Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 10. szám - Útravaló
207 dalt tanulnak, a felső tagozatban két hangon és azokat otthon, a mezőn, kirándulásnál is gyakran éneklik. Vezessük tanítványainkat szorgalommal, apai szeretettel és szigorra] igazságosan, de mindenekelőtt szaktudással. Amikor csak tehetjük, hallgassuk meg más kartárs tanítását. Ezekből rengeteget tanulhatunk! Még a gyengébbtől is! Jól emlékszem, milyen erős hatással volt rám tanítóskodásom első évében egy fiatal tanító gyenge vizsgája. Moson megyében akkoriban az volt a szokás, hogy a szomszéd tanítók vizsgájához az egész környékről elmentünk. A község támogatta az illető tanítót, hogy vizsgaebédet rendezhessen a megielent kartársaknak. Megérte, mert minden tanító dolgozott egész éven át, mert tudta, szakemberek bírálják meg évi munkáját, ezeket nem lehet néhány heti vizsgaelőkészítő gyakorlatokkal félrevezetni. Az illető tanító a II. osztályt tanította. A többi tantárgy feldolgozása sem tetszett, de mikor számtanra került a sor, elővett egy cédulát és arról olvasta le a legegyszerűbb fejbeli feladatokat. Pl. 25 meg 5, 60-ból 4, 7 X 3, 45-ben a 9, stb. Ez az együgyű eljárás annyira megbotránkoztatott, hogy ettől irtózva — tanításomban soha egy tantárgyban sem használtam segédkönyvet a gyermekek előtt. Tanúság: Az anyaggal legyünk tisztában. Tehát készüljünk jól tanításunkra! A munkába lépő tanítónak sok a dolga. El van foglalva, ha komolyan veszi hivatását. De marad ideje embertársai számára is. Munkakifejtése is könnyebb, ha szakemberrel együtt lehet és megbeszélheti vele az iskolai kérdéseket, vagy napi munkája után mással folytathat eszmecserét, vagy bepillantást nyer a szülők életviszonyaiba, Így magától értetődik, hogy a tanítónak mindig van barátságos szava a szülőkhöz, azokat segíti szóval és tettel. Kartársával igyekszik testvéri viszonyt teremteni és fenntartani. Ha módszere elavult, ne gáncsolja, tökéletesítse csak a maga eljárását Ha idősebb, legyen igaza, segítse törekvésében, munkájában, családjában. Evvel a népoktatásügyet előbbreviszi és jól érzi magát annál a családnál, amellyel jóban kell lennie. Ugyanezt mondhatom a lelkésszel való viszonyról. A lelkész a felnőttek tanítója, a tanító a kicsinyek lelkésze. Egyféle munkát végeznek, céljuk: a gyülekezetei segíteni, szolgálni. Ha ez a két tényező megértéssel van egymás iránt, abból áldás fakad. Fejlődik a gyülekezet és öröme telik mindkettőnek. A gyülekezet érdeke és életünk verőfénye a lelkésszel való jó viszony. A tanító nem lehet nyers, durva, bosszúálló. Virág, napsugár, jó kedély legyen a tanteremben. Épp ezért másokkal, a község vezetőségével: jegyző, orvos, stb.-vei is jóbarátságra törekszünk. Nemrég egyházkerületi törvényszéki tárgyaláson vettem részt, ahol vádat emeltek egy fiatal tanító ellen. Néhány évvel ezelőtt hagyta el a képzőt, mint az osztály egyik legjobb növendéke és az igazgató kedvence. Talán ez fejlesztette túlfűtött önérzetét! Iskolája ellen nem volt panasz. De összeveszett kartárssal, lelkésszel, jegyzővel, mindenkivel. A csatolt tanúságok szerint csak köszönő viszonyban volt, vagy annyiban sem fentiekkel. Pedig kiváló képesítéssel bírt, kitől sokat vártak. Hiányzott belőle az alkalmazkodó-
