak. A becsület és józan gondolkodás vezessen. Gondoljuk meg a következményeket, mielőtt nem késő. Ki kell mondanom, hogy sok tanító épp házastársának választásával rontotta el életútját, társadalmi helyzetét. Erre legyünk figyelemmel, mielőtt döntő lépésre szánjuk magunkat. Otthonunk, családi életünk olyan legyen, mintha üvegházban laknánk, ahová mindenki mindenkor betekinthet s ahol nem kell restelkednünk.

Egy foglalkozást ajánlok minden tanítónak: a méhészetet! Merem állítani, nincs foglalkozás, mely oly nemesítőleg, buzdítólag hat a tanítóra, mint a méhészet. Az a tisztaság, rend, gond, fegyelem, szorgalom, összetartás és szeretet, amit a méhcsaládoknál tapasztal, jótékony és nemesítő hatást gyakorol minden tanítóra. Eltekintve a „mézes hetekről“ és az anyagi előnyökről, mellyel a tanító családja megélhetését nagyban előmozdíthatja.

Még egyre szeretnék rámutatni. Elazánk sok vidékét bejártam. Sokhelyen láttam, hogy a temető nagyon el van hanyagolva. Bejár oda baromfi és egyéb állat. A szeretetnek, hálának, kegyeletnek kevés a nyoma. Pedig a temető nagyértékű nevelési tényező!