Evangélikus Népiskola, 1944

1944 / 1. szám - D. báró Radvánszky Albert et al megnyilatkozása

Új esztendőben szorosan Krisztus Urunk

nyomdokán. Márk. 2, 14.

Az istállói mélységig magát megalázó Ige azért volt kénytelen belépni az életünkbe, mert csak az Ö világosságában tűnik ki a dolgok, a tárgyak, a személyek, a mozzanatok lényege. A pénzszámolgatás külsőleg alig különbözik a gyermek kavicsrakosgatásától. Üdvözítőnk tekintete előtt válik el, hogy vájjon az a pénzszámolás nem förtelmes zsugoriság és bálványimádás-e? A mohó evés külsőre nem nagyon különbözik a jóétvággyal való falatozástól. A Szentnek jelenléte dönti el, vájjon az az evés nem bűnös élvezetvágy kielégülése s mások verejtékes áldozatának méltatlan fel- emésztése-e? A gyermek testi megfenyítése külsőleg teljesen indokolt lehet és abban a jegyben mehet végbe: „Egyik kezében pálca, a másikban alma.” A mester ítélete szerint malomkő kellene az adott esetben szülő és tanító nyakára.

Miért volna már most fontos, hogy én és te tényleg kövessük már az Urat és valóban térjünk meg? Mert ahol az Ö akaratából — bármilyen hétköznapi. jelentéktelen jelenségről legyen is szó — végbemehet valami, aminek a célját , ,Ö” ismeri, ott feltört a bűn kihűlt lávakérge, ott megszakadt a techni- zált felületes por-hamu egyhangúság, ott oázis támadt, ott a „Személyesség” csillant fel a Halál sötétjében.

Egyszer szédítő mélységben fogjuk megpillantani evangélikus népiskolánk és egész iskolaszervezetünk mai állapotát. A Mester nyomdokán azonban felmerészkedhetünk arra a magaslatra, ahonnan lenézve megismerjük bajainkat. És forgassuk a szívünkben ítéletét, míg annak igazságát fel nem ismertük. Ha ilyeneket mond, hogy pl.: a gyülekezet szülte az iskolát, de az iskola nem szül mindig gyülekezetei, ezt is hallgassuk meg készséggel.

Majd megértjük, hogy Ö most új gyülekezet létrejöttéért harcol.

Amen. Nitschinger János.

. \

19

Evangélikus néptanító.

A Mester szívéről leszakadt munkatárs, lélekbányák önzetlen aranymosója Az Evangéliom szelíd magvetője.

Viruló emberkertek hű ápolója. Választott lélek, hogy mások előtt járjon: élete munkában, gondban példa legyen, mindig legelső az Ige sátorában és földi jutalmat sohase keressen. Tűrésben, hívesben az ősök mintája ffoncsz indulatra nem ébredhet szíve. Seregek kántora, pásztorok csatlósa, eszménvi harcoknak törhetetlen híve. Ütján előre a Lélek kényszeríti, mint az evangéliom napszámosait.