Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 9. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész - Cipruslomb Hajas Kálmán tanító sírjára (1852-1944)
199 nyitója. Kapi zenei óráit áhitatosan figyelte s a zeneszerkesztésnek egyik legavatottabb mesterévé képezte ki magát. A zenei feladatok megoldásában majdnem minden társa hozzá fordult tanácsért. Még el sem végezte a képezdét, már értejött a csöngei gyülekezet felügyelője, hogy biztosítsa a maguk részére. Az oklevél megszerzése után valóban odakerült „kis tanító“-nak Sass János mellé. Érces hangjáért, tapintatos bánásmódjáért, a kiváló eredményért nagyon megkedvelték hívei. Káldy Gyula ehmegyei felügyelő is szívesen hallgatta tanítását, bár a hegedű nem volt kellően felhangolva. Űri családok szívesen reábízták gyermekeiket. Az egyházmegyei közgyűlés dicsérettel beszélt az új tanítóról. A harmadik évben azonban szakonyi emberek ültek be a csöngei templomba. Meghallgatták az éneket, az orgonát, azután pedig fölszólították a kistanítót, menjen el hozzájuk rendes tanítónak. A meglepett kistanító felügyelőjéhez fordult tanácsért, de a felügyelő, fájó szívvel bár, azt tanácsolta, hogy menjen, mert olyan kedvező feltételeket Csönge később sem tud felajánlani. Böjt első vasárnapján (1874) már Sza- konyban orgonáit az új tanító. Itt is igen nagy igyekezettel látott a munkához. Iskolája hamar híressé lett az egyházmegyében. Egyik évben (1882) a soproni képezde tanárai s növendékei rándultak le az évvégi vizsgálatra. Kapi Gyula szerette volna felvinni Sopronba, a gyakorlóiskola vezetésére, de a fiatal tanító nem tudott megválni a falutól s az orgonától. A tanítcképesítő vizsgálatokra felajánlott tagságot azonban elfogadta s 28 éven keresztül ő bírálta el a gyakorlati tanítást. Változás akkor állott be ismét, mikor Bükön meghalt Szente György. A jeles tanítót szakonyi kartársa áriával búcsúztatta. Zongor Endre esperes már korábban szemet vetett a szakonyi tanítóra, most pedig elérkezett a döntő pillanat. Az új tanító választása nem ment könnyen, a szakonyi tanító mindössze 8 szótöbbséggel győzött. 'Szakony szerette volna megtartani kedvelt emberét, de Bük kétségtelen előnyökkel kínálkozott. A vasút közelsége, 3 osztály vezetése olyan sokat mondott, hogy a szakonyi tanító nem habozhatott. Szakony azzal kárpótolta magát, hogy új tanítóért ismét Csöngére ment — s nem csalódott Csöngében. Bükön nem volt könnyű dolga az új tanítónak, de a komoly munka itt is megtermetté gyümölcsét. Néhány év múlva (1892) új orgonát szentelt a büki gyülekezet s az új tanító bemutathatta igazi orgonáló képességét. Orgonálni mindig nagyon szeretett. A másodtanító nem könnyített terhén, ha orgonáit helyette, de módot akart nyújtani fiatal kartársának is a gyakorlásra. Neki élvezet volt az orgonálás s a templomi ének vezetése. Ez vitte a tanítói pályára is. Prédikált ő Simonyiban, Csöngén, Szakonyban,' de az iskola és az orgona volt igazi munkahelye. Iskolájában igazi mesternek mutatkozott. Jeles tanulói a soproni líceumban is jelesek lettek. Nagyon alaposan dolgozott. Megkívánta a rendet, a fegyelmet, de megtett mindent a gyermekekért. A gyermekek bizodalma egyenesen megható volt. A csöngei gyerekek végigsírták a falut, mikor elbúcsúzott tőlük. Szakonyban az egész templom hangosan zokogott a búcsúbeszéd alatt. A tanítás életeleme volt. Még álmában is tanított. öreg korában, alvás közben, hangosan magyarázta, hogyan kell
