Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 5. szám - Czéh Sándor: Kapuzárás után
121 Mivel a legtöbb helyen édes-keveset törődik a szülő gyermekének tanulásával, („Miért fizetjük a tanítót?” — mondogatják sokan!) — bizonyosra vehetjük, hogy ha az iskolaév alatt nem sokat törődnek a gyermek tanulmányaival, a most induló szümdqben még ennyit sem fognak törődni vele. Mindez azonban ne tévesszen meg bennünket! Ha nem adunk jó alapot az I. osztályban, később fogjuk megsínyleni saját munkánk felületességét, ha nem is a saját hibánknak következménye is az. A következő tanév első két hónapjában kell behozni a most elmaradottakat s alaposan átismételni az előző osztályok anyagát, mert e nélkül 'légüres térbe épül tanításunk. Inkább végezzünk kevesebbet, de jól, mint sokat, felületesen, rosz- szul. E tekintetben bizonyára szabad kezet enged felettes hatóságunk arra nézve, hogy legjobb belátásunk szerint hagyjuk el az anyagnak kevésbbé fontos részeit azért, hogy a megmaradó részeket annál alaposabban dolgozhassuk fel. ; Ezzel kapcsolatban szeretnék még felvetni egy-két gondolatot. Mivel a felsőbb osztályba járók már szereztek némi önállóságot, hagyjuk ezeknél náluk a szünidőben is az iskolai segély könyvtári tankönyveket s adjunk egy kis buzdítást, utasítást azok gyakori forgatásához. Az év végén kiosztott iskolai dolgozatfüzeteknek pedig üresen maradt lapjait használtassuk fel arra, hogy azokat a gyerekek megtöltsék: fogalmazványokkal, rajzokkal, helyesírási és szép- írási feladatokkal. Az új tanév kezdetekor pedig számonkérnénk tőlük, hogy ki mit dolgozott a szünidőben. Ez pénzbe sem kerül s mégis jó mód arra, hogy képet szerezhessünk magunknak a gyermek szünidei munkájáról, fogalmazási, írási, helyesírási és rajzkészségéről. Célszerűnek tartanám, ha egy kis megbeszélésre összehívnánk egyik vasárnap délelőttre vagy délutánra a szülőket s őszintén feltárnánk előttük a helyzetet, mely az iskolaév váratlan megrövidítése következtében szakadt ránk. Nem hiszem, hogy eredménytelen lenne rábeszélésünk s akadna olyan szülő, aki gyermekei érdekét nem tartaná szem előtt s ne fogadná meg jótanácsainkat a gyermekük tudásának, ismereteinek szünidei gyarapítására vonatkozólag is. Ha pedig családlátogatásaink alkalmával egy kis számonkérést végzünk tanítványainkkal s egyúttal további feladatok adásával újabb munkára serkentjük őket, akkor nemcsak a szülők jóindulatát könyvelhetjük munkánk jutalmaként, hanem megkönnyítettük ezzel a jövő tanévi munkánkat is. Nehéz dolog ez? Elhiszem. Valószínűleg a legrövidebb időn belül sort kerítenek ránk s akár a külső, akár a belső arcvonalon szükségessé válik munkánk. S ha más körülmények között is, más mederben is fclv^k honvédelmi munkánk — bár én az iskola négy fala között folyó munkát is mindig a legfontosabb honvédelmi munkának tartottam! — hasonló lelkiismeretességgel, áldozatkészséggel végezzük azt is, mint ahogy eddig tettük. 2. De beszéljünk arról is, hogy hogyan állja a gyermek teste- lelke ezeket a próbás időket? Az iskolákban egyre több lesz a sápadt, vézna, ideges, betegségre hajlamos vagy már a tbc-csirákat magában hordozó gyermek. A háborús élelmezési' viszonvok sok olyan tápláléktól fosztják meg ennek az időnek ártatlanul szenvedő kis
