Evangélikus Népiskola, 1944

1944 / 9. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész - Emlékezés Hajas Kálmánra

201

pálinkával. Ö gyorsan lehajtotta a kupica tartalmát — noha nagyon rossznak érezte — és az iskolába sietett. Tanítója észrevette az alkoholillatot, annál is inkább, mert ráleheltetett. Azután fölfektette a padra és alaposan megvesszőzte. Nagy haraggal és bosszúvággyal ment haza a kikapott tanuló. Otthon méltatlankodva elpanaszolta, hogy őt a tanítója nagyon elverte, mert pálinkát mert inni. Mire az édesapa az Ö legnagyobb megrökönyödésére nevetve azt mondta: „Ügy kellett, jól tette!“ így megfogadta magában, hogy ha még az édesapja unszolja is, nem fog többé pálinkát inni. Ettől kezdve még jobban szerette tanítóját és igyekezett intéseit megtartani. Ez az eset fölkeltette szívében a vágyat a tanítói pálya iránt.

Így került el a gimnáziumba, majd annak négy osztályát elvégezve, a soproni ev. tanítóképzőbe. Ott is nagyon szorgalmas növendék volt, igen megkedvelte a zenét is. Tanárai, tanulótársai egyaránt szerették.

Tanulmányai befejeztével rövid ideig Csöngén „kis-tanítós“- kodott. Onnan Szakonyba került, majd 11 évi szakonyi tanítóskodás után Bükre került ,,öreg tanítónak“. Bükön 29 évig köztisztelettől és szeretettől övezve működött.

A nyugalom éveit, szeretett hitvesének elköltözéséig, a takarékosság filléreiből összegyűjtött tőkén épített büki házában élte. Majd rövid időre egyetlen életben levő fiához, Hajas Béla nyug. gimn. igazgatóhoz költözött Bonyhádra. Onnan özvegy húgához Nemeskérre ment, ahol pár évi tartózkodás után, 92 éves korában befejezte földi pályafutását.

A harcot híven megharcolta, hangzottak felette a búcsúszavak. Volt tanítványai — akik közül sok már szintén elköltözött, s az élők is mind élemedett emberek — a legnagyobb szeretettel, hálával vették körül és ugyanúgy emlegetik is. A szeretet, az isteni kegyelem vallója volt. Isten megáldotta az évek oly hosszú sorával, amilyen napjainkban aligha, de még a békés viszonyok között élő emberek közül is csak kevésnek jut osztályrészül.

Külső megjelenését egyszerűség és gondosság jellemezte. Kilenc évtized súlyát meghazudtoló egyenes testtartás. Nyílt tekintet, jóságtól tükröző szem. Első pillantásra is tiszteletet ébresztett mindenkiben.

Ha megszólalt, most is tanítás csendült ki szavaiból, a tapasztalat, az életbölcselet. A humor iránt is nagy érzéke volt.

A zenében állandóan képezte magát. Kitűnő kántor volt. Kisebb zenei alkotásai is voltak, melyeket nem a nyilvánosságnak, hanem saját gyönyörködtetésére alkotott.

Nemcsak oktatott, hanem nevelt is. Hogy pedagógiai tudását mennyire értékelték, bizonyítja az a körülmény, hogy éveken át mint vizsgálóbizottsági tag vett részt a tanítóképesítő vizsgálatokon. Leghatásosabb nevelőeszköz az életpélda. Az Ő életpéldájából mindenki csak jót meríthetett. Gazdálkodása, takarékossága, mellyel családja jólétét igyekezett megalapozni, példás volt. Hivatását lelki- ismeretes pontossággal teljesítette. Mindenféle községi, társadalmi, népjóléti megmozdulásban közreműködött és anyagi áldozatot is mindig példásan hozott.