Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 1. szám - D. báró Radvánszky Albert et al megnyilatkozása
17 zárták a levegőtől és a fénytől a magyar föld és a magyar lélek egy darabját.. . E két évtized megtanított bennünket, felvidéki magyarokat arra, hogyan kell a víz alatt lélegzeni. Elnyomás, üldözés, ostor alatt is magyarnak maradni. A szeretetlenség, a nemzeti veszedelem hömpölygő hullámai nem sodorhatták el azt a két bástyát, melyen az Isten neve ragyogott, s amelybe kezünkkel és szívünkkel kapaszkodtunk. Templomunk és iskolánk tornya kiemelkedett az özönvízből, s mi — mint a fuldokló a nádszálon — ezen át szívtuk a magyar levegőt és kémleltük az eget, lestük a szivárványt. . . Tornyaink alól bizakodással tekintettünk föl a magyarok Istenéhez és vártuk a szabadulást. . . Végre elérkezett az ezerkilencszázharmincnyolcadik esztendő ayönyörű, verőfényes ősze. A vizek száradni kezdtek fölöttünk. Magyar honvédek lábanyomán pompázó virágok fakadtak. Újraéledt a felvidéki magyar föld és magyar lélek. Szivárvány ragyogott elő: a nemzeti feltámadás! Az evangélikus iskolák homlokán kinyílt egy rég nem látott szépséges virág: a magyar zászló. Az evangélikus tanító, mint oltárhoz, odavezette híveit: a kicsiny és nagy magyarokat, s fölemelt szívvel zengte velük a szabad magyarok imádságát: Isten, áldd meg a magyart!. . . A száradó vizek fölött Délről jövő galambok röpködtek: az Örök Nemzet hírnökei. Most már szabadon jöhettek. A trianoni gát leomlott. A sorompók széttörtek. A bilincsek lehullottak. A magyar evangélikus iskolák és tanítói lakások ablakát gyorsröptű fehér galamb szárnya érintette meg. Mellén a Luther-rózsa virul. Körülötte betűkoszorú: ,,Evangélikus Népiskola” . . . A felvidéki magyar evangélikus tanító kitárta szívét. Jöjj, kedves galamb! Testvéri üzenet! Szavad a mi szavunk. Utad, célod, feladatod a mienk! Közösek a vágyaink, álmaink. Merész szárny omlásod, magasba ívelésed tetszik nekünk. Veled megyünk, veled emelkedünk tiszta, derűs horizontok fölé!. . . Jöjj, szállj a szívünkbe és szakítsd le onnan testvéri hálánk és üdvözletünk olajfalevelét. Vidd vissza annak, aki küldött. Legyen ez pecsétje hitrokoni és tanítótestvéri közösségünknek! De legyen záloga Ígéretünknek, fogadalmunknak, hogy mi is munkásai akarunk lenni az újonnan épülő magyar jövőnek! S benne a tanítótársadalom jobb sorsának! Ezt üzentük akkor, öt évvel ezelőtt, mikor a Felvidék fölött száradni kezdett a víz .. . S most új üzenetet hoz az ,,Evangélikus Iskola” galambja: a magyar evangélikus tanítóság ünnepi évbe in- dul. Küzdelmeinek szószólója, érzelmeinek harsonája büszke dallamot zeng. Egy harcos folyóirat törzsének ötvenedik évgyűrűje duzzad . . . Erősödj, gazdagodj és emelkedjél tovább, kedves lapunk. Gyújtsd a tanítói lélek szépségeit és sugározzad szét Gyermekre, Egyházra, Hazára! S ha Istenünk újból ránktekint, s Lelkének szellője megmozgatja a még körülöttünk zúgó vizeket: galamb- alakban ismét repülj el és hozd vissza idevágyó testvéreinket! Boros Béla fAlsószeli).
