Evangélikus Népiskola, 1944

1944 / 10. szám - Útravaló

munkájuk mind az iskolában, mind a gyülekezetben napsugaras, eredményes legyen. A tanítók zöme fiatalos lelkesedéssel, élet- és munkakedvvel foglalja el állását és mégis gyakran akadályok, nehézségek tornyosulnak útjába, melyek kedvét szegik, bánatot és keserűséget okoznak.

Tanítói múltamból, élettapasztalatomból kiragadok olyan tényezőket, amelyek a tanító működését, társadalmi elhelyezkedését megkönnyítik, széppé teszik, a tanító munkájának megbecsülését eredményezhetik.

Az első, hogy a tanító szeresse hivatását. Kedvvel induljon neki. Legyen tanító szívvel- lélekkel! Hozzon szeretetet, megértő és megbocsátó szeretetet! Ez nyitja meg a gyermeki szíveket, ha a tanító minden szavából és cselekedetéből a jóság, a szeretet sugárzik. Tanulóink nem kölykek, amint sokszor meggondolatlanul mondják, hanem a szülők legdrágább kincse. És az a szegény napszámos vagy munkásasszony éppúgy szereti magzatját, .mint bármely magasrangú szülő, hisz szíve-vére lüktet benne. Neveljük egyforma szeretettel! így jó bánásmóddal elérjük, hogy a tanulók megszeretnek és szívesen jönnek iskolába.

Ott a tanító a mostani háborús időben elsősorban nevelő legyen. Az első naptól fogva ügyeljünk a tisztaságra! Kéz, arc, fej, ruha, cipő, tanszer tiszta legyen. Ezt mindennap ellenőrizzük. Eleinte gondosan, később egy-egy pillantással. Tanulóinkat is beosztjuk erre, esetleg heti felváltással. Tanítás előtt padonként vagy soronként átnézik a rájuk bízottakat. Egy tanuló sárkefével fogadja az érkező tanulókat. Ha sáros a cipője, azonnal rendbehozatja. Úgyszintén szerzünk szappant és mosdótálat. 1—2 hét múlva az iskolában kényszerítjük tisztálkodásra a rászorulókat. A tisztákat, rendeseket megdicsérjük. A szegényeket segítjük tízóraival, ruhafélével, tanszerrel. Jobbmódú tanulóink készségesen támogatnak. Evvel elérjük célunkat: az iskola egy nagy család, csupa testvér, mindenki tiszta és rendes.

A neveléssel párhuzamosan halad az oktatás. Törekedjünk gyakorlati tudást nyújtani. Ebből még mindig keveset viszünk az iskolába. De segíthetünk! Qlyan jó kézikönyveink vannak minden osztály és tantárgy részére, hogy ezekből szerezzük meg mielőbb azokat, melyre szükségünk van. Hogy minden lépésünk céltudatos legyen, tanulmányozzuk alaposan és gyakran az 1941. évi tantervet, hogy minden osztály anyagával tisztában legyünk. Biztosabb munkánk eredménye, nem veszítünk időt a lényegtelen vagy meg nem kívánt anyag feldolgozásával. Sok használható útmutatást, gyakorlati fogást is nyújt. Főelvünk mindig az legyen, hogy lassan, rendszeresen haladjunk. Okvetlen készítsünk tananyagfelosztást osztályunk részére és ehhez szigorúan alkalmazkodjunk. Enélkül kapkodás és rendszertelen minden munkánk. A tananyag kiválasztásánál mindig kérdezzük magunktól: szüksége van-e erre a tanulónak? Ha nem, inkább más anyagot ölelünk fel. Tehát az életre neveljünk! Már az első osztálytól fogva az életben előforduló példákat, problémákat dolgozzuk fel. így kapcsolatot teremtünk az élet és az iskola között. Egy dolog mindenhol biztosítja a vonzalmat a tanulók és a szülők részéről: ha növendékeink sok szép éneket, nép-