Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 9. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész - Emlékezés Hajas Kálmánra
200 a földet okszerűen megművelni, hogy teremjen. Mindenben nagy alaposságra törekedett. Mikor Bükön a saját kis házát meg akarta épiteni, egy évvel előbb megvette a faanyagot, hogy kellőképpen kiszáradhasson s olyan mesterhez fordult, aki igazán remekbe dolgozott. Növendékei úgy tudták a helyesírást, hogy bátran versenyre mehetett volna velük. Az új énekeket a gyermekek kezdték az iskolában és otthon énekeim s a szülők is szívesen megtanulták. Szakonyban iskolai könyvtárt létesített s a szülőket is rászoktatta az olvasásra. Bükön már olvasókört talált, ott a felnőtteket énekkarba gyűjtötte. Kiváló énekesei voltak. Eősze Zsigmond segédlelkész is belépett, valamennyit lefőzte mély basszus hangjával. Egy szerencsétlenül járt társukat a „Dalárda“ kísérte el utolsó útjára. Egész Büköt megmozdította a ritka temetés. A nyugalom idején is maradtak állandó hívei. Az öregeknek s kerti munkatársainak dohánnyal s szivarral kedveskedett akkor, mikor nem igen lehetett kapni. Vasárnap barátságos tarokk-partin vett részt, előbb az Olvasókörben, később a lakásán s vendégei mindig elégedetten távoztak, se nem nyertek, nem vesztettek, de nagyszerűen kijátszőtték magukat. A két órás mulatság egész hétre elég volt. Idő folytán ez is elmaradt. A partnerek egymás után jobb hazába költöztek. Egyik tavaszi hajnalban a ház asszonya is „hazavágyott“ mennyei Atyjához, s 64 évi hűséges házasélet után az öreg úr egyedül maradt. Előbb fiánál, később özvegy húgánál keresett otthont. Visszavágyott Kemenesalja környékére, oda, ahol egész életét leélte. Talán érezte ereje fogyását, bár mindig egészségesnek tartotta magát. Szervezete, valóban, ritka erős volt. A szó szoros értelmében vett végelgyengülés vitte sírba. Tüdeje, szíve mind összébb zsugorodott s szép csendesen, szinte észrevétlenül „elaludt“. Egész életében az isteni kegyelmet hirdette s hangoztatta. Isten valóban kegyelmes volt hozzá. Hosszú időt engedélyezett neki, áldott lelkű házastársat s gondviselőket rendelt melléje, csendben, békében vette magához. Másnap ellenséges repülők fölriasztották a községet, de ő akkor már a Krisztus ölén békében pihent. Egy régi tanítvány. Emlékezés Hajas Kálmánra 1944 június 29-én elköltözött az élők sorából az ev. tanítóságnak egyik kiváló tagja: Hajas Kálmán. Temetése július 1-én volt Nemeskére tt. E rövid, gyászjelentésszerű, közléssel nem térhetünk napirendre felette. Szükségesnek tartom, hogy életrajzával s rövid jellemzéssel áldozzak emlékének. 1852-ben született Nagysimonviban. Elemiiskolás korában szófogadó, szorgalmas gyermek volt. Szerette tanítóját és a tanítója is őt. Egyszer azonban a kölcsönös szeretet mosolygó egét rövid időre felhő árnyékolta be. Hajaséknak szőlőjük is volt. De amiképpen ez már szokás, a préseléskor visszamaradó törkölyből pálinkát is főztek. Egy reggelen az édesapa megkínálta az iskolába induló fiát is
