Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 1. szám - D. báró Radvánszky Albert et al megnyilatkozása
18 Értünk dolgozik, dolgozzunk érte ... Hálával és szeretettel köszöntőm az ötven év határkövéhez eljutott Evangélikus Népiskolát. Kedves alkalom ez a szeretetnek, köszönetnek és kérésnek csokorba-szedésére. A nagyok és kicsinyek között, akik a félévszázad munkáját jelentő emlékkő multbatekintő oldalára az emlékezet, megbecsülés, szeretet aranybetűit vésegetik, az evangélikus tanítóság családjának legkisebbjei, az osztatlan iskolai tanítók is készséggel, örömmel emlékeznek az Evangélikus Népiskolának az osztatlan iskola érdekében végzett munkájára. Személy szerint is hálásan köszönöm lapunknak, hogy a nyilvánosságot jelentő nyomtatott betű erejével támogatta az osztatlan iskola sok gondját, baját, nehézségét ismertetni kívánó, vagy munkáját megkönnyíteni szándékozó jóakaratomat. Az Evangélikus Népiskola —■* mindig úgy éreztem — kapocs az evangélikus tanítóság tagjai között. Neveket, arcokat, iskolák munkáját idézi, egységes szelleművé formál. Munkatér is volt számomra az Evangélikus Népiskola. Mindig az volt a meggyőződésem, hogy az evangélikus népiskolák életjogát az a külön szín, tartalom, értéktöbblet és különösen a belőlük kiáradó evangélikus lelkiség teszi, amelyet lapunk is hűségesen szolgált és amely lapunknak is alapot adott a létjogosultsághoz. Ezt akartam szerény írásaimmal én is szolgálni s köszönöm lapunk szerkesztőjének, hogy erre módot nyújtott. A köszönet és hála szava mellett kérésem is van az ünnepi évfordulón. Talán illetéktelenül is teszem, nem kaptam rá se felszólítást, se kérelmet. Az ötvenéves Népiskolát az evangélikus tanügy szolgálatának vágya alapította. Ha e mnukájában zökkenők, akadályok voltak, annak a közömbösség, megnemértés és más az ünneplés hangulatában elhallgatott okai voltak. En az Evangélikus Népiskolától anyagi, erkölcsi, iskolai érdekeink erélyes képviseletét, evangélikus sízellemü továbbképzésünk irányítását várom. Ezt várja az evangélikus tanítóság összessége is. E szolgálatot azonban csak munkálódó és támogató tanítótábor mellett tudja megtenni. Dolgozzunk és áldozzunk az ősök által alapított s olyan eredményes munkájúnak megálmodott evangélikus népiskolai lapunkért. Csak így lehet azt remélni, hogy az Evangélikus Népiskola emlékkövének jövőbe néző üres oldalára is a kegyelet, hála és köszönet betűit vési egykor utódaink ünneplő serege. ♦ Buti Sándor.
