Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 1. szám - D. báró Radvánszky Albert et al megnyilatkozása
20 Szellem szórása, szíve tékozlása győzelemre viszi az Egyház fiait. Isten bibliás, énekes nyájának, a bízó nemzetnek bátor őrállója. Dalos bölcsőringató, boldog robotos, áldottabb jövendők csendes álmodója. Kristályos énjéről, sugárzó arcáról A sűrűn jelentkező korbácsütések, mint a gályások szívéből a bizonyosság a bántóknak, tépőknek: visszafelelnek. Észrevétlenül, de építeni akar. Szíve mindig csak jutalomra vágyott, mely apró életek bohó seregében, hálás kisgyermekek szemében sugárzott. Nem akart tölgy lenni népe erdejében, de a társadalom bokornak se nézte. Nem várta, hogy nevét mások emlegessék, hisz Lélekformálás volt az öröksége. Urunk, Istenünk, mi Tőled sem kérünk mást, csak életünkbe a felelősség lelkét. Aki örök kincseket bíztál mireánk, ne engedd, hogy közülünk egy is elvesszék. Ó vezess el minket végső titkaidhoz: imádság indítson fehér műhelyünkbe, szívünkön át üzenj kicsi gyermekeknek, öleljen át minket kegyelmed Szentlelke! Csót, 1943. december. Gerencsér József. A szerkesztő ünnepe. Csokorba kötni az ötven év határán nyílt virágokat: öröm a szerkesztőnek. Érezni a feléje dobbanó szívek melegét: ünnepi érzés és boldogság. Visszatekinteni az ötévtizedes múlt utolsó esztendeire, a saját szerkesztői munkamezején végzett szántóvető munkára: hol borongós emlékezés, hol hosszú küzdelem koronájaként kiemelkedő fénysugár és világító fényforrás. Ez a fény nemcsak a saját lelkének melegéből és tüzéből sugárzik, hanem soksok fénynyalábból összeboruló sugárkéve: szeretett lelkes munkatársak verejtékével egybehullott magvetés, fáradozás és küzdelem, amely mindig meghozta a maga termését. Ha nem is volt bő ez a termés, bizonyára áldást jelentett messze fekvő evangélikus népnevelők őrhelyein, tanyákon, falvakon, városokban. Egységet jelentett, irányvonalat, közös célkitűzéseket és lelki állásfoglalást. Ez akart lenni a szerkesztői munka nyomán a lap, de vájjon azzá lett-e? Meghallották-e azok, akikhez el akarta vinni a gondolatok, eszmék, a jövő irányvonalainak fényét s a közös célkeresés gondolatát? Megtalálta-e a lap iránya, érzelmi beállítottsága a közös érzések, az egység és testvériség síkját? Odaállította-e a tétovázókat, a botladozókat s tájékozatlanokat a már leszűrt eszmék, I
